Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-293

298, országos illés 189á. február 10-én, szombaton. 15 Elvégezte az elnökkel! Nem rá tartozik! Zaj.) — a saját ügyem is, mert általánosságban mondotta, — a melyebet én itt felszólalás és megjegyzés nél­kül nem hagyhatok. Én sokkal jobban tisztelem a parlamenti tanácskozások méltóságát (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljukt a jobboldalon.) és nagyobb tisztelettel viseltetem a parlamenti illem iránt, semhogy a képviselő lírral szemben hasonló kifejezésekkel, az ő inparlamentáris ki­fejezését, inkorrekt eljárását itt megbélyegezzem. Hanem felszólítom a képviselő urat, (Zajos fel­kiáltások bal felől: Rendre! Rendre! Halljuk! Halljuk! jobb felől. Nagy zaj. Felkiáltások bal felől: Eláll! Elnök csenget.) hanem felszólítom a kép­viselő urat, (Zajos felkiáltások a baloldalon: Eláll! Rendre! Nagy zaj.) nyilatkozzék a kép­viselő úr arra nézve, (Nagy zaj. Felkiáltások bal felől: Mit szól az elnök ehhez ?) kikre értette ő, (Nagy zaj és és mozgás a baloldalon.) felszólítom a képviselő urat, nyilatkozzék arra nézve, kikre értette azon inkorrekt, inparlamentáris és minden parlamenti illemet sértő, durva kifejezéseit \ (He­lyeslés a jobbóldalon.) Ha a képviselő úr, úgy, ;i mint állítja, — de én soha neki el nem hiszem, hogy őszintén nyilatkozik, akkor én a kép viselő úrral szemben tudni fogom eljárásomat a parlamenten kivül. Ezt kívántam megjegyezni. (Hosszantartó, zajos felkiáltások bal felől: Rendre! Nagy zaj és nyugtalanság bal felől.) Ugron Gábor: Személyes kérdésben kérek szót. (Hosszantartó, nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott képviselő úr kirohanására nem fogok válaszolni, mert többre beesülöm önmaga­mat. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső­balon. Nagy zaj.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor képviselő úr ... . (Meg-megújuló zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ivánka Oszkár: Most már félünk, vala­mennyien félünk! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ugron Gábor képviselő úr azt a kérdést iutézte hozzám, vájjon fen­tartja-e a kormány álláspontját az 1868 : LIIÍ. törvényczikk módosítására vonatkozólag. Azt hiszem, t. ház, hogy akkor, midőn e tekintetben többször és következetesen mindig ugyanazon szellemben nyilatkoztunk e házban, midőn javaslatainkat felállított programmunk­nak és többszörösen tett nyilatkozatainknak meg­felelöleg terjesztettük elő: akkor a t. képviselő úr bennünket joggal nem illethet azzal a gya­núsítással, mintha az 1868 : LM. tcz. czélba­vett módosítását elejteni kívánnók. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébként, ha a t. képviselő úr csak valamennyire is figyelemmel kisérte az erre vonatkozó tárgyalásokat; ha figyelemmel ki­sérte az ezen törvényczikk módosítására vo­natkozólag előterjesztett javaslatnak záró pasz­szusát, azt hiszem, ő maga nem támaszthat két­séget a kormány ebbeli őszinte szándéka iránt. (Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ár azt is kérdezte tőlem, vájjon megfontolással tűztük-e napirendre a há­zassági törvényjavaslatot, mert a többi, ezzel összefüggő javaslatok még nincsenek előkészítve. Ha a t. képviselő úr figyelmére fogja méltatni az igazságügyi bizottság jelentésének kezdő passzusait, (Felkiáltások a szélső baloldalon : Hol van? Nem ismerjük!)— csodálkozom, hogy nincs tudomás róla, hiszen minden lapban közölve volt, — akkor, azt hiszem, e kérdésére is megtalálja a felvilágosítást. Csak egyet kívánok a t. képviselő úrnak megjegyezni: (Halljuk! Halljuk!) legyen meggyőződve, hogy a meg­fontolásra való intelemre az ő részéről sem ne­kem, sem nekünk, a kik ellenkező véleményen vagyunk, semminemű szükségünk nincs! (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Mi kellő megfonto­lással, előre megállapított terv és programm szerint járunk el, s e tervet és programmot a legkisebb részleteiben is egész őszinteséggel hoztuk nyilvánosságra, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) úgy, hogy bennünket, t. képviselő úr, a hátmögiség vádja semmiképen sem illethet. (Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal- és siélső baloldalon.) Hanem én ajánlok egyet megfontolásra a t. képviselő úrnak. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Ajánlom megfontolásra azt, hogy mikor a kép­viselő úr maga is e kérdések objektív és hig­gadt tárgyalását kívánja, vájjon helyesen cse­lekszik e, ha minden kicsinyes és alárendelt inczidenst felhasznál arra, (Úgy van! Úgy van! Tetszés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) hogy oly jeleneteket provokáljon, mint a minőknek most is tanúi voltunk? (Élénk lielyeslés és tetsz's a jobboldalon.) De nemcsak megfontolásra aján­lom ezt a t. képviselő úrnak, hanem egyúttal azzal a kéréssel is járulok hozzá, hogy az ő parlamenti erejét és tehetséget tartsa fenn egy higgadt vitára, mely a közelebbi napokban e ház­ban meg fog indulni, s legyen meggyőződve, hogy nemcsak az itt tárgyalás alatt levő kér­désnek, hanem a parlament nyugalmának és az egész parlamentarizmusnak nagyobb szolgálatot fog vele tenni, az objektivitásnak inkább fog szolgálatában állani, mint hogy egyes nyi­latkozatok által legalább is — hogy úgy fejez­zem ki magam — a türelmetlenséget kénysze­ritőleg provokálja. (Úgy van! Úgy van! Tetszés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents