Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-282

444 282. országos ülés 1894. január 26-án, pénteken. sek megmaradnak azon óhajtásuk mellett, hogy az ő költségükön szakbizottságot küldjek, s az annak költségeit fedező összeget a pénztárnál leteszik, akkor ily szakbizottság kiküldetésétől vonakodni nem fogok. Azon jelentés szerint, melynek nyomán arról győződtem meg, hogy aligha tehetek eleget az újvidéki hentesek kívánságának. Az újvidéki henteseknek tulajdonkép az a legnagyobb pa naszuk, és attól szeretnének — meggyőződésem szerint — menekülni, hogy ne köteleztessenek a sertéseknek a közvágóhidra való leszúrására, hanem, hogy engedtessék meg jövőre is, hogy a háznál- ölhessék a sertéseket. Az ok, a melyet a közvágóhíd ellen felhoznak, a nyert jelentések szerint, alapos kifogásoknak nem látszanak. A henteseknek kifogásaik különben lényegökben a következők. Arról panaszkodnak, hogy a kamarák nem elég tágasak, s ennélfogva nem lehet a szükí-éges számú sertéseket leölni. Minthogy azonban a jelentés szerint azon kamarákban s a közvágóhídon naponkint a legnagyobb kényelemmel 70 sertés ölhető, de magoknak a henteseknek adatai szerint, a kik azt mondják, hogy egy sertés leölésére tiz négyszögméter hely szükséges, naponkint egész kényelemmel 40 sertés ölhető, tehát mindenesetre 70 és 40 közt mozog a sertéseknek az a száma, a mely ott feldolgozható, e panaszuk nekem alaposnak nem látszik. A henteseknek további panaszuk az, hogy a közvágóhíd egyáltalán egészségtelen környéken épült. Én felhozattam annak az egész környéknek térképét, s ebből arról győződtem meg, hogy úgy a szemétlerakó hely, mint az úgynevezett dögtér s a városi belvizeket levezető csatornák kiömlései oly messze vannak a közvágóhidtól, hogy ezeknek a helyeknek ártalmas befolyása a közvágóhidra nem konstatálható. A hentesek végre arról panaszkodnak, hogy a közvágóhidhoz vezető út nem jó, és nagyon elhanyagolt állapotban van. Ez is úgy áll, t. ház, hogy a közvágóhidhoz vezető útnak az a része, a mel}

? egész a légszeszgyárig vezet, s mely az útnak nagyobb része, kövezett és jól fentartott út, és csak egyharmad része közönséges mezei út. De, ha Magyarország alföldi részében azt keiesnök, hogy csak oly intézmények állhatnak fenn, melyekhez csinált út kell, nagyon keveset lehetne fentartani. Az az intézkedés pedig, hogy a sertések a közvágóhídon ölessenek le, nagyon üdvös közegészségügyi szempontból. 1893. évi augusztus 11-étői ölnek a közvágóhídon sertéseket, s azóta megsemmisítettek 10 darab borsókás sertést ; egyet, a mely sárgaságban szenvedett; hármat, a melyet szállításkor öltek le, és így Öt hónap alatt tizennégy darab sertés húsa semmi síttetett meg, holott azelőtt, mikor háznál történtek ölesek, ilyen megsemmisítések sohasem fordultak elő. Az intézkedés maga tehát lényegében, meggyőződésem szerint, egészségügyi szempontból helyes. Mindezeknél fogva mégis abban a vélekedésben vagyok, hogy egy szakbizottság kiküldése, a mely mindenesetre az ottani henteseknek költségbe kerülne, s őket hiába való költséges kedóssel terhelné, nincs helyén; ha azonban a hentesek ezen adott válasz után ismét kívánnák a szakbizottságnak kiküldetését saját költségükre, és a költséget, mely semmi esetre sem lesz nagy összeg, előre leteszik, én nem vonakodom azon szakbizottságot kiküldeni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Visontai Soma képviselő urat illeti a szó. Visontai Soma: T. képviselőház! Ha az igen t. belügyminiszter úr egy szakbizottságot kiküldött volna az újvidéki közvágóhídnak a megszemlélésére, meg vagyok győződve arról, hogy a felelet is egészen más alakú és tartalmú volna, mert akkor az igen t. miniszter úr tényleg meggyőződött volna arról, hogy a közegészségügy legelemibb követelményei sem vétetnek figyelembe. Hogy ott tényleg volt hiba, és hogy a hatóság is belátta, hogy hiba van, ezt a legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy pl. az én interpelláczióm megtétele óta szükségesnek látta a hatóság, hogy pl. az ablakokat nagyobbítsa, és több levegőt és világosságot juttasson azokba a helyiségekbe. Interpelláczióm különben arról is meggyőzhette volna a É. miniszter urat, hogy abban arról, hogy a hentesek ne künn gyakorolják a sertések levágását, erről szó sincsen ; de értem azt, miért hozza fel a főispán úr és miért hiszi ezt sérelmesnek. Én interpellácziómban nem említettem, hogy ennek a dolognak egy kis politikai háttere is van, mert a dolog úgy történt, hogy a mióta a vágóhíd fölépült, tehát nyolez esztendő óta, oda a henteseknek a sertések levágása végett soha sem kellett kimenni, épúgy, mint az egész országban, és épúgy, mint a földmívelési miniszter urnak és a belügyminiszter úr resszortjánál igen jól tudták, hogy a sertések levágatásának kérdése még ma is egy nehéz problémát képez, a melyet a fővárosban sem tudtak megoldani, úgy hogy az egész országban talán Aradot és Szabadkát kivéve, nem igen tudom, hogy erre szorítanák a henteseket. Nem is szorították eddig a henteseket sohasem erre, hanem szorítják most a választás után, minthogy azon ipartestületnek összes tagjai, a melyek ott Újvidéken a tősgyökeres magyarságot képviselik,