Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

298. országos ülés 1894. február 28-án, pénteken. \ 59 tosság kedvéért kérem a t. házat, méltóztassék néhány szóra időt engedni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Az igen t. miniszterelnök úrnak nyilatkozata semmiképen sincs ellentétben azzal. a mit én mondtam. Tökéletesen áll az, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr egy programmot dolgozott ki, melyet a nyári szünetek előtt köztünk, miniszterek közt kiosztott, de ez akkor igen természetesen csak a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak egyéni nézete volt, (Nagy zaj és nyugtalanság a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) magában a kormánykörében azonban csak szeptember 15-dikén tárgyaltatott és csak ezen határidő után foglalt állást a kormány. (Nagy zaj és nyugtalanság a haloldalon.) Ezt konstatálni kívántam. (Nagy zaj,) Elnök: (Csenget) Kérem a képviselő urakat méltóztassanak csendben lenni. Veszter Imre képviselő úr kíván szólni személyes kérdésben. (Halljuk! Halljuk! a báloldalon.) Veszter Imre: T. ház! Gr. Szapáry Gyula t. képviselő úr előadása folyamán tegnapelőtti beszédemnek egyik passzusára, gondolom, a befejezésre reflektálván, azt inszinuáita nekem, mintha én azt mondtam volna, hogy a ki a javaslatot meg nem szavavazza, az nem magyar ember. Ámbátor én, őszintén bevallom, a jelen javaslat elfogadását csakugyan a magyarság érdekének is tartom, . . . (Nagy zaj és nyugtalanság bal felöl. Zajos helyeslés és felkiáltások jobb felöl: Úgy van ! Igaza van! Élénk felkiáltások a baloldalon: Eláll! Eláll!.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! (Folytonosan tartó zaj bal felöl. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. Élénk felkiáltások a baloldalon: Eláll! Eláll!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak Veszter Imre képviselő urat meghallgatni. (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Élénk felkiáltások a baloldalon: Eláll! Eláll!) Méltóztassanak csendben lenni, különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Folytonosan tartó, nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Ugron Zoltán veri a padot.) Ugron Zoltán képviselő urat — ma már másodszor — rendreutasítom. (Folytonos, nagy zaj és felkiáltások a báloldalon: Eláll! Eláll! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ismételve figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ha nem méltóztatnak csendben lenni, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Folytonosan tartó, nagy zaj és élénk felkiáltások a baloldalon: Eláll! Eláll!) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Nagy zaj. Zajos felkiáltások a jobboldalon: Éljen Veszter!) (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni s a terem közepéről távozni. (Zaj.) A felfüggesztve volt ülést újból megnyitom. (Zaj.) Veszter Imre képviselő úr személyes kérdésben szól! (Halljuk! Halljuk !) Veszter Imre: T. ház! Mikor az előbb azt mondtam, hogy én a jelen javaslat elfogadását, mint magyar ember nagy magyar érdeknek is tartom, azt hiszem, nem mondtam olyat, a melylyel az imént tapasztalt felháborodást indokolni lehetne, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert ha én, a ki ezen javaslatot elfogadom, ezt egyszersmind nagy magyar nemzeti érdeknek tartom, mivel e két fogalom identikus, ezzel azt is mondom, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy a javaslat elfogadása specziális magyar érdek is, a mire nézve főleg abban is látok argumentumot álláspontom erősítésére, hogy az összes nemzetiségek szemben állanak ezen javaslattal. (Ügy van! a jobboldalon.) Figyelmeztetem a t. házat például csak Strossmayer püspök magatartására és nyilatkozataira, mert ezzel azt hiszem, igazolva van az, a mit mondtam. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Egyébiránt ezt csak azért hoztam fel, mert azt akartam felelni gr. Szapáry Gyula képviselő úrnak, hogy bár én e szerint a magyarság kérdésének is tekintem a javaslatot, azt mégsem állítottam beszédemben, hogy a ki a javaslatot meg nem szavazza, nem magyar ember, (Úgy van! a jobboldalon.) mert beszédem ama passzusában a magyarságot nem a nem magyarsággal, hanem a pártállással, vagy fele kezeti állásponttal állítottam szembe. (Úgy van! a jobboldalon.) Abból tehát, hogy e formulát fölállítottam, csak azt lehet következtetni, — meglehet, hogy nem egészen szabatosan fejeztem ki magamat, hiszen a vita hevében ez sokszor megesik, — hogy az, a ki a javaslatot meg nem szavazza, első sorban vagy felekezeti, vagy pártember. Ez volt értelme annak, a mit mondtam, s ez értelmet akartam helyreállítani. (Élénk tetszés és helyeslés jobbról és a szélsőbalon. Zaj a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. (Felkiáltások: Helyre! Halljuk! Zaj.) Méltóztassanak helyöket elfoglalni, (Zaj.) mert a nagy zajban a gyorsírók nem tudnak jegyezni. (Úgy van! a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter." T. ház! Azokra nézve, a miket gr. Szapáry Gyula képviselő úr beszédem érdemére felhozott, más alkalommal tüzetesen fogok felelni. Jelenleg csak egy ténybeli helyreigazítást és egy megjegyzést kívánok tenni a ház előtt. A ténybeli helyreigazítás abban áll, hogy tévesen értesült a lapokból, — mert el kell ismernem, hogy nem mint a maga tudomását mondta, — arról, hogy az uralkodó család házasságára vonatkozó kijelentésem s egyáltalában azon elvek, melyek alapján a tárgyalás megindult és a mely a teendő előterjesztés alapját képezi,