Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-293

293. országos ülés 1894. február 10-éii, szombaton. 17 rendjén a házassági jogról szóló törvényjavaslat lesz. (Helyeslés.) T. ház! áttérünk most a bejelentett interpellácziókra. Helfy Ignácz képviselő úr teszi meg interpelláezióját. Helfy Ignácz: T. ház! Folyó hó 5-én az osztrák-magyar banktársaságnak közgyűlése volt Bécsben. Ezen a közgyűlésen elő lett adva a főtanács részéről, hogy a magyar kormány a múlt hónapban, januárban felszólította a főtanácsot, hogy nyilatkozzék az iránt, hajlandó -e^ a bankszabadalom megállapítása iránt a kormánynyal már most tárgyalásokba bocsátkozni. Ebből következik mindenekelőtt, hogy a t. miniszterelnök úr mint pénzügyminiszter valami átiratot intézett a bankhoz, következik továbbá az, hogy már ma el van határozva a jelenlegi szabadalom megújítása iránt tárgyalásokba bocsátkozni. Erre nézve nekem egyelőre, mielőtt a benyújtandó interpellácziómra adandó válaszra tii zetesen meg fogom tenni észrevételeimet, csak két rövid megjegyzésem van : az egyik az, hogy az én szerény nézetem szerint a magyar képviselőház megkövetelheti a magyar pénzügyminisztertől azt, hogy irányában legalább is annyi előzékenységgel viseltessék, mint a menynyit az osztrák-magyar bank iránt tanúsít. Ha ezélszerűnek találta majdnem négy évvel a lejárat előtt felszólítani a banktársaságot, hogy hajlandó*e a megnyitás előtt tárgyalásokba bocsátkozni, azt hiszem, hogy a magyar képviselőház is megérdemelte volna, hogy tőle is megkérdezze, hogy egyáltalán hajlandók vagyunk-e ezen megújítás iránt tárgyalásokba bocsátkozni. Vagy ha a t. miniszter úr, a miniszteri felelősségre támaszkodva, czélszerubbnek találja előbb megtenni a szükséges lépéseket és utólag lépni a képviselőház elé, legalább is annyit elvárhattunk volna, hogy erről az első lépésről hivatalosan tudósítsa a képviselőházat, nehogy a hírlapok útján legyünk kénytelenek megtudni olyan dolgot, mely az országnak összes érdekeit ily közelről érinti. Ez az egyik megjegyzésem. A másik pedig az, hogy a t. miniszterelnök urnak kíváncsisága tulajdonképen már ki van elégítve, a mennyiben ugyanazon közgyűlésen a főtanács részéről két kijelentés történt, mely figyelmet érdemel. Áz egyik kijelentés az, hogy a főtanács kegyes volt elhatározni, hogy csakugyan engedjen a magyar kormány alázatos kérésének, és bocsátkozzék tárgyalásokba már most. A második megjegyzése a főtanácsnak rögtön az volt, hogy a most fennálló szabadalmi feltételek ő rá nézve igen kedvezőtlenek. Ez azt jelenti, hogy igenis hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a szabadalom megxíjítása iránt, de azon világos feltétel KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVI. KÖTET. mellett, hogy rá nézve kedvezőbb, tehát ránk nézve károsabb feltétel mellett újíttassák meg a szabadalom. Ezek alapján bátor vagyok következő interpellácziót intézni az igen t. miniszterelnök úrhoz' (Olvassa.) »Interpelláczió a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott t. miniszterelnök úrhoz. Az osztrák-magyar bank f. hó 5-én tartott közgyűlésének egyik határozata így szól: »A két kormány kívánságának megfelelve, az osztrák-magyar bank főtanácsa már most felhatalmaztatik, hogy a jelenlegi szabadalomnak megújítása és esetleges módosítására nézve mindkét kormánynyal a banktársaság érdekeinek megóvása mellett tárgyalásokba bocsátkozzék, A főtanács útasíttatik, hogy ezen tárgyalások eredményét határozathozatal végett idejekorán a közgyűlés elé terjeszsze.« Ugyancsak a közgyűlés jelentéséből értesülünk, hogy a t. miniszterelnök úr múlt január hóban e tárgyban átiratot intézett az osztrákmagyar bankhoz. Ennélfogva kérdem: 1-ször: Hajlandó-e a t. miniszterelnök úr az említett átiratot szó szerinti szövegében a képviselőházzal közölni? 2-szor: Az osztrák-magyar banktársasághoz intézett felszólításában az a szándék vezérli-e a kormányt, hogy a bankszabadalmat a jelenlegi dualisztikus szervezet fentartása mellett újítsa meg, avagy nem látja-e czélszerubbnek a, még hátralevő, majdnem négy évi időközt arra használni fel, hogy hazánk államiságának, ipari és kereskedelmi érdekeinek s hiteligényeinek teljesen megfelelő, önálló jegy kibocsátó és hitelszabályozó intézet létrehozásáról gondoskodjék?« Kérem, méltóztassék interpeílácziómat a miniszterelnök úrral közölni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Mindenekelőtt csodálkozásomnak kell kifejezést adnom azért, hogy a t. képviselő úr azzal a váddal illet, hogy nagyobb előzékenységgel voltam a bank, mint a t. ház iránt. Hát ha a bankszabadaíom meg újítása végett tárgyalásokba bocsátkozom, talán a t. háznál kellett volna előzetes kérdést tennem, hogy kíván-e a t. ház a szabadalom megújításába belebocsátkozni, vagy sem? Csodálkozom ezen, mert hisz a t. képviselő úr, úgy tudom, igen alaposan tanulmányozta annak idején azt a memorandumot, melyet a valuta-rendezésre vonatkozólag készítettem és odaadtam a t. képviselő úrnak, valamint kiosztattam a ház többi tagjai közt is. Ebből a t. képviselő űr láthatta volna álláspontomat, és ez az, hogy én egy külön magyar jegybank létesítését önczélnak nem tartom, hanem igenis egy czélt kívás