Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

154 298. országos ülés 18M. fetoru&r 2S-án, pén*eke». De ezen kifejezésen kivfíl sokkal erősebbet is használt Veszter Imre képviselő úr, a ki azt mondta, (Halljuk! Halljuk!) hogy először, mint jó magyar, elfogadja a kötelező polgári házasságot. Tehát ő neki privilégiuma van arra nézve, hogy a kötelező polgári házasságot kizárólagos magyar nemzeti intézménynek tartsa, (Derültség bal felöl.) és úgy állítja fel a kérdést, hogy az, szerinte, rossz magyar, a ki a kötelező polgári házasBágot nem fogadja el. Ez azon kifejezés, a mely ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. A kinek öröme telik benne, tegye ezen nyilatkozatot; de nekem karmincz éves politikai múltam Gr. Károlyi Gábor:Ne dicsekedjék vele! Gr. Szapáry Gyula: . . . saját lelkiismeretem jogot adnak, hogy ez ellen tiltakozzam. De a reakczió vádját nemcsak az egyesekre, hanem az intézményre is alkalmazzák és azt mondják: ha megbukik a polgári házasság, melyhez a kormány állását kötötte, csak a reakczió következhetik. Nekem a magyar alkotmányról és annak állandóságáról sokkal jobb fogalmam van. A magyar alkotmány nem azért állott fenn ezer évig, nem azért nyert ezelőtt 26 évvel újabb garancziákat, hogy ez oly könnyen veszélyeztetve lenne. Van a magyar alkotmánynak egy hü* őre, a ki magas állásából megvédi azt minden viszontagság ellen. A magyar alkotmány be van vésve minden magyar ember szívébe, s e mellett — s ezt nem most mondom először, hanem mondtam már 90-ben, midőn ama helyet elfoglaltam — alkotmányunk összes fejlődése és minden intézménye szabadéiv'űségre van alapítva, s bármely más irányú működés ez országban nem találhat talajra. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezért nem ismerem el, hogy ez országban a szabadelvüség egy embernek, vagy akár kilencz embernek legyen monopóliuma. (Élénk tetszés bal felől) Minthogy beszédem elején kijelentettem, hogy e javaslatot általánosságban sem fogadom el, most indokulnom kell, hogy azt miért nem fogadom el. Első okom az, hogy daczára az igazságügyminiszter úr tegnapi fejtegetéseinek, hogy a kötelező polgári házasság nem lesz ártalmára a vallásosságnak, ennek nem látom teljes biztosítékát az általa felhozott adatokból, mert egy ország kivételével, csak oly országokra hivatkozott, mint a melyekben a kötelező polgári házasság van, a hol a lakosság 90°/o-a, vagy még több egy valláshoz tartozik, s a hol ép ezért ama vallásnak nagy befolyása van az illető lakosságra. E viszonyokat nem lehet Összehasonlítani a mieinkkel, a hol nyolez felekezet van, s a vallás befolyása, nem érvényesülhet annyira, mint ott. (Helyeslés balról.) Saját viszonyainkat nem látom olyanoknak, hogy ne lehessen a vallástalanság terjedésétől tartani; már pedig nem tartom az állam feladatának és érdekének, hogy a vallás iránti indifferentizmus és az egyházi férfiak befolyása csökkenjen. E javaslat nem mondja ugyan, hogy a kötelező polgári házasság mellett nem Szabad egyházi házasságot kötni, de ilyet nem is említ sehol. A porosz törvény legalább említi a 24. §-ban, hogy az egyházi házasság csak a polgári után köthető. De e javaslatban csak egy esetben van említve az egyházi házasság, hogy a pap ezer koronáig megbüntethető azon esetre, ha előbb köti meg a házasságot. De, t. ház, elegen lesznek, kik a népben azt fogják terjeszteni, hogy a keresztelésnél nem szükséges a pap közreműködése, elég azt a polgári anyakönyvbe bejegyezni, a házasságnál nem szükséges a pap közreműködése, mert azt elvégezheti a polgári házasság útján, a temetést is elvégezheti a községi jegyző, vagy a kántor, és akkor azon hit fog elterjedni, hogy egyáltalában mire való a pap, mire való a vallás!? (Igaz! Úgy van! a bal- oldalon.) Ezen felfogás lehet a »libre penseur«, vagy ehhez hasonló szekták felfogása, de én nem tartom az állam érdekében álló feladatnak, hogy ez a nézet a nép közt általánosan elterjedjen. (Helyeslések.) A másik ok, a miért én ezt a javaslatot nem fogadom, az, hogy nem vagyok oly vérmes reményben, mint az előttem szóló t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése meg fogja szüntetni az eddigi viszálykodásokat, hanem ellenkezőleg: attól tartok, hogy épen ezen törvényjavaslat elfogadása fog a viszálykodások kútforrásává válni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Indokolom ezen állításomat. (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvényjavaslat, a mennyiben a házasságról intézkedik, nem kell a katholikusok legnagyobb számának azért, mert benne vallásuk üldözését, érdekeik megsértését látják. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Ezen egyházpolitika kiegészítő részét képezi az 1868 : LIII. tezikk módosítása. Ezen intézkedés nem kell a protestánsoknak, mert ők ezen törvényben, hogy saját szavaikkal éljek, mint gyengébbek, érdekeik biztosítását látják. (Igaz! Úgy van! a bal- oldalon.) Nem kell a görög-keleti vallásúaknak, mert benne szokásaik és vallási érzelmeik megsértését látják. Ha tehát ez a törvényjavaslat az országban levő számra legnagyobb felekezetekhez tartozóknak nem kell, akkor igen könnyű ezen elégedetlenség mellett az izgatottságot fentartani, és bizonyára fognak akadni elegen, kik ezt az izgalmat fel fogják használni saját czéljaik elérésére. (Helye-lések.)