Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-297

126 297. íirimftg©* lilét 1894. fehruir 22-én, csütörtökön. engedem. Hanem, t. ház, (Halljuk! Halljuk \) ez először nem is lesz általános, a mint a művelt világban nem is általános, (Úgy van ! Úgg van\ jobb felől.) és másodszor ez pusztán vallási szempontból való megítélése a polgári házasságnak, és a szabadelvű államban e vallási megítélés kinek-kinek szabad tetszésére vaubízva. De ezen vallási megítélés nem erkölcsi megítélés is. Korlátolt körökben fordul elő. Nem jár, és nem járhat sehol a polgári házasság intézményének bármi erkölcsi csorbulásával. (Élénk tetszés. Úgy van\ Igaz ! jobb felől) Hiszen rettenetes volna elképzelni, t. ház, hogy száz meg száz milliója az embereknek olyant botlott volna, hogy megengedte volna azt, hogy a mit az állam a házasság létrejövetelénél az egyedül legitim alaknak tekint, hogy az olyan legyen, a mi egyszersmind a házasság erkölcsi érvényének kikerülhetetlen csorbájával járjon. Ez az állami törvénynek a kötelező polgári házasság mellett is, mely minden állampolgárra egyenlően kiterjed, erkölcsi értékével, az állam törvényeinek fenségével összeegyeztetheti! sehol nem volna és nálunk sem lesz az. (Élénk helyeslés és tetszés jobh felől.) Ue ezt mellőzve, t. ház, egy igen nagy különbségre hívom fel a t. háznak figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Nagy különbség van a közt, ha az erkölcsi érvény iránti különböző véle meny csak társadalmi vélekedés, mely az egyik, vagy másik körben él, és nagy különbség van a közt, ha az magába az álbmtörvénybe van beiktatva. (Élénk helyeslés. Úgy van! Igaz jobb felöl.) Mert a míg azt, a mi a társadalom egyik, vagy másik, — megengedem, többékevésbbé jelentékeny, — körében él, előítéletnek lehet nevezni, addig, mihelyt az állam a maga törvényébe iktatta be ezt a különbséget, az megszűnt előítélet lenni, az belső, gyógyíthatatlan hibájává vált magának a jogi és erkölcsi intézménynek. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Ez az, t. ház, a miért én azt állítom, — és nem hiszem, hogy csalódom, — hogy az a nagy szabadelvű és helyes politikai gondolat, a melyben mi az egységes jogrendre nézve egyezünk, még pedig teljesen egyezünk, össze van törve, meg van lényegesen csorbítva a határozati javaslat által, mely azt összeköti a szükségbeli polgári házasság intézményével. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) De még másra is felhívom figyelmét a t. ]i áznak (Halljuk! Halljuk!) Én ismerem a t. képviselő úr motívumait, előadta azokat, azok vallásos kedélyből, nemes forrásból eredtek, méltatásukba fogok bocsátkozni, de én azt tartom, a vallásosság érdekei nem kívánják meg az állami, a szabadelvű álláspontnak ily feláldozását. Enuek a határozati javaslatnak, ha azt mint egy bevégzett tényt, mint egy törvényes intézményt képzeljük és hatályaiban vizsgáljuk, t. ház, van még egy más igen nagy hibája is. Itt nemcsak állami kényszer van arra, hogy az egyházi szabályoknak az egyházhoz tartozó polgár magát alávesse, a mit ma már én a szabadelvű álláspont alapelvével ellenkezőnek tartok, nemcsak egyenes állami kényszer van benne, hanem ennél egy jóval veszedelmesebb és igazságtalanabb, — a mi talán nem is volt intenczióájában t. képviselő úrnak, — az indirekt kényszer, a mely abban beníoglaltatik, és a mi kell, hogy az állampolgárokat a legmélyebben sértse. Engedje meg a t. ház, hogy ezt a gondolatot bővebben kifejtliessem. (Halljuk ! Halljuk!) Ha egyszer az állam törvénye éles határt húz az erkölcsileg teljes értékű és a repudeáltak házassága közt, nemde t. ház, minden embernek természetes törekvése lesz, hogy a második kategóriába házassága ne tartozzék? (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Nem különösen a nőknek törekvése lesz-e az, (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon.) ha csak lehet, minden áron elkerülni, hogy abba a repudeábak házasságának kategóriájába az ő házassági frigye ne soroztassék? (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) És, hogy ez nem fantom, nem is — hogy úgy mondjam — pártszempontból rémeket látó felfogás, a t. háznak figyelmét egy nagy tényre hivom fel. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel teljesen analóg intézmény létezik Ausztriában. Itt évenkint 178.000 házasság köttetik. Az ausztriai egységes jog, különösen a katholikusok tekintetében, sokkal kedvezőtlenebb az egyéni szabadságra nézve, mint az a jog, a melynek alapelveire, azt hiszem, a ház többsége egyet ért, mert Ausztriában még a vegyes házasság is felbonthatatlan; az ausztriai jogrendszer ismer felekezeti akadályokat, elég hogy az impedimentum catholieismi-t említsem, melyeket a mi jogrendszerünkben el nem fogadunk. Gr. Apponyi Albert: Nem is akarom! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter : Tudom; nem is azt állítom, hogy t. képviselőtársam akarja, és mikor azt mondtam, hogy el nem fogadható, akkor ez alatt t. képviselőtársamat is értettem. Most arra hivom fel a ház figyelmét, hogy Ausztriában magában a jogrendszer keménységében nagy motívum volna arra, hogy az állampolgárok a polgári házasság megkötéséhez gyakran folyamodjanak, — mert hogy példát hozzak fel, ha Ausztriában két katholikus, kik közül egyik elvált személy, házasságot akar kötni, egyházi házasságra