Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-283

2§8. <M-s»ásr»» ilé* 18»4 január 27-én, seomhatoffi 47 í val szemben. (Ügy van.

1 Ügy van! a szélsőbalon.) Mindkét irányban kényes- és nagy .óvatosságot és tapintatot váró feladat vár az illető tényezőkre. Mert valamint sem a törvényhozás, sem a kormány nem tűrheti, hogy a törvényes formákkal való visszaélés mellett káros részvénytársaságok keletkezzenek fiktiv tőzsdei értékek és alapítói nyereségek teremtése és elérése végett, akként óvakodni kell, nehogy túlzott rendszabályukkal a gazdasági fejlődés áradata elől a természetes utat elzárja. A mi hazai viszonyainkat ilieri, úgy e tekintetűén nem igen tapasztaljuk, hogy a hetvenes évekbeli nagy válság óta erosebh rendszabályok léptettek volna életbe. Kereskedelmi törvényünk az állami engedélyezés alól a részvénytársaságok alakítását kivonván, az akkor európaszerte érvényre jutó szabad társulási elvnek nyitott tért és csak alapítóknak jobban előtérbevonásával változtatott a helyzeten. Az alapítók felelőssége ilíuzóriussá válik, mert csak az alakuló közgyűlésig terjed; az alapítás előzményei, a behozott dolgok valódi értékének további puhatolása hatóságilag nem eszközöltetik, az ide vonatkozó adatoknak bírósági letétele nem szükséges. Másutt azonban, és különösen az új német birodalmi részvénytörvény értelmében bizonyos esetekben már az első igazgatóság és felügyelő-bizottság első sorban is az alapítás tényét és körülményeit, a megelőző szerződéseket tartozik kutatni, és erről úgy beható jelentést tenni, valamint az ide vonatkozó adatokat a ezégjegyző bíróságnál is bemutatni. Mégis a mi kevésbbé szigorú és más elveken felépült kereskedelmi törvényünk mellett, és bár a tőzsde még a kotirozásra. bocsátott papírok bírálatára sem tartotta fenn magának a jogot, és bár azt, tapasztaljuk, hogy még az első üzleti év előtt is bevehetők a részvények a tőzsdére, tehát mikor még a nagyközönség elöl a papírok belső estékének elbírálására leghatályosabb mérleg és osztalék összege is el van vonva, pénzpiaczunk és közgazdasági életünk nagyobb válságoknak és rázkódásoknak ezek okánál fogva nem volt kitéve. Sőt, midőn másutt a legnagyobb értékhanyatlások követ keztek be, a mi piaczunk szilárdsága nem egyszer elismerést vívott ki. Fölösleges hangsúlyoznom, hogy a mi tőzsdei vezető köreink komolysága és minden kétely felett álló hivatásérzete a mi pénz és értékpiaczunk szilárdságának előmozdításában mindig erős tényező volt. Az utóbbi időkben a vállalkozási kedv nagyobb mérveket öltött, és bár a részvénytársasági formák azoknál az egész- kicsiny tőkék érvényesítésénél nem is mutatkoznak mindig ezélszerüknek, de talán ezek is hazai viszonyainkban gyökerezvén, e tekintetben sincs ok nagyobb panaszra. Nagyobb dísszonancziát és aggályt a tőkevállalkozás terén azonban az utóbbi hetekben előfordult két mozzanat idézett elő, melyek a sajtót is akczióba hozva, a törvényhozás és a kormány figyelmét felkelteni és a bekövetkezhető nagyobb bajok elhárítására szükséges lépések megtételére birni alkalmasok. Két tény, a melyek okszerű összefüggésben látszanak egymással lenni, és meiy tények hatása alatt azon köröket, melyek Magyarországot gáncsolni szeiecik, már is vádak emelésére birták. Az egyik tény egy nagyobb iparvállalat megalakítása, és azon súlyos aggályok kifejezése, melyeket a sajtóban e vállalat alapításának körülményeire vonatkozólag tapasztalunk. A másik tény, hogy e vállalat részvényei idomban a megalakulás után a tőzsdére vezettetvén, a tőzsdetanács a felmerült aggályokat, — úgy látszik, — osztván, a kotirozás után nyomban egy bizottságot küldött ki azzal az utasítással, hogy a kotirozási szabályok módosítására tegyen javaslatot, és hogy jövőre aggályokat keltő alapításoknál a tőzsde bírálata fentartva és a kotirozás esetleg megtagadható legyen. Nem lehet hivatásom, hogy ez új vállalat részleteivel itt e házban foglalkozzam, megvallom, módomban sincs a sajtó által közölt adatok helyességét, vagy helytelenségét kutatni, »csak annak konstatáiására akarok szorítkozni, a mi reám, mint a törvényhozás tagjára tartó zik, és a mi a körűi forog, Siogy törvényünk jelenlegi hiányai és a tőzsdei szabályok elégtelensége folytán az alapítások mily káros irányt követhetnek. így például egész röviden fogom az »Egyetértés«-nek szintén ezen eseménynyel összefüggő czikkéből annak száraz kivonatát elmondani, a mi e kérdéssel összefügg. Mondom, a súlyos támadásra nem reflektálok. Hiszen van itt egy és más dolog, a mi bennünket közelebbről érint. Nevezetesen még azt is megtámadja, hogy H vállalatnál a törvényhozás tagjai is részt vettek. Tehát annyira aggályosnak tünteti fel a dolgot. Mondom, ezt nem említem fel, a ki akarta, elolvasta, és ha akarta, a tanulságot is levonhatta belőle. Csak azt akarom konstatálni, hogy mit mond az »Egyetértés« czikke azon aránytalanságra nézve, mely a papir kibocsátási ára, annak tőzsdei behozatali értéke és valóságos értéke között van. Erre nézve azt; mondja: (Halljuk* Halljuk! Olvassa.) »Jó áruk lesz a részvényeknek a tőzsdén, mert az alapítók ebben nagy mesterek, a mint