Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-285

-5 IS 28S. nrszásros Blés 1894. január 80-An, kedíen. nézve is a törvényhatóság határoz, nem pedig a kereskedelmi és földmívelésügyi miniszterek. Mert ha csak azt mondjuk, hogy a törvényhatóság dönt, akkor megtörténhetik, hogy az állami utat nem tágítja be. Azt hiszem, helyesebb lesz a módosítás ilyen formában, és remélem, t. képviselőtársam is hozzájárul ahhoz. (Helyeslés.) Ernuszt Kelemen : Módosítványomnak intencziója az volt, hogy a törvényhatóságok döntsenek, nem pedig a miniszterek. Az általam beadott módosítvány szövegezéséhez nem ragaszkodom és a mennyiben a szöveg így világosabb, szívesen hozzájárulok a Miklós Ödön t. képviselőtársam által javasolt szövegezéshez. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha szólni senkisem kíván, a vitát bezárom. Gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy Ernuszt Kelemen képviselő úr módosítványa visszavontnak tekintetvén, a 49. §. második bekezdése a Miklós Ödön képviselő úr által javasolt szöveghen állapíttassák mej?. (Helyeslés.) Méltóztattak hozzájárulni? (Igen!) A határozatot ily értelemben mondom ki. Most, t. ház, az a kérdés, méltóztatik-e — a 49. §. elfogadtatván — ezen szakasz után új szakaszúi a Makfalvay Géza képviselő úr által javított szakaszt elfogadni, igen vagy nem? A javasolt ítj szakasz fel fog olvastatni. Hentaller Lajos jegyző (olvassa a Makfalvay Géza részéről javasolt új szakaszt). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a javasolt új szakaszt elfogadni: igen, vagy nem? Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Legyen szabad kérnem, hogy ez is azon indítványok közé soroltassák, a melyek a bizottsághoz utasíttattak vissza. (Általános helyeslés.) Elnök: Méltóztatik hozzájárulni? (Len!) Kijelentem, hogy a javasolt új szakasz tárgyalás és jelentététel végett a földmívelésügyi bizottsághoz útasíttatik. Az ülést 5 perezre fölfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást; követ kezik a VII. fejezet. Schóber Ernő jegyző (olvassa a VII. fejezet czimét.) Bernáth Dezső jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem azért folyamodom szóhoz, mintha a ezímen valami változtatni valót találnék, hanem szólok a éjimhez azért, mert nekem ezen fejezethez némely általános megjegyzéseim vannak. (Halljuk! Halljuk!) Általános megjegyzéseim vannak azért, mert a fejezet több szához bátor leszek a magam szempontjából a t. háznak módosításokat elfogadásra ajánlani. Mindenekelőtt kifejezni kívánom, t. ház, hogy ezelőtt csak egy évtizeddel is alig mertem volna tüzetesen szólani az irtandó és megvédendő állatokról, melyek a gazdaságnál tekintetbe veendők. De, már magában véve két nagy csapás, első sorban a filloxera, másodsorban például a marokkói sáska, megtanított minket arra, hogy az állatok és a gazdaság közt oly viszony áll fenn, mely sokszor végzetesen nyilatkozik a gazdaságban magában. (Igaz! Ügy van!) És épen, mert így áll a dolog, t. képviselőház, kell, hogy sajnálattal konstatáljam azt, hogy a VII. fejezetben, a mennyiben a káros, illetőleg a hasznos állatokról is szól, nincsenek tekintetbe véve azok a vívmányok, melyeknek tekintetbevétele különösen a törvény korpusa szempontjából, de a törvény feladata szempontjából is okvetlenül szükséges. Én, t. ház, nem látom, hogy tekintetbe vétetett volna például a hasznos madarak védelmére vonatkozó azon konvenczió, a mely Ausztria és Magyarország közt egyfelől, másfelől Olaszország közt köttetett. Nem látom foganatját azoknak a tanácskozásoknak, a melyeket Magyarországon a legelőkelőbb tudóstesttíleteink épen a hasznos és káros madarakra vonatkozólag folytattak éveken keresztül és a melyek mégis bizonyos megállapodásokhoz vezettek, nem látom foganatját annak, hogy a második nemzetközi ornitológiai kongresszusnak, mely Budapesten tartotta üléseit és a mely épen a gazdasági szakosztályban a magyar referens álláspontjára helyezkedett, eredménye tekintetbe vétetett volna. Igen jól tudom, hogy még ma is sok tekintetben úgy állunk, hogy benn a minisztériumban, a hol ezek a törvények készülnek, és azonkívül magában a parlamentben, sokszor a társadalomban is azt szokták mondani: »Nem lehet ezekre a dolgokra kellő tekintettel lenni, mert a tudósok nem tudtak egymás közt megegyezni*. De hát, kérdem én, t. képviselőház, van e ennek a törvényjavaslatnak csak egyetlenegy szakasza is, a melyben az egész ház kivétel nélkül meg tudott volna egyezni? Itt tisztán tapasztalati dolgokról van szó; a tapasztalati dolgok terén pedig mindig fel kell állítanunk szabálynak azt, hogy a törvénybe beveendő az, a mi iránt többé semmi kétség fenn nem forog. (Helyeslés.) Ha pedig így áll a dolog, t. képviselőház, a mint így kell is állania, akkor én a magam szempontjából kérem a t. házat, méltóztassék a törvény illető ^szakaszaiba bevenni úgy az irtandó, mint a megoltalmazandó állatok közül azokat, melyekre nézve semmiféle kétség fenn nem forog. (Helyeslés.) Minden egyéb