Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-296

108 296. országos 81 és 1894. február 21-én, szerflftn. delmi miniszter árhoz, Mőzs tolnamegyei község lakossága által a Sió-Sárviz folyónak a szegzárdi határban épített a jelenleg az állam tulajdonát képező hídján élvezett vámmentesség tárgyában. Tekintve, hogy Mőzs község lakossága, a szomszéd szegzárdi határban levő birtokaival való akadálytalan közlekedés czéljából, a SióSárvízen épíílt, azelőtt az alapítványi uradalom tulajdonát képező hídon, majd egy félszázad óta gazdasági fogatai után vámmentességet élvezett; tekintve, hogy ezen régi gyakorlat alapján szerzett jog az állam, mint az alapítványi uradalom jogutódja által tiszteletben tartandó s egyszerű miniszteri határozattal meg nem semmisíthető ; tekintve, hogy i]y, minden kétséget kizáró jogi tényállás daczára Mőzs község lakossága, mióta a Sió-sárvizi híd az állam tulajdonába ment át, egy téves alapra fektetett miniszteri határozat alapján vámfizetésre köteleztetik: kérdem a kereskedelmi miniszter urat, hogy a költséges perlekedés elkerülése szempontjából hajlandó-e ezt az ügyet saját személyében újólag felülvizsgálat tárgyává tenni s szerzett tapasztalatai alapján elrendelni, hogy Mőzs község lakosságát gazdasági czélból megillető a az állam, mint jelenlegi hídtulajdonos s így érdekelt fél által egyszerűen elkobzott vámmentességi jog tiszteletben tartassák ?« Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy az interpelláczió újból felolvastassák? (Felkiáltások: Nem!) Közöltetni fog a t. kereskedelmi miniszter úrral. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a tett interpeíláczióra azonnal feleljek, (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő úr kérdést intézett hozzám, hogy hajlandó vagyok-e egy híd-vámszedés ügyében a már hozott határozatot felülvizsgálat tárgyává tenni, illetőleg a tolnamegyei Mőzs községnek ezen sérelmével személyesen foglalkozni? Erre vonatkozólag van szerencsém megjegyezni, hogy ezzel az ügygyei már a kérdésnek korábbi stádiumaiban, midőn az eldöntés végett hozzám került, személyesen foglalkoztam, és mint a t. képviselő úr interpellácziójában is előadta, a közigazgatási döntés során a kereskedelemügyi miniszter, illetőleg én e tekintetben már állást is foglaltam. Á kérdés vitás kérdés, mely az illető község és a vámszedésre jogosított m. kir. kincstár közt fenforog. Az elsőfokú hatóság: a szolgabíró, a község mellett, az alispán másodfokon a kincstár javára döntött, és midőn felebbezés útján további intézkedés végett hozzám került az ügy, én az alispán határozatát hagytam jóvá azért, mert azt indokainál fogva helyesnek tartottam. Az alispáni határozat elutasította a folyamodók kérelmét azért, mert a szolgabíró által idézett közúti törvénynek illető szakasza nem vonatkozik erre a specziális kérdésre. Elutasította továbbá azért is, mert az 1891 : 1. tcz. 21. §-ához képest a tárgyalás folyamán sem az, hogy a vámtulajdonos a folyamodókat akár nevük, akár pedig lakhelyük után, a községi gyűjtőnév világos kitételével a községi lakosokat vámmenteseknek elfogadta volna, sem az, hogy a vámmentesség magánjogi szerződésen, vagy egyességen alapúina; sem az, hogy a vámmentesség fentartásával vette volna át a tulajdonos a szegzárdi vámos hidat; végül sem az, hogy a kihallgatott tanuk vallomása szerint az általak élvezett vámmentességjogszerűén fennállana, igazolva volna. Mivel az előterjesztett okmányok alapján a másodfokú hatéságnak határozatát helytállónak tartottam, azt a magam részéről is megerősítettem. Később azután a község újabb kérelmet terjesztett elő és a miniszterelnök urat kérte, hogy ezt a kérdést a minisztertanács elé vigye. Az ilyen adminisztratív ügy ^azonban nem olyan, hogy az törvényeink értelmében minisztertanácsi határozat tárgyát képezhetné, a miniszterelnök úr tehát hozzám tette át a községnek ezen kérelmét. Én újabban foglalkoztam a kérdéssel és újabban megvizsgáltam azt 8 minthogy semminemű újabb indokot a kérelem teljesítésére nem találtam, hivatkoztam a már korábban meghozott határozatra. Ez az ügynek és vitás kérdésnek állása. Ez azonban természetesen nem zárja ki, — mindenki tudja, —- hogy akár közigazgatási, akár bírói úton, ha újabb bizonyítékok és újabb ténykörülmények merülnek fel, az ügy újabb vizsgálat és újabb tárgyalás anyagát fogja képezni. Az ügy jelen állásában a község három utat választhat. Ha nincs megelégedve a közigazgatásilag legfelsőbb fokban hozott határozattal, elmehet a bírói útra, ha azt hiszi, hogy beigazolhatja igényét. A második út, a melyet a község választhat, az, hogy újra folyamodik, ha azt hiszi, hogy beigazolhatja, hogy emberemlékezet óta törvényszerűen tényleg élvezte a vámmentességet, mert ez olyan alap, a mely utóvégre is további vizsgálat és megfontolás és újabb közigazgatási eljárás tárgyát képezheti. Ez a körülmény azonban az eddig rendelkezésemre bocsátott adatokban és bizonyítékokban igazolva nem volt. Ha tehát a község újabb adatokra és bizonyítékokra hivatkozva, kellően felszerelt és indokolt újabb kérvényét bemutatja, a magam részéről azzal kötelességem szerint újabban is fogok foglalkozni. A harmadik út pedig az, hogy ha jogilag nem tudja a község a maga álláspontját indo-