Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

172 299. országos ülés 1894. február 24-én, szombaton. történt változtatás a házassági jog terén; a házasság intézményének tartalmán lényeges változás történt, a mennyiben a házasság felbonthatósága megszüntettetett és a polgári házasság is felbonthatatlannak mondatott ki. Tehát nem lehet azt mondani, hogy féltek volna az intézményhez hozzányúlni. Hozzányúltak, megszüntették a felbonthatóságot, de a házasság megkötésének kötelező formáját nem érintették. Talán azt mondják a képviselő urak, hogy Franciaországban még a terreur blanche után is, még 1820. után, még 18S5-ben is oly nagy volt a forradalmi tradicziók prestizse, hogy azokhoz az intézményekhez, a melyek a forradalommal kapcsolatosak voltak, hozzányúlni nem mert senki. Tehát nem hivatkozom ezen példára, de hivatkozom másra. Azt se mondhatja senki, hogy Nápolyban, a szentszék ezen feudumában, a melynek királya magát a pápa hűbéresének nyíltan elismerte, melynek trónját az, ellenrevoluezió zászlaja alatt foglalta el ismét a Bourbon-dinasztia, mely a Santa-fede, a Szenthit zászlaja alatt küzdött, Ruffino kardinális vezetése alatt, a forradalom tradicziói mély gyökeret vertek volna, törekedtek is azok megsemmisítésére. El is törölték a Code Napóleont, eltörölték általában mindazt, a mi a forradalmi eszmék hatása alatt keletkezett; visszaállíttattak a feudális uralmak, latifundiumok, a hitbizományok, csak egy nem törííltetett el: a kötelező polgári házasság. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) A magát büszkén ultra montániiak, klerikálisnak valló kormány a kötelező polgári házasságot fentartotta, sőt fentartotta még azt a klauzulát, hogy előbb szükségképen a polgári hatóság előtt kell megkötni a házasságot és csak azután szabad a pap elé menni. És miért? Mert az állami életnek oly világos követelménye az, hogy a hol egyszer a házasság az állam oltalma alá helyeztetett, az ezen oltalom alól többé el ne vonassák, hogy még a bourboni uralom sem volt képes ezen elvet megszegni és az állam által megszerzett előnyről lemondani. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Hozzáteszem, t. ház, azt, hogy ugyanezen gondolat hatja át a jelen javaslat egyik intézkedését, a mely, gondolom, gr. Szapáry Gyula képviselő úr, de mások részéről is erős megtámadtatásban részesült, midőn szigorú, meglehetősen éles büntetéssel sujtatik az a pap, ki a házasulandó feleket megáldja házasságot megköti, mielőtt a házasulandó felek a polgári hatóság elé kerültek volna, vagy ettől függetlenül köti meg a házasságot. Ezzel az állam nem akarja az egyházat üldözni, hanem inkább az egyház felfogásának hódol, az egyházat akarja védelemben részesíteni. Mert az nem lehet közönyös az államra nézve, és itt ismét a lehető legélesebben kell elítélnem azt a nyilatkozatot, mely a vita első napján arról az oldalról hangzott, (Polónyi képviselő helyére mutat.) és mely egyházilag megáldott ágyasságokról szólt. Mi sokkal inkább tiszteljük az egyházat és sokkal inkább jogosultnak tartjuk azon erkölcsi befolyást, melyet a lelkiekben az egyházak részére vindikálunk, semhogy mi az egyház által megáldott ágyasságról beszélnénk. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Mi nem akarjuk azt, hogy a nép fogalmai, a nép erkölcseinek általános színvonala megrontassák ily kifejezésekkel, ilyen ellentétek felidézésével. (Élénk helyeslés jobb felöl.) mi lehetetlenné akarjuk tenni azon egeteket, a melyekben a polgári hatóságok szempontjából egyházilag megáldott ágyasságokról lehetne szó, mi ki akarjuk zárni annak lehetőségét, hogy profanáltassanak az egyházak szertartásai, és a polgárok oly viszonyokba csábíttassanak, hogy az egyházi megáldás prof análtaseék, melyet egyházilag szentnek és sérthetetlennek kell tekinteni, és melyeket szentnek és sérthetetlennek az állam ne ismerjen el. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Mi azt akarjuk, hogy az egyház minden ténykedése szent és megdönthetetlen legyen, hogy az állammal ellentétes színben ne tűnjék fel épen azon körök előtt, a melyekre ezen jelszavak legjobban hatnak. Azért épen az, hogy e törvényjavaslatban azt a hatalmat követeljük az állam részére, melyet az egyház mindenütt még az egyházi uralom feltétlen korszakában isi az állam részére elismert, hogy az állam tiltó akadályokat állapíthasson meg. hogy az állam megtilthassa az egyház papjainak, hogy azt, a mit az egyház nem követel és az állam tilt, elvégezzék azért, hogy az egyházat kompromittálják. (Helyeslés jobb felől.) Mi az egyház kompromisszióját akarjuk lehetetlenné tenni. Ezen intézmény czélja nem az egyén zaklatása, nem az, hogy az egyház szolgáin üssünk egyet, hanem az, hogy az egyház illetetlenül, érintetlenül élhessen szabadságával, de szabadságát ne kompromittálják egyes nem hivatott, vagy értelmetlen szolgái oly irányzatokkal, a melyeket maguk az egyháznak hivatott őrei és férfiai megtagadnak. (Helyeslés jobb felől.) Ezen paragrafus, a mely büntetést mér ki, nem az egyház ellen, hanem annak gyámolítására van a javaslatban. És hogy ez így van, mutatja a javaslat egy további intézkedése, a mely a büntetést nem alkalmazza az in extremis, in artieulo mortis eszközölt alkotásra, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) a hol az egyház papja múlhatlan és kikeríílhetlen lelki kényszernek megfelelve jár el, hanem alkalmaztuk ott, a hol az együttműködés, a normális viszonyok fentartásának lehetősége fennállt s a hol e lehetőséget fenn kellett tartani.