Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-286

286. országos ülés 1894. jnnnár 81-én, ssserdUn. 548 szakaszokat, melyek éfzrevétcl nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 73. szakaszt). Elnök: Kíván valaki a 73. szakaszhoz szólni? Szinay Gyula: Nem én tettem ugyan, de ügy tudom, hogy a 73. szakaszhoz valaki módosítványt adott be. Elnök: T. képviselő urak, én látom, ki van felírva, s mi* el senki sincs felírva, kérdem, kíván-e valaki a 73. §-hoz szólani? Szalay Károly: T. ház! Egy előbb tett indítvány a 73. §. tárgyalására halasztatott. Elnök: Azért meg kell, hogy kérdezzem a képviselő urakat, hogy szólni kívánnak-e? Az előadó úr fog szólani. Kabos Ferencz előadó: Makfalvay Géza t. képviselőtársam a 62. szakasznál azt az indítványt tette, — mely a ház határozatával a 73. §-hoz lett utasítva, — hogy a hegyközségek csak azon esetben legyenek feloszthatók, ha a megalakulástól már három év letelt. Ezen indítványt a t. miniszter úr és én is magamévá tettem, és kérem a t. házat, méltózttassék hozzájárulni, hogy a 73. §. úgy módosítassák, hogy »a már megalakult hegyközségek a megalakulásból számított három év alatt oszolhatnak fel, és pedig« stb. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? Senkisem? A vitát bezárom. Méltóztatnak a 73. §-t a miniszter úr, illetőleg most az előadó űr által szövegezett módosítással elfogadni? (Igen!) A 73. §. a jelzett módosítással fogadtatik el. Következik a IX. fejezet. Schóber Ernő jegyző (olvassa a IX. fejezet czimét). Bernáth Dezső! Bernáth Dezső: T. ház ! Az előttünk fekvő iörvényjavaslatnak határoz:*ttan ez a fejezet a legfontosabb része. Az egész törvényjavaslat, azt lehet mondani, csak kodifikacziója, törvénybefoglalása a létező viszonyoknak. A létező viszonyoknak törvénybefoglalása ez a fejezet is, és valóban nem tartalmaz semmi újat az 1840 : IX. tcz. hasonló intézkedéseivel szemben, és én tartok tőle, hogy az a czéí, mely az egész törvényjavaslat alkotásánál mégis első sorban lebeghetett és lebegett is a t. ház szeme előtt, teljesen el van tévesztve, ha ezen fejezeten lényeges és gyökeres változtatások nem történnek. (Ealljuk! Halljuk!) A mezei tulajdon ép oiy jogosan követeli e védelmet, mint megköveteli azt a városi tulajdon. (Egy hang a szélső baloldalon: Természetes!) És ha lopásnak qualifikáltatik az idegen vagyon eltulajdonítása a városban, nem látom át, hogy hasonló értékű' vagyon eltulajdonítása falun és mezőn, miért jön más qualifikáezió és más megítélés alá? Ha szerves szolgálati viszonyban alkalmazott rendőrség vigyáz a városokban és a községek határain belül az állampolgárok ott levő tulajdonára, úgy. megkövetelhető az is, hogy a mezőn és falun levő tulajdon is ugyancsak olyan szerves szolgálati viszonyban álló egyének őrizete alá bizassék. Arra nézve, hogy kevesebb lesz a kártétel, arra nézve, liogy nagyobb lesz tulajdonunk biztosítása e vidéken, semmi jót nem várok attól, a mit itt a 74. §-ban kontemplált és a községek által alkalmazott rendőrség tehet. Eddig is voltak mezőrendőreink, minden faluban volt egy csősz, egy sánta ember, ki mással nem birta már kenyerét megkeresni, vagy egy félvak embert rozsdás puskával, mely sohasem sült el, kieresztettek a mezőre. (Egy hang a szélső baloldalon: Nyulat lőtt vele!) Es ezen tehetetlen emberek legyenek hívatva arra, hogy megőrizzék a mezőn elhelyezett vagyont? Vgj, a hogy eddig volt ez intézmény szervezve, és a hogy e törvény 74. §-ában körülírva látom az ezután alkalmazandó mezőrendőrök intézményét, a mezőn és falun elhelyezett vagyon feletti felügyelet nem lesz jobb, mint volt a múltban. Azt vártam volna e törvénytől, hogy a mezei vagyon felügyeletére alkal mázott egyéneket bizonyos szervezetben hozza együvé, és lehetővé tegye, hogy a szervezet életképes őre legyen annak a mezőn és falun elhelyezett vagyonnak. Azt vártam volna, hogy egy igen életképes szervezettel hozassék lényeges és szerves kapcsolatba: tudniillik a meglevő csendőrség intézményével. Ez intézmény — a csendőrség ambuláns lévén — oly természetű, hogy felügyeletet gyakorolhatott volna részben arra is, hogy a mezőrendőrség miként teljesíti kötelességét, másrészről az által, hogy a mezőrendőrök egy szervezetet, szerves kapcsolatot képeztek volna a csendőrséggel ; a csendőrség maga is, mint intézmény, nagy segítséget, támaszt nyert volna a. vidéken. Továbbá, ha egy szervezet hozatott volna létre, a mely, ha másként nem, vagy törvényhatóságonként, vagy járásonként lett volna szervezhető és felügyelet alá helyezve: nem támadt volna az az aggályom, a mely így valóban felmerül, hogy azon mezőrendőrök, kik ezirán alkalmaztatni fognak, épúgy mim az eddigiek, részben elosegítői lesznek a mezei kártételeknek és lopásoknak. Hiszen az a falusi elöljáróság, a mely őket felfogadja és a mely az ő szolgálatuk feletti felügyeletre első sorban van hivatva, legtöbbnyire maga is a kártevők közt szerepel. (Ellenmondások a szélsőbalon.) Legalább a mi vidékünkön így van. (Derültség.) Ily körülmények közt