Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-262
Mt. •rtiAgos liléi 1898. deezember 1-én, pénteken. Yí hogy felszólalásom személyes természetű volt-e. Én az ország közjogának egy eddig meg nem világított kérdését, egy eddig homályban hagyott pontját igyekeztem megvilágítani, (Úgy van.' Úgy van! a szélső baloldalon.) azon esekély tudással, a melylyel rendelkezem. Nagyon sajnálom, hogy tehetségem fogyatékosságával nem tudtam Pulszky Ágost képviselő ár figyelmét lebilincselni, de tudom, hogy ezt csak kölcsönbe vette, mert vele ez megtörténik a házban, és a házon kivül mindenkor. (Derültség és helyeslés a szélső balbóldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Ha senki sem kíván, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1,956.461 forintot megszavazni: igen, vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik azt megszavazzák, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) A ház többsége megszavazza. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Élelmezés 2,188.043 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Lóeleség 795.837 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szerb György előadó: Kérem a t. házat, méltóztassék ezen czím első négy rovata közt az átruházási jogot megadni. Elnök: Ha méltóztatnak hozzájárulni, kijelentem,' hogy az 1—4. rovatok között a ház az átruházási jogot megadja. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Ruházat és felszerelés 1,062.325 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Betegápolási költségek 161.731 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Töltények beszerzése 405.026 fit. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Pót lovazás 669.018 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Csendőrségi költségek. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 7. czím. Bernáth Dezső jegyző: Lakatos Miklós! Lakatos Miklós: T. ház! Minden alkotmányos nemzetnek erkölcsi kötelessége, hogy alkotmányos jogait védje. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Minden magát alkotmányosnak tartó nemzetnek kötelessége törvényeinek tiszteletet szerezni, de kötelessége, hogy azokat maga is megtartsa. (Élénk helyeslés a szélsőbálon.) Kötelessége, hogy önállóságát jelző jelvényeit, minők a zászlók, színek és czímer, minden sértéstől megóvja, a megsértettnek orvoslást keressen, vagy torolja meg a sértést a hatalmában álló összes eszközökkel. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A kormánynak kötelessége ezenfelül őrködni ez intézmények felett. De nem olyan a parlamentarizmus minálunk, mint más országokban, mert itt az, úgyszólván, fejére van állítva: itt nem a többség támogatja a kormányt, hanem a kormány a többséget. A kormány felmegy Bécsbe, ott czenzura, t alá terjeszti a törvényjavaslatokat, azután lehozna, a képviselőház elé terjeszti s a többség minden kritika nélkül, behunyt szemekkel megszavazza azokat. Ily körülmények között, a midőn a kormány lefelé, úgyszólván, nem bir felelősséggel, nem csodálkozhatunk azon, ha a volt kormányelnök, gr. Szapáry Gyula, a t. honvédelmi miniszter úrral egyetértőleg közjogunkon és állami intézményünkön oly sérelmet követett el, a mely ellen már az 1892-ik évi költségvetés tárgyalásakor tiltakoztunk, beadván az összes ellenzék egy határozati javaslatot a csendőrséghez behozott fekete-sárga szín és a kétfejű sasos bojt ellen. Azóta a kormány változott. Azt hittük, hogy ez a magát liberálisnak és nemzetinek valló kormány orvosolni fogja e bajunkat, azonban eddig semmi sem történt. A volt kormány elnöke azzal indokolta álláspontját, hogy a tekintély megóvása czéljából szükséges a sárgafekete kardbojt. Azt hiszem, hogy az új kormányelnök nem fog erre az álláspontra helyezkedni. Hisz nevetséges is, hogy a kardbojttól függjön a csendőrség tekintélye. Ha gyerekeknek mondják ezt mesének, azok sem fogják elhinni, annál kevésbbé gondolkozó férfiak. A csendőrség tekintélyét törvény biztosítja, de ott van a szurony és a kard; a csendőr azzal a joggal van felruházva, hogy bizonyos esetekben az állam és közbiztonság megóvása érdekében azt használja. A tiszteknek rangfokozatuk adja meg a tekintélyt, ezt pedig szintén törvény biztosítja, melyet respektálni mindenki tartozik e hazában, még a külön államot képező közös hadsereg tisztjei is. Kérdem a t. miniszterelnök urat, hajlandó lesz-e ezen közjogi sérelmünket orvosolni? Mert, ha nem, akkor az a párt, melynek nevében szerencsém van felszólalni, határozottan kijelenti, hogy évről-évre mindig szívósabban fog tiltakozni a közjogunkon elkövetett ezen sértés ellen, ébren fogja tartani a nemzet közvéleményét, és mindent el fog követni arra, hogy a nemzet akarata, ha most nem is, de egyszer érvényesüljön. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi a sárga-fekete kardbojtnak és a kétfejű sasoknak tekintélyét illeti, bátor leszek erre
