Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

262. országos ttlés 18»8. aerarember l-é«, pénteken g| gondolat, a mely megengedné azt, hogy a hon védséget háborúban más élelmezze, mint a saját élelmezési institucziója, mert az nem elégséges, hogy az osztrák élelmezési intendatura tegye meg a kiadását és vásárlást, és Magyarország a számlát fizesse meg: Magyarországnak pénzügyeivel és vagyonával nem lehet akként intézkedni, mint a hogy a t. miniszter űr mondotta, hogy majd azután mi fizessük a számlát, a mely ránk csapataink után fog esni. Nekünk tudnunk kell, hogy azok a bevásárlások miként történnek; (Helyeslés a szélsőbalon.) nekünk oda kell állítani a gépezet kerekeihez az embereket, a kik a felelősséget viselik az ország és az ország hatóságai és kormánya előtt. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nekünk bírnunk kell a hatalmat azon emberek felett teljes mértékben, kik azon élelmi szerek továbbításával meg vannak bízva, hogy az oiszag így a maga katonáinak és a maga szolgáinak, ha azok teljesítették kötelességüket, megadhassa a jutalmat, de, ha nem teljesítették a kötelességüket, hatalmában legyen reájuk sújtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De mi az, t. ház, hogy, midőn az országnak közjogilag joga van, hogy a közös hadsereg élelmezését is saját keretében tartsa, ki ne adja, szervezze és vezesse, akkor a honvédségnek élelmezése a harcz terén a közös hadseregnek adassék ?! Ez megint azon szerencsétlen, katonailag és stratégiailag rendkívül hibás intézkedések egyike ... és e felett t. miniszter ár, nem kell mosolyogni, meg kell várni, a mit mondok. (Helyeslés bal felől.) Miklós Gyula: Csak nem fogja megszabni, hogy mit csináljunk!'? (Helyeslés jobb felől) Ugron Gábor: Kérem, ez a miniszter úr dolga, nem a t. képviselő úré; a képviselő úr mosolyoghat, arra nem reflektálok. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Hisz azzal csak megbecsülöm a miniszter urat, ha még a mosolygását is figyelembe veszem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A legelső elv, a melyen ma Európa összes cziviiizált népeinek a hadszervezete nyugszik, az, hogy akképen legyen már a békében minden szervezve és elhelyezve, hogy a lehető legkisebb változtatással lehessen átmenni a háború alakzataiba. Már most a magyar honvédség akként van-e szervezve és elhelyezve, hogy a háború alakzataiba a legkisebb változtatással átmehetünk? Hiszen, midőn a magyar honvédséget mozgósítani kell, akkor a közös hadseregből kell, hogy jöjjön hozzá a tüzérség, kell, hogy iőjjenek hozzá a technikai csapatok, azután meg hozzárendelhető, az ordre de bataille szerint, egy közös hadseregbeli csapathoz; hozzá kell, hogy jöjjenek az élelmezési colonne-ok. Engedelmet kérek, t, ház, igen fontos tényezők, és a hadszervezetnek lényeges kellékei ezek, a melyek a katonából hadsereget alkotnak, a melyek a fegyveres emberből megalkotják a véderőt, a melyek nélkül egy hadsereg soha helyesen szervezve nincsen. A mi honvédäégünk kétszázezer embernél többre rug, a minő létszámmal sem Románia, sem Szerbia hadserege nem bir, és ezen államok mégis az Összes fegyvernemekkel felszerelik a saját seregeiket; és mi Magyarországon mindazt, a mihez nekünk törvény Szerint kétségtelen jogunk van, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a mit a törvény a nemzetnek megőrzött, a mit 1867-ben nem adtunk fel, a mihez nekünk jogunk van ragaszkodni nemcsak, hogy a közös hadseregben nem érvényesítjük, hanem még magában a honvédség keretében is eltűrjük ennek az ellenkezőjét! Ez, t. ház, sem az ország rendszerének helyes felfogásával, sem az ország törvényeinek tiszteletével össze nem egyeztethető. A tételt nem fogadom el. (Hosszas, élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) Pulszky Ágost: T. ház! A t. képviselő xír azon extázisban, a melybe a katonai platiludeok elmondása feletti örömében jut, (Derültség jobb felől) minduntalan, tegnap is, a mai nap is elnöki jogokat arrogál magának. (Igaz ! Úgy van! a jobboldalon.) Mi ezt neki szívesen megengedjük. (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Csak fejedelmek beszélnek úgy, hogy y>Mi!<~<) Igenis, én és azon t. képviselő urak, kik ugyanazon véleménynyel vannak Ugron Grábor t. képviselő úr magaviseletére nézve, és — azt hiszem — e t. házban igen sok képviselő úr van, a ki az enyémmel azonos nézetnek ad kifejezést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tegnap is, mikor ő a mormogásra hivatkozott, ezt bizonyos gúnyos mosolylyal fogadták, mert tudták, hogy ezen nagyon parlamentáris kifejezést csakis — ismétlem — az ő mélységes, katonai tudományban öntelt merengése közben mondhatja el. (Derültség és helyeslés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) Ilyen körülmények között, engedjen meg a t. képviselő űr, ha elnézzük az elnöki jogok ezen arrogálását, (Zaj.) de, hogy ő, a ki e házban, azt hiszem, a legnagyobb szabadságot veszi ki magának minden irányban, (Igaz! Úgy van! jobb felől.) a mit egyéniségére való tekintettel igen számosan konezedálni is hajlandók, azok után hasonló, de sokkal kisebb mérvű szabadságot másnak meg ne engedjen: az már csakugyan az inkonzequencziának oly foka, minő csak azon politikai és katonai elvekben és magaviseletben található még meg, melyeket itt azzal látunk összehasonlítva, a mit a delegáczióban f*