Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-285

516 .285. országos fllés 1894. január 30-án, kedden. mölesfajokból a községi faiskolákban melyek tény észtessenek.« (Helyeslés.) A második bekezdésben ez van: »Hol a kosárfonás háziiparilag meghonosítható. E helyett javaslom a következő szöveget: »Hol a kosárfonás, mint házi ipar, meghonosítható.« Elnök: Kíván még valaki szólani? A miniszter úr kíván szólani. Gr. Bethlen András földmivelésügyi miniszter: Részemről szíves készséggel hozzájárulok ezen, mindenesetre jobb magyarságú és szabatosabb szöveghez, valamint Bessenyey Ferencz t. barátomnak a selyemtermelés érdekében mindenesetre fontos, de szerintem szintén csak stiláris módosításhoz, a mennyiben a kormányon eddig sem múlt és ezentúl sem fog múlni, hogy a selyemtenyésztés és a szederfatenyésztés érdekében megtegyen mindent, a mit tehet. Különben azt hiszem, hogy módosítása hézagot pótol. (Helyeslés ) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni a beadott módosításokhoz? (Felkiáltások: Igen!) E Bzerint a 46. szakaszt Ivánka Oszkár és Bessenyey Ferencz képviselő urak módosításaival elfogadottnak jelentem ki. (Helyeslés) Folytatjuk a tanácskozást. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 41, §-t). Elnök: Kíván-e valaki szólani? Hentaller Lajos jegyző : B. Jeszenszky László! B. Jeszenszky László: T. ház! Csak egész röviden szándékozom beadni egy kis módosítást e szakaszhoz, a mely szakaszból, azt hiszem, csak véletlenségből maradt ki az a szó. a melyet én hozzátenni akarok; és talán ki is lehetne azt a szövegből magyarázni; de mivel én világos törvényt akarok, szeretném, ha ez hozzátétetnék. A második bekezdés szól a csemetéknek mérsékelt áron való eladásáról és arról, hogy melyek adhatók el stb. De arról nincsen szó a szakaszban, hogy mi történik az eladás után fenmaradó csemetékkel, a melyek ott pusztulnak és elvesznek. Arról nem rendelkezik a szakasz, hogy ezek eladhatók-e és mily áron? Módosításom az volna, hogy a második bekezdés végéhez tétessék : >Ezen igények kielégítése után a feles csemeték szabadon árúba bocsáthatók«. Tudniillik, már nem mérsékelt áron, hanem szabadon bárkinek eladhatók. (Egy hang a szélső balon: Árlejtéssel!) Ezt a vidéken árlejtéssel tenni bajosan lehetne. Kérem módosításom elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólani? Ha nem, kérdem, méltóztatik-e a szakaszt a beadott módosítással elfogadni? (Igen!) A szakaszt a beadott módosítással elfogadottnak jelentem ki. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 48. §-t). Hentaller Lajos jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár: T. ház! A 48. §. szerint ott, a hol a község nem gondoskodik kellően faiskoláról, azt a hatóság rendezi be és tartja fenn addig, imíg a község annak megfelelő fentartására kellő biztosítékot nem nyújt«. Már most nem tudom, mit ért ez alatt a szakasz : »kellő biztosíték*; anyagi biztosítékot, vagy erkölcsit, vagy mi másfélét? Minthogy tehát e krejezés igen tág magyarázatokra szolgáltathat alkalmat, e kifejezés törlendő volna. Ha a község önként vállalkozik a munkálatok folytatására, nem látok semmi okot arra, miért teljesítse azokat tovább is a hatóság? Azért azt indítványozom, hogy az idézett szók helyett: »míg a község stb. kellő biztosítékot nem nyújt« ez tétessék: »raíg a község annak megfelelő fentartására önként nem vállalkozik*. (Helyeélés.) Gr. Bethlen András földmivelésügyi miniszter: Azt hiszem, e módosítás tendencziájának jobban megfelelnének a következő szavak : »míg a község annak megfelelő fentartására kellően nem intézkedik«. (Helyeslés.) Ivánka Oszkár: T. ház! Hozzájárulok és visszavonom módosítványomat. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem tehát, hogy a szakaszt a miniszter úr módosításával jelenthetem ki elfogadottnak. (Helyeslés.) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 49. § t). Hentaller Lajos jegyző: Ernuszt Kelemen! Ernuszt Kelemen: T. ház! Nekem e szakasz első bekezdéséhez nincs szuvam, mert az csak utal az 1890 : I. tcz. egy intézkedésének hatályon kivtíl való helyezésére, melyre nézve már abban a törvényben benne van, hogy csak addig marad érvényben, míg új mezőrendőri törvény nem hozatik. De igenis van észrevételem a második bekezdésre. Abban mindnyájan egyetértünk, hogy a befásltás szükséges, és azért az egész fejezeten, mint vezéreszme vonul keresztül az, hogy oly fanemek ültettessenek, melyek a talaj- és az éghajlati viszonyoknak megfelelnek, és nem elszáradásra, hanem vidám fejlődésre vannak szánva. Ezért rendeli el e fejezet első szakasza a faiskolák létesítését a kellő talajon; a további szakaszokban is mindenütt ez az eszme van kifejezve, például, midőn a 46. §. a törvényhatóságra bizza annak megállapítását, mily fanemek tenyésztéséének a faiskolákban. Ez az intenczió a jelen 49. §-ban is kifejezést nyer, de csak némileg, nem egészen. Azt mondja t. i. e szakasz, hogy a beültetendő utaknál a távolságokat, a fanemeket a törvényhatóság állapítja meg; de ez csak az utak egy részére vonat-