Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

268. orseágos ülés 189$. deczeraber t-én, pénteken. 55zati hirdetményt, a melyben egy szóval sincs említve, hogy a vizsga magyarul is letehető, hímem igenis, az van mondva, hogy azon fiatal embereknek, a kik magyar vagy horvát tannyelvű iskolákat látogattak, legalább annyira kell tudniok a német nyelvet, hogy az előadásokat oktatási haszonnal hallgathassák. Ez azt involválja magában, hogy csak annyi követeltetik a német nyelvből, hogy megértsék az előadást, a mi saját érdekükben áll, mert, ha nem érti valaki a német nyelvet, akkor az előadást sem foghatja fel. Különben azt hiszem, hogy az igen t. képviselő ár összetéveszti az egész dolgot, mert vádolja a honvédelmi minisztert, hogy a hirdetményekbe olyasmit vesz be, a minek érvényt nem tud szerezni. A tévedés ott van, hogy, mivel a közös hadseregbeli tanintézetekre vonatkozólag hirdettetik a pályázat, nem a honvédelmi miniszter hirdeti a pályázatot,'hanem a közös hadügyminiszter, a ki ezen pályázati hirdetményt azzal a felkéréssel küldi a honvédelmi miniszterhez, hogy azt a saját hatáskörében az általa meghatározott úton és módon közhirré tegye. A honvédelmi miniszter úi tehát a közös hadügyminiszter pályázatát továbbítja, és Magyarországon kellő módon és úton tudomásra hozza. A közös hadügyminiszter pályázatában ki van mondva, hogy olyan pályázókra nézve, a kik a német nyelvet nem értik, ez a hiány, ha egyébként igazolják jó képességüket, a katonai alreáliskola, első évfolyamába való felvételre nézve akadályt nem képez. Az ilyen pályázók tehát a felvételi vizsgát anyanyelvükön is letehetik. És biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy panasz azért sohasem volt, hogy, ha a fiú nem tudta kellőképen a német nyelvet, azért fel nem vétetett volna. Volt az idén egy panasz, a melyet fel kell említenem, a hol az állíttatott, hogy az illető fiú nem vétetett fel, mert németül nem tudott. Ezen panasz fölterjesztetett a közös hadügyminiszterhez azon kéréssel, hogy legyen szives ezen ügyet a legnagyobb szigorral megvizsgáltatni. És mi lett az eredmény? Kiderült, hogy a fiú a német nyelvből a felvételi vizsgát elégséges eredménynyel letette, de az apa nem várta be, mig a többi tantárgyakból is leteheti a vizsgát, hanem a fiút elvitte, mielőtt a felvételi vizsgát letette volna. Thaly Kálmán: Miért? Gromon Dezső államtitkár: Azt nem tudom; mert a német nyelvből letette elégséges eredménynyel. Különben tapasztaltam, hogy a szülő, a kinek gyermeke valami felvételi vizsgán megbukik, mindig hajlandó a tanárt vagy a vizsgáló bizottságot gyanusítani, és sohasem keresi a hibát saját fiában, mert minden szülő azt hiszi, hogy az ő fia a legnagyobb tehetség. De legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy ezt csak azért hozom fel, hogy az ne állíttathassák, mintha én hivatalos eljárásomban az egyes szülőknek olyan felvilágosításokat adnék, vagy olyan valamit mondanék, a minek azután a miniszternek nincsen hatalma érvényt szerezni. Ezt sohasem teszem, és minden szülőnek va

ST gyámnak azt moudom, hogy igyekezzék a fiú legalább annyira elsajátítani a német nyelvet, hogy az előadásokat végighallgathassa, és azoknak hasznát vehesse. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Engedtessék meg nekem, hogy választ adhassak a t. államtitkár úrnak mostani nyilatkozatára, (Ralijuk! Halljuk!) a melyre nézve sajnálom, hogy nem mindjárt tegnap történt meg, a mikor az illető levelek nálam voltak eredetiben, ma délután is szolgálhatok velük a szállásomon. De fel vagyok hatalmazva azon szülő által, a ki nekem azokat küldte, hogy felhasználhassam, különben másolatuk ott van Gromon államtitkár úrnál, hogy más szülők úgy ne járjanak, mint ő járt. Az az ember, a ki azokat írta, teljesen szavahihető és magas műveltségű férfi: a debre czeni kereskedelmi akadémiának igazgató-tanára, a ki meg tudja ítélni fia képességét, a mint megtudja ítélni a magáét. Én tegnap nem mondtam egy szót sem az államtitkár úr ellen, mert a levelekben ő róla egy vádoló szó sincsen; ellenkezőleg, az államtitkár úr humanizmusát tegnap is kiemeltem. Tegnap is megdicsértem, s az illető igazgató is említi levelében, hogy az államtitkár úr nagyon jó indulattal iparkodott, hogy a fiú számára ingyenes vagy fél ingyenes helyet szerezzen. Csodálkozom tehát az államtitkár úr azon feltevésén, mintha én hivatalos eljárásában könnyelműséggel vádoltam volna. Azt sem mondtam, hogy ő biztatta az illető szülőt, hogy a fiú leteheti a vizsgát, ha nem is tud németül; az a hirdetésben volt, hogy, a kinek anyanyelve magyar, a vizsgát magyarul is leteheti. Azt mondtam tehát, ne hirdessen a honvédelmi minisztérium oly pályázatot, melynek a közös hatóságoknál nem bir érvényt szerezni; ezért utazott hiába Debreczenbői Fiumébe az az apa fiával. Ott azt mondták neki, hogy őket az a hirdetetés nem kötelezi. A fiú nem is tehette le a vizsgát, mert, igaz, Debreezenben négy iskolában nem szerez annyi német-tudományt, hogy ezen a nyelven vizsgázhatnék; de az előadásokat megértette volna, és így lassankint beletanult volna a nyelvbe is. A dolog faezitja különben az, hogy azok az urak örülnek, ha egy magyar gyermeknek elvághatják az útját. Horvát fiúval vagy ooídatenkinddel nem így tettek volna; persze afféle tősgyökeres, alföldi fiút nem látnak szívesen t