Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-297
122 297. ore«ág#8 ftléä 1894. fubruár 18-én, esütörtSkÖB. esetleg kölcsönös hozzájárulással egyházmegyei alapok teremtendők, a melyeknek kezelésébe és hovafordításába azután beleszólhatnának akár döntőleg is a világiak, nemcsak úgy, mint Erdélyben, a hol, azt hiszem, a katholikus autonómia joga nem nagyon megy ti] a véleményezésen. Befejezve felszólalásomat, t. ház, még egyszer üdvözlöm a javaslatot, mint a szabadelvű haladás és az állami konszolidáezió terén tett nagy lépést, és azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobbról. Szónokot számosan üdvözlik.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! (Hosszantartó mozgás. Zajos felkiáltások: Bálijuk! Halljuk!) A t. ház bizonyára fel fog menteni attól, hogy azok után, a mik az utolsó napokban elmondattak, annak a tételnek ezáfolatával foglalkozzam, a melyet Szacsvay Sándor t. képviselő úr felállított, hogy a midőn ezen nagy és kétségkívül következményeiben jelentékeny politikai reform e házban tárgyaltatik, a pártorthüdoxiának szempontja döntsön, mert ez a reform Magyarország minden szabadelvű emberének pártolására számít, (Élénk helyeslés jobb felöl.) és én, t. ház, nem is ereszkedem bővebb érvelésekbe, (Halljuk! Halljuk!) hanem hivatkozom azon kimerítő és hatalmas érvelésre, a melyet Justh Gyula t. képviselőtársam (Élénk éljenzés a ssélsö baloldalon és a jobboldalon.) a napokban ép e szempontból elmondott, (Mozgás a szélső baloldalon) Főleg foglalkozni akarok azzal az egyetlenegy ellenindítványnyal, a mely nyomatékosan kifejezi azt, hogy a; jelen törvényjavaslatnak egyik alaptétele, de ezzel a kormánypolitika és ezen nagy és szabadelvű reform egyik lényeges alapelvének visszavetésével az ország egyetemes érdekében egy más, a mienkkel lényegesen ellentétben álló politika követését ajánlja a t. háznak. Ebben a vitában, de másban is, követni fogok két maximát, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam is felemlített. Az egyik abban áll,—és ez kell, hog} r minden képviselő maximája legyen a vitában, ha bízik ügyének igazságában és az országra üdvös voltában, — hogy a dologra és a dolognak tárgyi elemeire helyezze felszólalása súlyát; a másik az,— a mi úgy ennél, mint minden nagy reformnál az első és főkérdés, — hogy megfelel-e az ország egyetemes nagy érdekeinek, egyetemes szükségeinek; és ez. elismerem nyíltan, minden más szempont felett áll. Vegyük tehát ezt a bírálatnak első és döntő mérvű alapjául. (Helyeilés.) Mielőtt erre rátérnék, t. ház, legyen szabad nekem is két, bár nem nagyon jelentékeny állítást az útból elhárítanom, melyek a fenforgó nagy reform tárgyilagos méltatását gátolják. Az egyik kisebb jelentőségű állítás, melylyel ismételve találkoztunk, abban áll, hogy ez a párt a kormány vezérlete alatt 1890-ben az elkeresztelési vita alkalmával a polgári házasság intézményét leszavazta. Ismételve találkoztunk azzal az állítással is, hogy a kormány — és gondolom, első sorban engem méltóztattak érteni—és a párt is legújabb időkig mindig azt hirdette, hogy a házasságjogot csak a családjoggal együtt lehet előterjeszteni, ma pedig az ellenkező álláspontot valljuk. Megvallom, t. ház, a reform lényegére egyiket sem tartom döntőnek, de egyik ellenvetést sem tartom valónak és igazságosnak. Hogy a kisebbel, a jelentéktelenebbel kezdjem, tévedés uz, mintha valaha én, vagy akárki társaim közül, azt állítottak volna, hogy a házassági jogot külön nem lehet előterjeszteni, esak a családjog többi részeivel kapcsolatban. Olvassák el ismételt nyilatkozataimat, nem ezt mondtam és nem ezt ajánlottam a háznak figyelmébe, hanem azt, hogy a házassági jog kiegészítő része lévén a családjognak, azt helyesen csak együtt, összhangban annak többi részével lehet kidolgozni, de ha a többi rész figyelembevételével lett kidolgozva, akkor külön előterjeszteni mindig lehet, (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ez az, a mit mondtam. A másik állítás, a mely jelentékenyebb volna, az, hogy ezen párt 1890-ben leszavazta Irányi Dániel boldogult képviselőtársam indítványa alkalmával a polgári házasság intézményét. Ez, t. ház, nem történt. Ugyanabban a vitában, — hiszen már ki is keresték, fel is olvasták nem egyszer, — nyilatkoztam én is a házassági jog reformjáról és egyenesen ezen nyilatkozatomra hivatkozva, azt mondtam, hogy ne fogadják el azt a határozati javaslatot, a melyet Irányi képviselőtársam előterjesztett, mert a mi az egyházpolitika általános irányát, tudniillik a vallásszabadságot és az azzal kapcsolatos kérdéseket illeti, azokra nézve a kormány, mint nyilatkozatai is tanúsítják, úgyis abban az irányban működik. A házassági jogra nézve pedig kijelentettem, — és e kijelentésre jogosítva voltam, — hogy mi egységes állami házasságjogot akarunk, a mely kiterjedjen felekezeti tekintetek és akadályok nélkül minden állampolgárra, akarunk állami bíráskodást és nélkülözhetetlennek tartjuk a házasság megkötésének polgári formáját. De igazuk van, nem jelentettem ki, hogy a megkötés kötelező polgári formáját fogom javaslatba hozni. Ugron Gábor: Akkor még ellenkező véleményen volt! (Mosgás a bal- és ssélsö baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Én sohasem veszem magamnak azt a jogot
