Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-263
283. «r»í%os ülés 1S98. deczember I-án, szomliatOH. 73 politikai téren hiába küzdünk, ha annak a társadalmi téren nem tudunk ellenállani. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ú% végűi még kiváló közgazdasági fontossággal is bír az önálló magyar udvartartás, a mennyiben egy igen nagy fogyasztót, a királyi udvart egyszersmind a nemzeti közgazdaság számára megnyerni, s ezáltal is az országnak azon nagy hasznot hajtani érdekünkben áll, a mely hasznot, hogy ez az ország elnyerjen, bizonyosan ő Felségének ezen ország iránti atyai jóindulatával is találkozik. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek azok a szempontok, a metyek miatt az udvartartás megoldásának kérdését nem tekintem puszta czifraságnak, hanem egy igen nagyfontosságú közjogi és társadalmi mozzanatnak. (Élénk helyeslés bal felől.) És, t. ház, azok után, a miket előttem szólott t. képviselőtársam, Mülek Lajos mondott, nem kell arra kiterjeszkednem, hogy azon elismerés mellett, melyet a t. kormány méltán igényelhet ezen kérdés megoldására tett kezdeményező lépéséért, mérlegeljem, mennyi elismerés illeti az ellenzéket és az egyes ellenzéki pártokat. (Halljuk !) Csupán egyet vagyok kénytelen megmondani, s ez az, hogy azon igények, azon nemzeti törekvések, melyeket mi, már mint az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, az 1867. évi kiegyezésre alapítunk, amelyeknek kielégítésére nézve nem tartjuk az 1867-iki kiegyezést teljesen végrehajtottnak, azok egy organikus egészet képeznek, és midőn hálával és elismeréssel fogadjuk azok egyikének, a királyi udvartartásra vonatkozó igénynek kielégítését, ezt csak mint az egésznek egy részletét fogadhatjuk el, (Igaz! Úgy van!a baloldalon.) és nem volnánk abban a helyzetben, hogy azt osztatlan megelégedéssel üdvözöljük, ha ez nem az egész épület kiépítésének első részlete volna, hanem mintegy csak alkalom, mintegy csak ürügy, mintegy csak fegyver a többinek könynyebb megtagadására (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy e tekintben a t. kormánynak mik a nézetei, mik a szándékai, nem tudom; egyikmásik pontra nézve talán lesz még a mai ülésen és a következő ülések folyamán alkalmam a t. kormányhoz kérdést intézni; teljesen bízom azonban az igazságnak az erejében, hogy, valamint ezen követelésünket sikerült — ha nem is általunk, de mások által, a mi a dolog érdemére nézve mindegy, a mi előttem is igen másodrendű fontossággal bír — elérni, keresztülvinni, újry többi követeléseinket is, a melyeket az 1867 : XII. tcz. alapján formuláztunk, szintén meg fognak valósulni; (Élénk helyeslés bal felöl.) mert ugyanazon érvekkel, a mely érvekkel többi követeléseinket elutasítják, éveken át KÉPVH. NAPLÓ. 1892 -97. XV. KÖTET. elutasították az udvartartásra irányuló követelésünket. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mindig az volt az érv, mindig az volt az ellenvetés, hogy az 1867. évi kiegyezésnek feldöntésére, kereszttíltörésére törekszünk, hogy nem nyilt, nem őszinte, nem helyes formulázással élünk, a midőn követeléseinket az 1867-iki kiegyezésnek megvalósításaként állítjuk fel. Nos, t. képviselőház, ezen követelések egyikére nézve ez az ellenvetés megdőlt, ezen követelések egyikének teljesítésével beismerte maga a t. kormány és a t. kormánypárt is, hogy igazunk van, midőn azt mondjuk, hogy az 1867-iki kiegyezésnek teljes életbeléptetésére még szükségesek bizonyos intézkedések, és ugyanez az igazsága a dolgoknak, a mely ezen követelésünket érvényre juttatja, halomra fogja dönteni azokat a hamis ellenvetéseket is, a melyekkel többi követeléseinknek útját állják. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Ugyanez az igazságos ereje a dolgoknak keresztülvitelre fogja segíteni a mi többi követelésünket is. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ebben a reményben az udvartartás létesítésére már eddig is történt lépéseket megelégedéssel üdvözlöm, és az udvartartási költségek megszavazásához hozzájárulok. (Élénk helyeslés bal felöl.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Bernáth Dezső jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! A magyar királyi udvartartás kérdését 1885. január 21-én vetettem fel a t. házban először. Akkor, — nagyon természetes, — hogy a kormány ezen kérdéssel szemben a legridegebb visszautasítás álláspontjára helyezkedett. Később, midőn 1887-ben szóba hoztam ezt, az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán, még azzal vádolt, hogy a nemzet és a korona közti bizalmat akarom a magyar udvartartás követelésével megrendíteni, és hogy az udvartartás kérdése 1867-ben elintéztetvén, az közös ügyként gyakoroltatott, és akként fog tovább is gyakoroltatni. Évek hosszú soián keresztül kellett küzdeni és harezolni, míg a külön magyar udvartartás kérdésében egy ígéret történt a jelenlegi miniszterelnök úr részéről, és azon ígéret következtében egy lépés tétetett meg ; hiszen mindenki előtt ismeretes azon legfelsőbb kézirat, mely a napokban a hivatalos lapnak nem hivatalos részében közzététetett. Magyarországot az 1867 : XII. tcz. 7. §-a értelmében külön magyar udvartartás illeti meg; közös ügyet a m. kir. udvarias nem képez, és a királyi kézirat, mely kibocsáttatott, ezen kérdés elintézésének nem a maga módja és útja. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a királyi kézirat kibocsátása szolgálhat 10
