Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

288. erstágos Illés 1864, és keresztelés tekintetében a hívek vallási kötelmei épségben maradjanak. E javaslat tárgyalásakor a kérvények ezrei érkeztek ellene a protestáns körökből, s annyira átlátták a helyzet tarthatatlanságát, hogy Bismarck maga is belátta, hogy így e helyzet nem ma. radhat, ezen segíteni kell. Sőt, hogy mennyire nyűgnek tekintik maguk a protestánsok is ez intézményt, s azt mire becsülik, elég arra utalnom, hogy köztisztesség szempontjából szükségesnek vélték egy külön rendelet kiadását, a melyben katonatisztektől s az állami hivatalnokoktól megkövetelik, hogy házasságuk egyházilag is megköttessék. Ne tessék tehát e viszonyokra utalni, mert itt az is kiderül, hogy ez intézmény nem oly radikális alakban érvényesül, mint nálunk, hol nem az a főczél, hogy az állami szupremaczia bevitessék és érvényesíttessék a házasságjog terén, mint azt itt tervezik, mert hisz ott a házasság anyagi jogának elbírálásánál, különösen az érvénytelenítési kérdéseknél irányadók. Tehát egységes házassági jogról itt szó sincs. Létezik ugyan most egy javaslat ott, de a melyet a szakbírálat s a közvélemény annyira elítélt, hogy abból alig lesz ily alakban törvény. Erre már több joggal hivakozhatik a miniszter úr, mert ezen német javaslat s a most tárgyalás alatt levő javaslat között annyi eszmetalálkozás és rokonsági kötelék látszik az egyes szakaszoknál, mintha csak azokból lettek volna magyarra fordítva. Ez tehát az eredménye a polgári házasságnak ott, a hol az behozatott. Felsoroltam azon okokat, a melyek külföldön ez intézménynek behozatalát előidézték, s ezektől várja a kormány, hogy a magyar társadalmat összeforrasztja, az által, hogy az élet legfontosabb nyilvánúlásaiban megfosztja a társadalmat valláserkölcsi alapjától, meg az egyént hitétől, a midőn a házasságkötésnél az egyházat és az öszszes felekezeteket kiszorítja, jogkörükből, s a mint itt feleslegessé válik a vallás, azzá lesz majd, miként Németországban s mindenütt az egész nyugaton látjuk: a keresztelésnél is. Azzal fogja megalapítani az egységes nemzeti államot, hogy a társadalomban kioltja teljesen a hitvilág már is elhomályosodott utolsó lángját is? Meglehet, hogy lesz egy egységes állam a nihilizmusban, de ez nem lesz többé sem magyar, sem nemzeti, hanem nemzetközi társadalom egység nélkül; meglehet, hogy a magyar nemzet ellent fog állani ez intézménynek, s nem lesz öngyilkosa saját társadalmának, de ha mind e szomorú jövő be nem is következik, ha küzd e támadás ellen, mely első sorban a társadalom szabadságát van hivatva lenyomni, február 84-én, 'zombaton. 18 | akkor is legyen róla biztos a kormány, hogy ez az intézmény, mely felbomlasztotta már is az országot, a melynek bomlasztó hatását érzi a kormány, s érzik a pártok, s ezek mivé fognak fejlődni, ha gyakorlatba lépnek. Az összeforradás helyett sokkal nagyobb lesz bomlás, mint minőt a legpesszimisztikusabbak is képzelhetnek. Ha pedig azon eseményeket tekintjük, a melyek az intézményt megelőzték úgy Francziaországban, mint Németországban, s azt összehasonlítjuk a kormány egyházpolitikáját megelőző eseményekkel, óriási különbséget találunk. Franeziaországban százados küzdelmek voltak e szerencsétlen házassági intézmény behozatalának úttörői, Németországban a hitújítás óriási, századokon át tartó küzdelmei alakították át a társadalmat és államot, míg nálunk, e politika s ez intézmény behozatalának előzménye a hírhedt februári rendelet s a kormány erőszakos politikája. Mert hasztalan állítják fel az állam érdekét, mindenki tisztában van a felett, hogy e mögött nem az állam, de a kormány hatalmi érdeke a mozgató erő, sem az állam, sem a társadalom érdeke ezt nálunk nem követeli. Amott a külföldön százados harczok előzték meg és szülték ez intézményt, a melynek szomorú szocziáliás eredményét épen most nagyban élvezik. Nálunk akadémikus diskurzusok s itt a t. házban a budgetek alkalmával felvetett eszmék voltak az előzmények; kik előtt lebeghetett a legideálisabb czél, kik nem foglalkoztak e kérdés reális oldalával behatóan, nem látták annak romboló hatását, itt annyira nem képez a közszükségletet, hogy alig két év előtt erről beszéltek talán egyes képviselők választóiknak, de mutassanak nekem csak egyetlenegy kerületet, melynek választói többsége határozottan kívánta volnaez intézmény behozatalát! Nem fognak ilyent mutatni, s most még is ezt a magyar társadalmat akarják felülről erőszakkal átalakítani, ennek kebléről akarják letépni azon intézményt, mely vallásával, hitelveivel összeforrott több, mint uyolcz századon át. Az egységes magyar társadalom megállapítását s annak összeforrasztásával az egységes nemzeti állam megteremtését hirdetik. A midőn már a javaslat híre is felbontotta e társadalmat, feldúlta annak békéjét, minő lesz ez összeforrasztási proczesszus akkor, ha már ez intézményt, a mely még óriási terhet is fog az adózó polgárokra sújtani, majd a gyakorlatba átvitetik ? Nem foglalkozom az előzményekkel, mert igen szépen fejtette ki előttem több t. képviselőtársam, de megmondotta maga a vallás- és köz-