Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

140 298. országos ölés 1884. február 23.án, pénteken. tuk már a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a pénzügy és a többi közkormányzati ágak szám­talan és fontos feladatait?" Vagy talán teljes élvezetében vagyunk az egyéni és közszabadsági biztosítékoknak? Vagy talán népünk annyira úszik jólétben, de meg a műveltségnek oly magas fokán áll-e, hogy e terveken nincs mit pótolnunk, nincs mit újat alkotnunk, úgy annyim, hogy nincsen sürgősebb teendőnk, mint ösr-zes házas­sági intézményeinket fenekestől felforgatni, min­den létezőt lerombolni, hogy legyen mit felépí­tenünk ? (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Azt hiszem, t. ház, erre nem kell válasz-, ezen kérdéseknek puszta feltevése is elégséges, hogy belássuk, hogy minden téren annyi még a teendő, hogy a kormánynak ezen ötletszerű akczióját elhamar­kodottnak, meggondolatlannak s ennélfogva az országra nézve károsnak és veszedelmesnek kell kijelentenem. (Helyeslés bal felöl.) Hogy mennyire nem sürgős ezen radikális reform, semmi sem bizonyítja inkább, mint az igazságügyi bizottság jelentése, a melyben a törvényt csakis kihirdetésétől számítandó egy év alatt javasolja életbe léptetni. Krajtsik Ferencz: Lehet előbb is! Reitter János: T. ház! Hazánkban év­századok óta az egyházak uralkodnak a házassági jog terén, a házasulandók mindig az egyház ál­dását kérték ki frigyükre; az oltár, az isten szine előtt esküdtek egymásnak hűséget, úgy, hogy általános lett a felfogás, hogy hazánkban jogérvényes házasságot csakis az illetékes lel­kész előtt lehet kötni; E felfogást nagyban elő­mozdította a katholikns vallás ama tana, hogy a házasság szentség, a mely csakis az illetékes lelkész közreműködésével vehető fel. Ha tehát, t. képviselőház, azt látom, hogy ezen felfogás századokon keresztül a nép szivében mély gyö­keret vert, La én azt látom, hogy a nép nagy zöme, a nép széles rétegei a házasságkötés ezen formájához most is ragaszkodnak, vagy legalább nem sürgetik, nem követelik az eddigi jogszabály megváltoztatását, akkor kérdem, t. képviselőház, miért iparkodjam én a nép ezen hagyományos felfogásán csorbát ejteni? (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Kérdem, miért foszszam én meg erőszak­kal a házasságot, a család ezen alapját, ama valláserkölcsi dísztől, a melyet annak a papi áldás elvitázhatlanúl kölcsönöz? (Igás! Úgy van! bal felől.) És különösen a .katholikus hívőket illetőleg miért támaszszak én azok lelkében kételyt a szentség iránt eddig táplált fogadniuk helyes­sége iránt? (Úgy van! bal felöl.) Hiszen nem gyengíteni, ellenkesőleg erősíteni kellene a nép­ben a vallásos érzelmeket, nehogy ez a nép, megtévesztve vallását, épúgy alku tárgyává tegye, mint ezt a politikai meggyőződések terén, sajnos, naponként tapasztaljuk. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Népünk a házasságkötésben nemcsak pol­gári, hanem vallás-erkölcsi momentumokat is lát, és mig annak polgári, anyagi oldalát a királyi közjegyző előtt szerződésben szabályozza, addig magát a házasságot csakis illetékes lel­késze előtt tartja jogérvényesen megköthetőnek és csakis egyházi esketés által végérvényesen megkötöttnek. Ha a nép egyszer polgári közeg előtt ÍR teheti ezt, maga a házasságkötés közön­séges jogügylet színvonalára fog sülyedni. (Úgy van! bal felől.) A nép el fogja veszíteni hitét a házasság isteni rendeltetésében, és lassanként mellőzni fogja az egyházi szertartást, mint fölöslegest és a mely rá nézve csak újabb költséggel és időveszteséggel jár. (Helyeslés bal felöl) Ilyennek ismerem én a nép hangulatát, ilyennek ismerem saját kerületem, mondhatnám: egész megyém népét. Tudom jól, hogy az útasítás-adás rendszere már rég lejárt; választóim nem is kértek tőlem reverzálist. én ilyent nem is adtam, de felfogásom szerint a megválasztott képviselő csak úgy tolmácsolja híven választói nézetét és csak úgy érvényestíl a törvényhozás­ban a valódi népakarat, ha a képviselő és választóinak felfogása közt megvan az össz­hang ; (Élénk helyeslés a haloldalon.) ha a vitális kérdésekben a követendő iránvra nézve a kóp­viselő és választói megegyeznek. Es mivel én közvetlen tapasztalásból tudom, hogy az én választóim vallás-, nyelv- és pártkülönbség nélkül perhorreszkálják a kötelező polgári házasság behozatalát, azért adandó szavazatom és válasz­tóim felfogása közt megvan a szükséges össz­hang. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Nem akarom tüzetesen részletezni a kivi­hetőség nehézségeit nem akarom külön ecsetelni e reform végrehajtása, körűi felmerülendő sza­bálytalanságokat és rendetlenségeket, sőt vissza­éléseket, hiszen nálamnál sokkal hívatottabbak kifejtették azt és utánam mások jobban fogják kifejteni, hanem azzal fejezem be felszólalásomat, hogy én, tekintve, hogy itt nem egy, a köz­szükséglet és közóhaj által indikált reform­akezióval, hanem főleg és első sorban párt- és hatalmi érdekeksugallta, egyoldalú alkotással állunk szemben; (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) tekintve, hogy a kontemplált reform a katholikus egyházzal szemben valóságos retorzió és ellen­séges tendenczia látszatával bír, úgy, hogy az nem alkalmas a megzavart felekezeti béke helyre­állítására, Sem annak a jövőben való biztosi­täsára, hanem ellenkezőleg új forrását fogja képezni a felekezeti súrlódásoknak és viszályok­nak, a nemzetiségi agitáczióknak pedig új táp­anyagot fog nyújtani; tekintve, hogy e reform

Next

/
Thumbnails
Contents