Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

298. országos Blés M9i. február 23-án, pénteken. 137 megköveteli, hogy a törvény, a míg törvény, végre is hajtassák. A felfogások közti ezen ellentét, mind éle sebb alakot öltött, a vallási türelem helyébe felekezeti féltékenység és gyűlölség lépett, és beláthatatlan bonyodalmak veszélye fenyegette az országot; az egész magyar társadalom úgyszólván két táborra oszlott. A kormány kénytelen volt az ország színe előtt beismerni, hogy a rendelet a katholikus klérus lelkiismeretébe ütközik; kénytelen volt beismerni, hogy az végre nem hajtható, és mégis csökönyösségében vissza nem vonta, hanem inkább tűrte a nép jogérzetét sértő ama botrányos állapotot, hogy egyes lelkészeken a kiszabott büntetéspénz végrehajtás útján beszedetett, míg a rendelet tulajdonképeiű czélja, vagyis az anyakönyvi kivonat áttétele az illető felekezet lelkészéhez egy esetben sem éretett el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ekkor lépett elő a kormány a parcziális anyakönyvek tervével, melyet csakhamar elejtett, E tervet egyebek közt azzal is indokolta, hogy elegendő számú megbízható közegek hiányában az általános anyakönyvvezetés a közigazgatási reform keresztülvitele előtt be nem hozható. És íme, mit látunk? Bár azóta közigazgatásunk szervezete egy lépést sem tett előre, közigazgatási hivatalnokaink ma is a régiek. — hisz azóta nem volt sem restauráezíó, sem epuráezió, — s a községeknél ma is az élethossziglan megválasztott régi jegyzők dominálnak, legfeljebb a községi bírók változtak itt-ott: a kor mány most egyszerre arra a meggyőződésre jutott, hogy nemcsak az állami anyakönyveket az egész vonalon, hanem a házasságok kötését is a közigazgatási közegekre lehet bizni, a helyett, hogy a kormány az általa annyira hangoztatott következetesség elvét követve, első sorban a közigazgatási javaslatokat iparkodott volna előkészíteni és életbe léptetni, addig pedig hagyta volna az anyakönyveket az egyházi hatóságoknál, melyek azokat eddig is pontosan és lelkiismeretesen vezették, és pedig az állam minden anyagi segélye nélkül, tehát ingyen. Ily sivár küzdelmek között megnyugtató és egyúttal lélekemelő mozzanatként emelkedik ki a koronázás 25-ik évfordulójának megünneplése, mely ünnepélyen az egész nemzet vallás-, faj • és pártkülönbség nélkül, hódolatteljesen mutatta be a koronás királynak ragaszkodását, szeretetét és hűségét, mely alkalommal újból megerősítette a 67-ben kötött frigyet is Sajnos, hogy a Hentzi-szobor megkoszorúzásának az akkori miniszterelnök úr által felvetett szörnyű eszméje egy időre legalább meglazítani látszott a koronás király és a nemzet közti szívélyes viszonyt. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVI. KÖTET. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A szörnyű eszme bukásával . . . Vajay István : Akkor az volt liberális ! Herman Ottó: Az Szapáryra tartozik ! (Zaj.) Reitter János: .... megbukott az akkori miniszterelnök úr, de megrendült az akkori kormányrendszer is, mely kormányrendszer csak felfelé keresett és talált támaszt, míg a nemzet nagy rétegében már rég elvesztette létjogosultságát. A nemzet nemcsak a belreformokat sürgette, hanem hangosan követelte ama nemzeti aspirácziók teljesítését is, a melyek nélkül igazán szabad, önáiló és független Magyarország nem is képzelhető. (Igaz! Úgy van! a báloldalon.) A nemzet, ezen hangos követelményeivel szemben tehetetlenül állott a kormánypárt, lábai alatt inogni érezte a talajt, és hogy a közvéleményt más irányba terelje, . . . (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Reitter János: ... de, hogy egyúttal hatalmát megtarthassa, nem csak új férfiút állított az ügyek élére, hanem ujongva fogadta az új kormányelnök, a régi kormány tagjaiból alakított kormány új programmját, mely első sorban az egyházpolitikai kérdések megoldását tűzte ki czélúl, jól tudva azt, hogy egyrészt egyedül ezen felvett kérdések képesek a közvéleményt állandóan lekötni, és jól tudva azt, hogy másrészt Bécsben minden oly kormány kedves, mely a 67-íki kiegyezésnek magyar érdekben és magyar szellemben való végrehajtását nemcsak nem követeli, hanem legnagyobb sérelmeink orvoslását szívesen elodázza, hogy ne mondjam: rosszhiszeműkg megakadályozza. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) így került napirendre a szerencsétlen egyházpolitika ; napirendre került pedig ugyan urnak a pártnak program inja alapján, mely párt a képviselőházban évenkint előterjesztetni szokott idevágó indítványt következetese]i leszavazta. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ugyanannak a pártnak programmja alapján, mely odáig görcsösen ragaszkodott a szerencsétlen elkeresztelési rendelethez s hallani sem akait az 1868. törvény LIII. czikkének megváltoztatásáról; (Igás! Úgy van! a baloldalon.) és ugyanannak a pattnak programmja alapján, mely a cs.ik néhány hónappal előbb gróf Szapáry Gyula auspicziumai alatt megejtett képviselőválasztásoknál a kötelező polgári házasságról oly mélységesen hallgatott. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hát honnan e rögtöni fordulat, kérdik bámulva az emberek? Hiszen gróf Szapáry Gyula volt miniszterelnök úrról mindenki tudta, hogy ő nem volt hive a kötelező polgári házasságnak, mindenki abban a nézetben volt, hogy az ooaínó18