Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-296

296. országos ülés 1894. február 21-én, szerdán. 105 akarták semmisíteni; találkoztunk számtalanszor oly törekvésekkel, melyek a birodalmi egység gyökereit ápolták. (Igazi Úgy van! a szélső balon.) Mikor ezen taktikájuk eredménytelen voltát felismerték, a vallási viszálykodás magvát hintették el ebben az országban csak azért, hogy a szabad magyar állam szabad. lakossága egymással harczra keljen s ez által is a birodalmi egység megvalósítása iránti politikájukat érvényesítsék és végre is hajtsák. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) S mit tapasztaltunk ma is ezen egyházpolitikai mozgalmakkal szemben ? Azt, hogy ennek az egyházpolitikának ma is azok a legnagyobb ellenségei, kik Bécsben a birodalmi egység gyökereit ápolják, kik ebből a politikából is közös birodalmi politikát akarnak csinálni, oly politikát, melynek az 1867 : XII. tcz.-hez semmi köze nincs, mert ez az egyházi politika ezen országnak olyan politikája, melyet egészen elkülöníteni és állami különállásunkhoz képest berendezni keli. Mindazok tehá , a kik a nemzeti egység megvalósítására törekednek, de mégis oly türelmetlenek az egyházpolitikával szemben, azok — vélekedésem szerint — nem jó politika szolgálatában állanak. Mert ha valahol meg keli óvni állami különállásunkat, akkor meg kell azt óvnunk az egyházpolitikai téren is, mert ha van a magyarosztrák államban valamely nemzetnek önfentartó és összetartó ereje, akkor ennek a súlypontja a magyar nemzetre esik, a melyet tehát nekünk magyaroknak első sorban megerősíteni és megszilárdítani kötelességünkben áll. Ha pedig, t. ház, a házassági jognak terén is nem ragadjuk meg azt az alkalmat, hogy ezt állami különállásunkhoz képest rendezzük be, akkor nemcsak nemzetünknek e súlypontját nem fogjuk megerősíteni, de az által, hogy a fakultatív polgári házasság különféle eseteiben a házasfelek maguk egymással családi harczot kell hogy folytassanak . . . (Úgy van! Helyeslés a szélsőbalon.) Polónyi Géza: Csendet kérünk, hiszen itt valaki a tüdejét kénytelen kikiabálni azért, mert a túloldalon beszélgetni akarnak. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Babó Emil: . . gyöngíteni fogjuk azt az összetartást, azt az egységet, a melyre pedig nekünk nemcsak kifelé, a bécsi törekvésekkel szemben, de befelé, az államban levő különféle nemzetiségekkel szemben is törekednünk kell. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem szükséges igazolnom, t. ház, hogy nemzeti összeolvadásunk legfőbb gátját, nagyobbrészt és csaknem mindig, a nemzetiségi és felekezetiségi szelem idézte elő. Nemzeti összeolvadásunknak nemcsak a nemzetiségig de a felekezeti szellem KÉPVH. NAPLÓ. 1892— 97. XVI KÖTET. is útjában állott, útjában állott annak, hogy a szükséges kapocs összefűzzön ez országban minden fajt, hogy lássunk ez országban egy nemzetet, a mely jóban és rosszban, a nemzet jövője és múltja kérdésében egy testté, egy egészszé fűzzön össze minden fajt, hogy együttes erővel haladhasson a nemzet nagy munkájában és annak vívmányaiban is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, ha figyelemmel kisérjük a nemzetiségi agitácziókat, úgy azt tapasztaljuk, hogy nem mindig a grammatika, a nyelvi különbség indítá ezeket a nemzetiségeket a leghevesebb támadásokra, hanem indította a nemzetiséggel, a nemzetiségi érzettel konknrráló felekezeti szellem is, a mely mindig útjában állott annak, hogy itt ez országban egy nemzetfentartó társadalom lehessen, és mely tudja azt, hogy a mely irányban a liberális intézmények megvalósítása hivatva van ezt a magyar államot erősíteni, époly arányban fognak meggyengülni és megbénulni az ő magyar nemzet elleni törekvései is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház, ha mi igazi nemzeti összeolvadást akarunk, akkor első sorban le kell rombolnunk ezen összeolvadás gátját képező nemzetiségi szellemmel konknrráló felekezeti szellemet, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) be kell vinni a politikailag biztosított egyenlőséget a társadalom oiiodeu rétegeibe, mert akkor, t. képviselőház, ki kell és ki fog domborodni idővel az egységes magyar társadalomnak a képe is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De azért, t. képviselőház, habár mi erre törekedtünk eddig is, és fogunk törekedni ezentúl is, és habár mi a t. kormánynak ezen javaslatában egy teljesen gyökeres és mélyreható reformot nem látunk, és nem is láthatunk, de azért, mondom, bár azt az elvnek magának, a szabadelvűhaladás kedvéért támogatjuk, és künn az országban is annak javára rokonszenvei felkelteni igyekeztünk, mégis, t. ház, mit tapasztalunk azóta, a mióta ezen egyházpolitikai reformok felmerültek? Azt tapasztaljuk, hogy nem önök, de mi vagyunk az álszabadelvííek. Azt halljuk folyton hangoztatni, hogy mi a szabadelvuség czégérével csak üzérkedünk, hogy mi máskép beszélünk künn az országban s máskép a képviselőház termében, csakhogy a szabadelvű zászló eldobása árán is a t. kormány megbuktatására törekedjünk. T. képviselőház, a mióta az egyházpolitikai reformok felmerültek, egyebet se hallottunk, mint azt, hogy az ultramontánok, a reakczionáriusok itt, ezeken a padokon ülnek. Hát, t. ház, ez a stilus egyáltalán nem illik ránk, c jelszó nem passzol mihozzánk. Mert ezt önök már annyira abszorbeálták, hogy ebből nekünk épen semmisem jutott. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) íj