Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-285

386. »rB«A£os Illés 1894.jauuar 30-au

, kedden. 505 akkor, mikor a tagosítás úgy vitetett keresztül, hogy útja nincs, ez. reparáltassék-e a község által, a melyben ő a birtokos. (Ellenmondások.) Egyébiránt méltóztassék a t. ház intézkedni. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: Eri a t. ház bölcseségére appellálok. Azt hiszem, olyan eset nem is fordult elő, a hol a tagosítás alkalmával úgy osztották volna ki a tagokat, hogy az egyes parezellákhoz hozzájutni ne leheaseu. Ez tehát teljesen ki van zárva; azonban igenis fordulnak elő olyan esetek, mégpedig nagyon sok helyütt, hogy utólag az osztályoknál a parczellák el lettek osztva és ez által keletkeztek közbeeső részek, melyek az úttól el vannak zárva. Ilyen eseteket kontemplál a törvény és ilyen esetekben nem volna czélszeríí a községekre róni a terhet. Ezért kérem, méltóztassék a módosítást mellőzni. (Helyeslés.) Ivánka Oszkár: T. ház! Nekem egymás módosítványom van e szakaszhoz. Én ugyanis azt tapasztalom, hogy ezeű törvényjavaslatban nincs helyes distinkczió téve a tulajdonos és birtokos közt. (Igäjs ! Úgy van! bal felöl.) Sok helyen, a hol a tulajdonosról van szó, a »birt,okos« kifejezés használtatik, vagy megfordítva. Itt az utolsó bekezdésben az van, hogy az út az illető birtokos kérelmére létesítendő és egyúttal intézkedés van arra, hogy ő köteles az út elkészítésének költségeihez hozzájárulni. Engedelmet kérek, ezen költséggel nem a birtokost, hanem a tulajdonost kell terhelni. Én tehát azt indítványozom, hogy e szó helyett : »birtokos* tétessék: »tulajdonos*. (Helyeslés.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: Részemről elfogadom ezen módosítást. (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Elnök: T. ház ! Á képviselő úr nem adta ide módosítva nyát, és azért nem tudom, mire nézye tegyem fel a kérdést. (Felkiáltások hal felől: Elfogadtuk!) Engedelmet, de addig nem lehet valamit elfogadni, a míg az elnök nem teszi fel arra a kérdést. (Helyeslés jobb felöl). Kérdem tehát a t. házat, kíván még valaki felszólalni? Ha nem, a vitát bezárom. A 37. §-hoz két módosítás adatott be, az egyik módosítás vonatkozik arra, hogy a 37. §. utolsó bekezdésében e szavak helyett : »érdekelt birtokosok* tétessék: »érdekelt tulajdonosok.« Gondolom, méltóztatnak ehhez hozzájárulni, a mennyiben a miniszter úr is hozzájárult ahhoz, hogy a módosítás elfogadtassák. (Helyeslés). Méltóztatnak kívánni a kérdés feltevését? (Felkiáltások: Nem! Elfogadjuk!) E szerint kijelenthetem, hogy a t. ház az Ivánka Oszkár képviselő úr által beadott módosítványt elfogadta. A másik módosítás Bernáth Dezső képviselő úré, a ki azt kívánja, hogy a KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XV. KÖTET. harmadik bekezdésben »az érdekelt birtökosok«, most már »tulajdonosok kérelmére* szavak után beszúrassék: »az illető község saját költségén.* A kérdés tehát az lesz, méltóztatik-e a t. ház ezzel szemben az eredeti szöveget fentartani? Ha igen, a módosítás elesik, Méltóztatik a kérdés ily föltevéséhez hozzájárulni? (Helyeslés.) Kérem tehát azokat, a kik az eredeti szöveget elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség az eredeti szöveget, elfogadja és így a módosítás mellőztetik. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 38. szakaszt). Hentaller Lajos jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Azt hiszem, hogy a mint a t. ház azt a szélsőséget, a mit Bernáth Dezső t. képviselő úr indítványozott, nem fogadta el, úgy nem fogadhatja el e 38. §. ezen szövegét sem. Ebben a szakaszban ugyanis az áll, hogy az, a kinek érdekében az út létesíttetik, csak hozzájárul a létesítés és fentartás költségeihez. Kérdem, hogy lehet azt, a kinek azt az utat eredetileg létesíteni kellett volna, a létesítés költségeitől teljesen felmenteni, másrészt a község azon lakosait, kiket az az út legkevésbbé sem érdekel, a költségekhez való hozzájárulásra kényszeríteni? Minthogy az érdekeltek a költségekhez csak hozzájárulnának, nem pedig viselnék azokat, a költség nevezetes része a, községre háramolnék, a mit én el nem fogadhatok. Kérem tehát, hogy a második bekezdés így módosíttassék: »A létesítés költségeit viselni tartoznak azok, kiknek kötelességében lett volna eredetileg a hiányzó utat létesíteni, a fentartás költségeit pedig viselni tartoznak azok, kiknek érdekében az út fentartatik.« Ajánlom módosításom elfogadását. Miklós Ödön államtitkár: T. ház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy amódosítványhoz hozzájárulhassak. Méltóztattak az imént hallani a miniszter úr előadásából, hogy a mezei dtílöútak a beállott változások folytán czélszerííségi okokból létesíttetnek. Hogy juthat tehát valaki oly helyzetbe, hogy ha eredetileg tagosított birtoka később parezeíláztatik és újra parczelláztatik, s ennek folytán dűlöútak létesítése válik szükségessé, ő, mint eredeti birtokos, bár nem is lakik abban a községben, viselje az út létesítése költségeit I Ez különben a vízjogi törvény idevágó intézkedéseinek analógiájára van így megállapítva. Ott is mindazon amelioráeziók, melyekből valakinek haszna van, azt terhelik, a kinek haszna van belőlük. Azt hiszem, e diszpoziczió világos, s azért kérem, méltóztassék az eredeti szöveget fentartani. (Helyeslés.)