Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-301
222 Ml, országos fllés 1894. február 27-én, kedden. eszméket létesítették, ha most köztünk volnának, lelkesültséggel támogatnák ez eszmék győzelmét. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) És kérdem, hogy akkor, midőn látjuk, hogy azon férfiak legnagyobbja, a ki a politikai következetességnek igazán felkent papjn, a kit mindenki pártkülönbség nélkül tisztel, régi elveihez ragaszkodva szavát felemeli: azoknak, a kik annyira szeretnek abban a napfényben sütkérezni, van-e ahhoz joguk, ha intéseit és szózatát meg nem hallgatják ? (Élénk helyeslés a szélsőbalon és a jobbóldalon.) Indokolniok kellene azoknak, t. ház, hogy ha a javas T at elveinkkel megegyezik, miért keresnek ürügyet ürügyre azon czélból, hogy annak törvényerőre emelkedését megakadályozzák ? Fejezzék ki czéljaikat nyíltan, hogy voltakép mit akarnak elérni, hogy a párt programmja alapján meg tudjuk bírálni azt, hogy az a czél, melyet maguk elé tűztek, nem ellenkezik-e a mi függetlenségi törekvéseinkkel ?! (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Talán azt is indokolniok kellene, hogy miért tartják szükségesnek halála után dezavuálni azon Irányi Dánielt, a kit évekig tapsokkal fogadtak, midőn ezen elveket zászlójára írta, és akkor azt állították, hogy lelkesülten, meggyőződésből követik őt. Uray Imre: Igen, de akkor csak puffra ment. (Derültség a szélsőbalon.) Komjáthy Béla: És indokolniok kell e padokon ülőknek, hogy hosszú évek során át miért írták alá azon manifesztumokat, azon feliratokat a házon belííl és a házon kívül, a melyekben ezen elveket hangoztatták, és különösen védjék magukat azon gyanúsítás ellen, hogy akkor nem vették komolyan a párt elveit és azt hitték, hogy a programúiba mindent be lehet írni, és csak a megvalósítás alkalmával kell meghatározni, hogy melyiket veszszük komolyan, melyiket nem. (Élénk helyeslés a szélsőbalon és a jobb oldalon. Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Hitem és meggyőződésem szerint, ezen párt komolysága iránti hitet senki sem ronthatja le jobban, mint az, a ki könnyelműen elveket ír fel zászlajára, de azon tudattal, hogy ha a megvalósítás ideje elkövetkezik, azokat elhagyja, vagy nem igyekszik diadalra segíteni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Csak akkor lesz ez a párt erős, csak akkor fogja elveit diadalra juttatni, ha minden körülmények közt megmarad elvi álláspontján. (Élénk helyeslés a szélőbalon.) Azok, a kik ily eljárást akarnak követni az elvi alapon álló javaslattal szemben, igenis, kötelesek ezen szavazatukat indokolni, és ha csakugyan azt hiszik, hogy ezen párt elvei alapján ők nem állhatnak, akkor nem értem, hogy mi gátolhatja őket abban, hogy alakítsanak oly pártot, a melynek programmja aztán az lesz, hogy az elvek nem képeznek önczélt, csak eszközt a pillanatszülte politikai törekvésre. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon és a jobboldalon.) Kun Miklós: Nem mentünk ki a pártból soha! Vajay István: Elég baj, hogy önök visszajöttek! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Komjáthy Béla: És a mi, t. ház, néze tem szerint a legfőbb, — ámbár lehet, hogy tévedek .... Vajay István: Mindig csak önmagát dicséri ! (Derültség a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) Komjáthy Béla: Erre a közbeszólásra nem adok semmit, úgy sem hallatszik a menyországba. (Zajos derültség a jobboldalon.) Vajay István: Teljesen i^az! (Mozgás és zaj a szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Bessenyey Ferencz: Szilencziumot, függetlenség ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Komjáthy Béla: Mondom, különösen indokolniok kell azon álláspontjukat, kik egy olyan pártnak a törekvéseit akarják előmozdítani, a mely párt — ha jól bírálom meg, csak nézzünk vissza a múltba — mindig velünk szemben állott; a mely megkötötte ugyan velünk a fegyverbarátságot, de csak addig és azért, a míg az saját érdekének szolgált, de valahányszor csak egy lépéssel is törekedtünk azon politikai programra megvalósítására, a melytől mi eltérni nem fogunk soha: kérdem, nem állott-e mindig szemben velünk és nem fölyt-e bele azon sérelmek előidézésébe, a melyeket mi sérelmeknek tartunk? (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Mert nem áltatom magam azzá', hogy nekem sikerülne bárkit is az ellenkező nézeten levők közül meggyőznöm; az nem lehet ezen felszólalásom oka és czélja. (Halljuk! Halljuk!) Három kategóriába sorozhatok az ellenkező véleményen levők. Vannak, a kik dogmatikus szempontból fogják fel e kérdéseket. Ezek, mert magukat az istenség tolmácsainak tartják s az övékkel ellenkező véleményt helyetfoghitónak nem ismerik el a régi korból aquinói szent Tamás idejéből való nézethez vallanak, a kik a hit malasztjának segítségével mindent elhisznek, a mit az egyház rájuk parancsol. Bármeddig beszélnénk is ezeknek, — akár én, akár más, — soha sem lehetne őket arról meggyőzni, hogy államokat az észnek és nem a hitnek kell mozgásba hozni és vezetni. (Nyugtalanság és mozgás a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Parva sapientin!
