Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-286
286. orssságos ülés 1894. január 31-én, szerdán. 549 balon.) Kérem, azok, a kik az első padban ülnek, hátrafelé is nézhetnének. (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Tessék!) Elég erősnek tartom magamat arra, hogy megálljain helyemet a nélkül, hogy hátranéznék. (Derültség bal felöl.) Én óhajtom a szakasz intézkedéseinek elfogadását, tekintettel azon körülményekre, melyek Magyarországon, fájdalom, még mindig fenforognak, a melyek szerint sok helyütt a tulajdon, vagy mások vagyona iránti tisztelet még nem valami nagyon nagy és nem is igen biztos. (EUenmondások a szélsőbalon.) Kun Miklós: Talán Temesben van úgy! (Nagy zaj.) Bessenyey Ferencz: Meglehet, hogy Komáromot megvédte az a bizonyos sztíz. (Nagy zaj bal felöl.) Bocsánatot kérek, ha tőlem rossz néven veszik ezr, miért nem méltóztattak Szalay Károly t. képviselő úr felszólalását is rosszaim, ki az ország tisztviselőit, az ügyészeket és a szolgabírákat, mint két rosszat, tűntette fel ? (Nagy zaj bal felől.) Mert ha ennek az országnak tisztviselőiről már csak azt lehet mondani, hogy az egyik rossz, a másik kevésbbé rossz, ágy az nagyon szomorú jelenség. (Úgy van! jobb felől.) Hévizy János: Maguk nevelték. (Derültség a szélső baloldalon.) Bessenyey Ferencz: Azt hiszem, az utókort meg fogja menteni tisztelt és tisztelendő barátom attól, hogy ez a vád őt illesse. (Zaj.) Mivel elmondottam mindazt, a miért különösen kívánom e szakasz fentartását, most még csak azt jegyzem meg, hogy én több garancziát látok a községek társulásánál követendő elv helyes elbírálására nézve a minisztériumnál, mint a törvényhatóságoknál, a hol midőn e kérdések elő fognak vétetni, épen azon községnek képviselői nem lesznek jelen. (Helyeslés a baloldalon.) Ajánlom az eredeti szöveg fentartását. Bernáth Dezső jegyző: Szinay Gyula! Szinay Gyula: T. ház! Ezen szakaszhoz három módosítás nyújtatott be. Az egyik Szalay Károly t. képviselőtársamé, a ki a »mező- és hegyőrök« kifejezést »esősz«, vagy »kerülő« kifejezéssel óhajtja felcserélni. Én szokottabbnak s magyarosabbnak tartom ezt és azért elfogadom ezen elnevezéseket*. A másik Makfalvay Géza t. barátomé, a ki azt indítványozza, hogy különíttessenek el a mező- és hegyőrök, illetőleg csőszök egymástól annyiban, hogy mondassák ki, hogy a hegyőröket a hegyközségek fogadják föl. E tekintetben tökéletesen igaza van, mert lényegileg különböző a hegyközségek álláspontja a községek álláspontjától, és ha a mezőőröknek felfogadása bízható is a községek hatáskörébe, ha az valamiképen indokolható, de a hegyközségeknél ezt nem tartom indokoltnak és a fennálló országos gyakorlattal megegyezőnek. Országszerte tartanak a hegyközségek hegyőröket; de én legalább, bár nagyon sok vidéket ismerek, nem tudok oly községet, a hol ezen őröket a község fogadná fel. Épen ezért Makfalvay Géza t. barátom indítványához is hozzá járulok. A harmadik módosítást Bánó József t. képviselőtársam tette, kitörölni kívánta az utolsó sorból azt, hogy ^indokolt előterjesztésére a földmívelésügyi miniszter.« Ha ezt töröljük, a szövegnek oly értelme lesz, hogy a községek egyesítése kérdésében az illetékes hatóság határoz. E törvény megszabja, hog} r melyek az illetékes hatóságok; nevezetesen a 101. szakaszban el van mondva, hogy mindazon ügyekben, melyek nem kihágási ügyek, például a megyéknél illetékesek: a szolgabíró; onnan történhetik a felebbezés az alispánhoz, és innen a földmívelésügyi miniszterhez. Teljesen korrektnek tartom tehát azt, ha a Szakasz úgy fogadtatik el, hogy azt az illetékes hatóság határozza meg, a mi nem zárja ki azt, hogy ezekbe az ügyekbe a földmívelésügyi miniszter, majd ha az ügy felebbezés útján hozzá kerül, szintén befolyjon. Én tehát azzal vélem helyesen indokoltnak a módosítást, hogy ha az illetékes hatóság felterjesztésére kerül az ily ügy a miniszter döntése alá, a miniszter előtt mindenkor csak annak a hatóságnak véleménye fog állani, ellenben ha az ügyet az alsóbb fokú hatóságtól felebbezés! úton viszszük a miniszterhez, a felebbezőknek nézete is kifejezésre fog jutni és igy, ha végső fokban a miniszter dönt is a kérdésben, mindenesetre bővebb anyagismeret áll rendelkezésére, és döntése mindenesetre a tényeknek s a fennálló viszonyoknak sokkal inkább megfelelő lesz. Ez okoknál fogva én a magam részéről e harmadik indítványt is elfogadom. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Schóber Ernő jegyző: Miklós Ödön államtitkár! Miklós Ödön államtitkár: T. ház! A beadott indítványokat volt alkalmam elolvasni, s a mi mindenek előtt Ivánka Oszkár képviselőtársam stiláris módosítását illeti, azt hiszem, hogy azt méltóztatnak elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Bernáth Dezső képviselőtársunk azonban oly indítványt tett, a mely a mezőrendőrséget a csendőrségi szervezettel kapcsolatba akarja hozni, s ezt az intézkedést ezen javaslatba véli fektetendőnek. A csendőrség, t. ház, sokkal mélyebben gyökerező intézmény, semhogy ezzel inczidentaliter össze lehetne kötni e kérdést, és a csendőrségre új kötelezettséget lehetne róni, vagy viszont ä mezőrendőröket oly minősítéssel ellátni, mint a minővel a szerves csendőraégi
