Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

142 298. orsiágos ülés 1804. február 38-án, pénteken. (Egy hang jobb felől: Nem így mondta!) De ezt mondta. Hiszen ha csak a közelebbi nagy idők instituczióit veszszük tekintetbe, hogyan valósították meg a liberalizmus elvét a legkülönbözőbb dolgokban? Reformálták » főrendiházat arisztokratikus alapon, erre is azt mondták, hogy liberális. Behozták a virilizmus intézményét tisztán plntokrátikns alapo i, pénz és vagyon képviselet rlapján, a mi tökéletesen ellentétes a liberalizmussal, de ezt is a liberalismus nevében. Behozták nálunk a szeszadót, módosították a dohánymonopóliumot, még pedig hogyan? Tisztán az állami szoczializmus elvét fogadva el, oly elveket, melyeket lalán Saint Simon sem mert volna magáénak elismerni, a mikor az állam egészen a falanszter-rendszerig ment és kijelölte, hogy : »te szeszégető leszel, te dohányültető leszel, te bányász leszel!* - és ezt is a liberalizmus nevében. (Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) Megcsináltuk a legközelebbi múltban a mezőrendőri törvényt, és én helyeslem, hogy megcsináltuk, konzervatív alapon és e mellett agrárius alapon, de akkor ne hirdessék, hogy nálunk csak a liberalizmus az, a minek bennünket vezérelnie kell. (Úgy van! a szélsőbalon.) A regálé megváltásával a lakosság egy részének vagyonából egy bizonyos hányadot egyenesen elkoboztak, (Igaz! Ügy van ! a szélsőbalon.) és elmentek odáig, hogy a magánvagyon szentségét még annyira sem tekintették, mint a menynyire azt a kommunizmus elismeri. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) Maga a kommunizmus csak elvben meri ezt kimondani, de a mikor 1871-ben Parisban uralomra jutott, ez sem ment odáig, a meddig elment a magyar kormány a regálé megváltásánál. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) És ezt is sürgették a liberalizmus jelszavával. Megalkottuk a vámrendszert, megalkottuk pedig a védvám, a protekcm'ós vám alapján, a mely nemcsak hogy egyenes ellentéte minden szabadelvűségiiek. hanem nem is konzervatív, de reakczionárius intézkedés. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy valamennyi ezen intézkedések közül rossz, hanem azt, hogy szűnjünk meg már egyszer mindent a liberalizmus burka alatt hozni a közvéleruéuy elé; szűnjék meg egyszer a politikai kuruzslás, a mely egyes jelszavakat motyog el és attól várja bajaink orvoslását. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Ezzel a javaslattal szemben, ámbár azt elfogadom a részletes tárgyalás alapjául, látom a nehézségeket, melyekbe annak végrehajtása ütközni fog. Különösen két nehézséget látok. Az egyik magában a helyzetben fekszik', a másiknak oka pedig tisztán a kormány. Az egyik nehézség abban áll, — a mint ez itt a házban már többször fel is volt hozva, — hogy nálunk nincsenek meg azok az elemek, a kikre minden aggály nélkül rábízhatnák a végrehajtást. Engem nem egészen győzött meg a t. belügyminiszter árnak e tekintetben adott felvilágosítása. De én a bajt nem tartom valami nagynak, hanem olyannak, a melyen nekünk egyszer keresztül kell esnünk; mert ha nem ma hozzuk be e törvényt, hanem 20 év múlva, e nehézségek akkor is elő fognak állani. Nekünk szükségünk van arra, hogy új generácziót neveljünk, a mely az anyakönyveket vezessse, a mely a megváltozott életviszonyokhoz alkalmazkodni tud; ilyen új generácziót pedig nevelni addig nem lehet, míg az anyakönyvek behozva nincsenek. Ettől tehát a törvényjavaslat sorsát fnogővé nem tehetjük, mert ha 20 évig tartjuk is függőben, ezek a nehézségek akkor is elő fognak állani, ezeken nekünk keresztül kell esnünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A másik nehézség abban áll, hogy a kormánynak bizonytalan, sőt kételyekre jogot adó magatartása a javaslattal szemben bizonyos ideges izgatottságot keltett az ország lakosságában. Ha a kormány őszintén, egészen egyenesen akart volua eljárni, akkor más eljárást kellett volna követnie, a mire meg volt az alkalom az 1890 iki határozati javaslatban. Ha a kormányt semmi más nem vezette volna, mint csak az, hogy ezen reform megvalósíttassák: akkor el kellett volna fogadnia Irányi Dániel határozati javaslatát és annak konzequencziáiban kellett volna a javaslatot kidolgoznia. De a kormány ezt nem cselekedte. A kormány csak szépítő-szerűl használta fel ezen javaslatot, hogy egy megkopott politikai ideálnak fonnyadt szépségeit eltakarja vele. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) S csak akkor, a mikor a publikum látni kezdte azt, hogy a kormánynak eljárása nem egészen őszinte, kezdődött az ideges izgatottság országszerte; (Halljuk! Halljuk!) az oppoziczió csak ekkor emelte fel fejét, mert csak ekkor remélte, hogy a javaslatnak létrejövetelét meg fogja akadályozni. Csak a mikor azt látták az emberek, hogy a kormány nem azért veszi a kezébe a hatalmat, hogy ezeket a politikai elveket megvalósítsa, hanem azért, hogy ezen politikai elvekkel a kormányt és a hatalmat a maga számára biztosítsa: képződött a lelkekben az a meggyőződés, hogy ennek ellenállni lehet és szabad. A kormány t; helyett számított a mi hazafiságunkra, spekulált jóhiszeműségünkre, (Mozgás.) és nem számított rosszul. (Tetszés a szélsőbalon. Zaj jobb felől.) Mi meg ! fogjuk szavazni e javaslatot, mert bár nem tartjuk egészen tisztának a fürdővizet, nem akarjuk vele együtt, kiönteni a gyermeket. De eljárásunknak önöket is más valamire kellene köteleznie. Ha