Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-287

287. országos Ülés 1884. február 1-én, csflt8rtfik8n. 567 tettre szab. Azért én, t. ház, azzal az indítványnyal járulok a t. ház elé, méltóztassék e két szakaszt szabatosabb és pontosabb szövegezés végett a jogügyi bizottsághoz utasítani. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A jogügyi bizottság volna hívatva megítélni azt, hogy mennyiben és mily relaczióban vannak e szakaszok a büntetőtörvénykönyvvel és ehhez idomítva terjesztené e két szakaszt a ház elé, a mikor is sokkal könnyebben tárgyalhatnék és ítélhetnők azokat meg. Kérem indítványom ellogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Papp Elek jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: Előttem szólott t. képviselőtársam indítványát pártolom és indokolásául bátor leszek egy-két példát idézni a javaslatból, hogy kimutassam, hogy a javaslatot úgy, a mint van, elfogadni, vagy a ház teljes üléseiben megigazítani teljes lehetetlenség. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nevezetes a 94. § intézkedésében az, hogy a míg a mezőrendőrségi kihágásoknak azon nemét, a mely más vagyonának eltulajdonítására vonatkozik, igénytelen nézetem szerint, elfogadhatatlan módon szigorítja, addig a más vagyona megrongálásának büntetését szelídíti. Az egyik, igénytelen nézetem szerint, ép oly helytelen, mint a másik. Hogy példát mondjak, a javaslat azt kontemplálja, hogy tekintet nélkül a dolog értékére, lopásnak tekinteásék mindaz, a mit a büntetőtörvénykönyv 336. §-a lopásnak dekretál és ebből kétségtelenül az következik, hogy a ki egy bekerített kertbe bemegy, mert a kerítésen mászott keresztül és onnan 8—10—12 darab almát visz el, büntettet követ el, és esetleg két évi fegyházzal büntethető, holott másrészt, midőn más vagyona megrongálását kevésbbé apprecziálja, megtörténhetik az, hogy a ki szomszédjának egy holdnyi vetését lekaszálja, csupán mezőrendőri kihágást követ el, és — ellentétben a büntetőtörvénykönyv rendelkezé seiveí — maximum 200 koronáig terjedhető büntetéssel büntettethetik. Azt hiszem, t. ház, nem kell soká magyarázni azt, hogy mi különbség van a két tényben, és hogy mi különbség lesz azután ép e ténynyel ellenkező irányban, a büntetéssel. A szakasz rendelkezését elfogadni teljes lehetetlenség. De kétségtelen az is, és mindenkinek, a ki a 94. és 95. § okát elolvassa, meg kell győződnie arról, hogy nem egy eset az, annak súlyosabb beszámítás alá kell, hogy essék, úgy köztekintetektől, mint a magánosok megsértése tekintetéből is, a mely esetek be vannak sorozva a 95. §-ba, holott az súlyosabb büntetést szab ki, mint a 94. §., és fordítva, úgy, hogy a 94. §. tételeit a 95-ikbe, a 95. nevezetes tételeit pedig a 94-ikbe kellene áthelyezni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Különben, t. ház, a 94. §nak d) és e) pontjaiban ismét feltűnik, sőt élesen kidomborúl azon irány, mely — sajnos — uralja ezen törvényjavaslatot és ez az irány az, hogy ezen törvényjavaslat igen sokkal nagyobb súlyt tulajdonít a vagyon, mint a személy megsértésének. (Zaj. Halljuk! Ralijuk!) Mert mégis csak nagyon furcsa dolog az, t. ház, hogy hivat ilból üldözendő kihágást kövessen el az, a ki a zälogolást meghiúsítani törekszik és csupán magánvádra üldözendő kihágást kövessen el az, a ki mást jogosítatlanúl megzálogol; itt tehát valaki egy személy ellen követ el jogtalan cselekedetet, és ez kisebb beszámítás alá esik, mint annak cselekménye, a ki passzive meggátolja egy olyan jog gyakorlását, melyet ellenesének, vagy a jogosítottnak a törvény megenged. Lehetne, t. ház, még számtalan esetet felhozni. Csak még egyet vagyok bátor említeni, a melynek a furcsasága késztet arra, hogy kiemeljem. (Halljuk!) Itt a 95. §-ban büntetendő cselekménynek van jellemezve az, ha valaki másnak földjére trágyái; hord. Én azt hiszem, í. ház, hogy Magyarország gazdaközönsége arra prémiumot tűzne" ki, nem pedig büntetést szabna rá. (Felkiáltások: Ohó!) Nem a bevetett földjére, mert akkor megrongálná a vetését, az egészen más dolog. Azi hiszem, mindezek az okok nagyon elegendők arra nézve, hogy indokolva legyen t. képviselőtársamnak az az indítványa, hogy ezt a fejezetet méltóztassék az igazságügyi bizottsághoz utasítani, annál is inkább, mert igénytelen nézetem szerint, a törvényjavaslat ezen részének, már a dolog természeténél fogva is, meg kellett volna fordulnia az igazságügyi bizottság előtt. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző: Polónyi Géza!^ Polónyi Géza: T. képviselőház! Én azon feltevésből indulva ki, hogy nem fogok akadályokba ütközni indítványom előterjesztése tekintetében, csak nagyon röviden indokolom azt. (Halljuk ! Halljuk!) Annyi kétségtelen, hogy az előttünk fekvő 94. §. bizonyos intézkedései, így különösen a), b) és d) pontjai oly természetűek, a melyek a büntetőtörvénykönyvnek a terminológiáját igen közelről érintik és azt sok tekintetben alterálják, a mennyiben ugyanezen szakaszokkal kapcsolatban részben a büntetőtörvénykönyv 421., illetőleg 336. szakaszai, részben a kihágási törvénynek 126. §-a más determinácziót és qualifikácziót állapít meg, mint e szakasz a) pontja. A b) pontban pedig, a mely a határjelek sértéséről rendelkezik, ismét más determinácziókkal találkozunk, mint a btkv. 407. §-ában. A mi a szakasz d) pontját illeti, azt egyenesen vészé-