Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-296

296. országos ülés 19íf4. február Sl-éa, szerdán. 99 tes értékű kísérletre nem fordíthat százezreket és milliókat. Az anyakönyvezés költségeit a priori csak némi alapossággal is megállapítani nagyon nehéz ugyan, de nz aggódókat talán meg fogják nyugtatni azok a példák, melyeket másutt vehetett anyakönyvek költségeiről közölhetek. (Sálijuk! Halljuk!) Legrégibbek az állami anyakönyvek Francziaországban. Ott nemcsak nem kerülnek semmibe a községnek, vagy a kormánynak, h nem ellenkezőleg mind a kettőre nézve jövedelműi szolgálnak. Az anyakönyvvezetés ott is ingyenes ugyan és a felek nem fizetnek semmit, hanem a községek tartoznak az anyakönyveket bélyeges papíron vezetni. S e bélyeg oly magas, hogy egy oly anyakönyvi kerületben, mint a milyeneket én itt kontemplálok, tudniillik 3000 lakossal, a hogy kipuhatoltattam, 105 frankra megy évenkitit, a mi elég nagy költség. Azonkívül az anyakönyvezés terhére esik a medeein de l'état civil is, minthogy ott az a szokás gyökerezett meg, a mely ugyan semmi törvényben nincs megírva, hogy midőn egy születési és halálozási eset bejelentetik, az állami anyakönyvvezető az állami orvost elküldi az illető lakára a tényállásnak a helyszínén való felvételére. Mindezen költségeket pedig a franczia községek egy pénzforrásból fedezik: a sírhelyek eladásából, mivel Francziaországban a temetők mindenütt községi tulajdont képeznek. Francziaországban tehát az anyakönyvvezetés nemcsak hogy pénzbe nem kerül, de jövedelmet hajt. Poroszországban 1893-ban került a teljes állami anyakonyvvezetés 210.000 frtba összesen. A legdrágább anyakönyvvezetés a világon az angol, a mi — mint azt mindjárt meg méltóztatik látni — természetes is, mert ott az anyakönyveket nem átalány szerint vezetik, hanem az anyakönyvvezető az első húsz bejegyzésnél minden bejegyzés után két és fél shillinget, minden további bejegyzés után 1 shillinget kap, még pedig nem attól, a kit bejegyzett az anya könyvbe, hanem a községtől, mert ez a része az anyakkönyvvezetésnek Angliában is községi és nem állami teher. Azonkívül vannak más költségek. Nevezetesen a szuperintendent-anyakönyvvezetőket az állam fizeti, de ezeknek sem fizet átalányösszegben, hanem szintén a bejegyzések számához mért díjakat, tehát ezen díjak az államot terhelik. Van azután több mellékköltség. Egyszóval Angliában, hol — mint már említettem — 632 szuperiníendent-anyakönyvvezető és 2668 anyakönyvvezető van, és a hol a születéseknek és halálozásoknak össze3 száma egy esztendőben 1,700.000, tehát sokkal nagyobb, mint nálunk, az egész anyakönyvvezetési instituczió kerül 153.000 font sterlingbe. Ebből az államot terheli 68.000 font sterling, 85.000 font sterling pedig terheli a községeket. Minthogy az anyakönyvvezetési költségek a dolog természete szerint arányban állanak a bejegyzések számával is, hogyha én ugyanezt a mértéket alkalmazom Magyarországra, akkor Magyarországon az állami anyakonyvvezetés 1,362.000 frtba kerül. Mindezek után én abban a vélekedésben vagyok, hogy akkor, midőn az összes állami anyakönyvvezetés költségeit, illetőleg az anyakönyvvezetők díjazásimik költségeit 800.000 frttal vettem fel, mérsékelt összeggel vettem ugyan fel, a mely esetleg túl lesz haladva, — ezt be kell vallanom, — de nem vettem fel oly nevetségesen kicsiny összegben, a mely semmi arányban nem állana a megoldandó feladat nagyságával. Mindezek után, azt hiszem, hogy az a kritika, hogy Magyarországon az ál huni anyakönyvvezetést ma behozni nem lehet, hogy okvetlenül meg kell várni, míg a közigazgatás reformját életbe léptetjük, helyt nem állhat. (Úgy van! jobb felöl.) Ez lehet szubjektív meggyőződés, de nem támogatható a dolog természetéhez mért tárgyi indokokkal. (Helyeslés jobb felöl.) Kétséget nem szenved, t. ház, hogy azoknak a nehézségeknek nagy része, melyekkel okvetlenül fog járni a?, állami anyakönyvvezetés institucziójának behozatala, — mert ki tagadná azt, hogy egy ily instituczió létesítése, mindenütt a világon nehézségekkel jár? — el fogna oszolni azon esetben, ha legalább a közigazgatási reformok közül a községi törvény megalkotható volna, mielőtt az állami anyakönyvvezetői törvény életbe lépne és ezzel a feladat tetemesen egyszerűsíttetnék. Én, t. ház, minden igyekezetemet arra fordítom, hogy ezzel a községi törvényjavaslattal minél előbb elkészüljek, (Helyeslés.) de ann ik létesítésére való reményemet tegnap gr. Apponyi Albert lerontani igyekezett, mert daczára annak, hogy a javaslatot nem ismeri, azt mondta, hogy ezen reformjavaslatnak keresztülvitelénél rája ne számítsunk. És midőn, t. ház, itt e felett bizonyos mozgás keletkezett barátaink körében, a t képviselő úr hivatkozott az aritmetikára; azt mondta, hogy majd az aritmetika meg fog bennünket győzni arról, hogy neki igaza van. Én, t. ház, sokat foglalkoztam életemben aritmetikával és nagy tisztelettel vagyok az aritmetika iránt, de a reformjavaslatoknak létesítése nem az aritmetikától függ. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Lehet valakinek aritmetikus többsége, de azért azon javaslatokat, a melyek nem felelnek meg a közszellemnek, nem fogja keresztűlvihetni, (Úgy van! jobb felől.) azon javaslatok azonb tn, a melyek megfelelnek a közszükségnek, minden 13*