Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-297
132 2 * 7- »rszAffos ülés !89á. jobb felöl.) Nemcsak én mondom ezt, t. képviselőház. Minden egyház legnemesebb gondolkodói tartják ezt, és nem egyszer a házban, hanem együtt ismételtük azt, hogy értéktelennek tartjuk az egyházra nézve azt az illúziót, hogy mennyi az egyházi házasságkötés, ha az állami kényszer folytán következik be, mert ez elfedi azokat is, a kik nem önként, nem szívük sugallatából, hanem kényszer folytán járultak oda. (Helyeslés jobb felöl.) De, t. ház, tartozom annak a bizonyításával is, hogy igaza, volt t. képviselőtársamnak, midőn más államok tapasztalására hivatkozott. De még mielőtt erre rátérnék, megjegyzem, hogy neki újabb kételyei lámadtak, a melyeknek őszinteségét kétségbe nem vonom, de biztosíthatom arról, hogy nálunk nincs más mód, mint a melyekre már korábban hivatkozott. Nézzük, hogy mi a tapasztalat azokban az országokban, a hol a kötelező polgári házasság intézményét behozták, a hol tehát az egyházi házasságkötés a híyek szabad akaratán, Önkéntes hozzájárulásán alapul ? Nekem azt kell hinnem a t. képviselő úrnak múltkor tartott beszéde után, hogy ő a római katholikus egyházat nem félti, sem a római katholikus híveket. Gr, Apponyi Albert: Kevésbbé féltem! Vajay István: Mi sem féltjük! (Zajos derültség.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Legyen, kevésbbé félti; igyekeztem tájékozást szerezni arról, hogy mit mutat a tapasztalás az egyházi házasságkötések szempontjából azokban az országokban, a melyekben a kötelező polgári házasság behozatott. A latin tartomány/ok ban, értem Francziaországot, Belgiumot, az a tapasztalás által megerősített meggyőződés, — és erre nézve itt vannak kezemben az illető országos hivatalok főnökeinek nyilatkozatai, de az irodalomban is teljes hihető bizonyítékokat lehet erre találni, — hogy jelentéktelen számú eseteket kivéve, a polgári megkötést az egyházi megkötés rendszerint követi. Vajay István: Akkor az egyik fölösleges! (Mozgás jobb felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ez a tapasztalás Fiancziaországban; ez Belgiumban és egy századon át való fennállása után ma már senkinek legkisebb kételye sincs az iránt, hogy a polgári házasság intézménye a vallásosságra és a közerkölcsökre károsítólag egyáltalában nem hat. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ez tehát a belga és franczia tapasztalat; ezt az értesítést nyertem Németalföldön is, melynek népessége vegyes. Itt, t. ház, azt a tapasztalatot tették, hogy a vallásosságra magára és a vallási érzületre, az egyházzal való összefebrnár 22-éu, csütörtökön. függésre, általában a közerkölcsökre a polgári házasság intézménye rontó befolyást nem gyakorol ; de ha jól fogtam fel t. képviselőtársam okoskodását, (Halljuk! Halljuk!) főleg a protestáns egyházakat kellene félteni. A nemzetiségi egyházakat azért nem, mert ott az emberi léleknek két hatalmas motívuma: a nemzetiség és vallás összejátszik. Nem is az a czélja, t. ház, ezen törvényjavaslatnak, hogy nemzetiségi polgártársainkat ezen törvényjavaslattal vallásuktól elidegenítsük. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsőbalon: Még csak az kellene!) Nézzük tehát meg a tapasztalást a protestáns egyházakban, Németországban. (Egy hang a szélsőbalon : Hát Hollandiában !) Hollandiáról volt szerencsém már megmondani, hogy ottan miképen áll a dolog. (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Németországban, jelesen pedig Poroszországban, — egész Poroszországról szólva, mert egy más alkalommal Berlin tapasztalásait már volt szerencsém előadni, — az ügy állása a hivatalos adatok nyomán a következő, és nézetem szerint nagyon tanulságos. (Halljuk! Halljuk!) 1875-ben, mikor a polgári házasság behozatott, az egyházi házasságok úgy viszonylottak a polgári házasságokhoz, mint 83-87 a 100 hoz. 1875-től 1891-ig illetőleg két dolgot észleltünk. Először azt, hogy 83°/o-ról 92'90-ra, kerek számban 93-ra szökött fel, a mi nagy haladás; másodszor,, a mi még fontosabb, az, hogy ez folytononosan emelkedő tendeneziát mutat. (Tetszés jobb felől.) Ez tehát mégis csak bizonyít valamit. (Igás ! Úgy van! a jobboldalon.) Nézzük már most a nem tiszta evangélikus, hanem a vegyes, az evangélikusok és katholikusok közt kötött házasságokat. 1875-ben a százalék 71 volt; 1891-ben pedig majdnem 90-re rúgott folytonosan emelkedő tendenezia mellett. Igaz azon adat is, t. ház, a mely T et gr. Ápponyi Albert t. képviselőtársam két svájezi kantonra: Argaura és Baselre nézve felhozott; de közölhetem vele a svájezi statisztikai hivatal főnökének nyilatkozatát, mely szerint a tapasztalás az, hogy a polgári házasság intézménye 1875-től fogva,, a mióta az Svájczban behozatottt, sem a házasságokra, sem a nép erkölcsiségére semmi káros hatás? sal nem volt, sőt az elválások száma csökkent. (Tetszés jobb félő'.) Ha, t. ház, ezeket a jelenségeket észleljük, és hozzáveszszük azt, hogy mindenütt, a hol a polgári házasság kötelező formája behozatott, az egyházi életnek fellendülését látjuk s az egyházakban szokatlan friss vérkeringést tapasztalunk, — pedig ezt senki sem fogja tagadni,— kérdem, (Halljuk! Halljuk!) lehet-e a politikailag létezőnél más téren keresni bizonyítékot, vagy lehet-e ennél nagyobb és örvendetesebb bizonyítékot szolgáltatni? (Élénk helyeslés és tetszés
