Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-282

282. országost iälés 1884. jannár 26 áu, pénteken. 439 felruházása nélkül ép úgy a kormány kormányzati, mint a háznak törvényhozási tevékenysége meddő fog maradni. (Helyeslés a baloldalon.) Egy árva szóval sem emlékszik meg ezen javaslat mezőgazdasági érdekeink jelenlegi képviselőiről, a kisebb-nagyobb sikerrel, de mindenütt egyenlő buzgalommal működő gazdasági egyesületekről, a melyek pedig helyesen szervezve, egymással és az országos gazdasági egyesülettel szerves összeköttetésbe hozva, a menynyire lehetséges, egyöntetű alapszabályokkal ellátva, hívatva lennének & mezőgazdasági érdekek képviseletére is, vagy legalább is — ha ezen képviseletet a t. kormány másképen íinten dálja — ezen érdekképviseletnek társadalmi úton igen hathatós támogatására (Helyeslés bal felöl.) Nem említi ezen törvényjavaslat egyáltalán a gazdatiszti viszonyt. Már pedig a gazdatisztek és a szolgálatadók közti jogviszonynak szabályozása, azt hiszem, mind a két fél érdekében áll. Hiszen ma mezőgazdasági jellegű országunkban a gazdatisztek jogviszonyaiból és szolgálati viszonyaiból eredő kérdéseket részint a cselédtörvény, részint az ipartörvény analógiájából ítélik meg. Említés sincs a törvényjavaslatban a mnnkáskérdés szabályozásásói, pedig hát, a gyári munkások viszonyairól gondoskodtunk, s azt hiszem, a mezei munkások szintén megérdemelnének bizonyos gondoskodást, (Igaz! Úgy van ! a haloldalon.) a mi nem egyoldalit, mert ezen gondoskodás egyúttal a földbirtokos, a mezőgazda érdekét is szolgálja. Említés sincs a töivényjavaslatban a gazdasági szövetkezésről, a gazdasági hitelügy rendezésről. Már pedig meggyőződésem szerint egy törvényjavaslatban, melynek czíniébeti benne van, hogy »a mezőg-azdaságróL, ezen legfonto sabb kérdéseknek megoldva kellene lenniök. Ezért nem helyes vagy n czím, vagy a tartalom; vagy a tartalmat kell a ezímluz átalakítani, vagy a czímet a tartalomhoz. (Úgy van ! Úgy van! a baloldalon.) Ha a törvényjavaslatot ezen tartalommal ezélozzák megalkotni, akkor annak helyes czíme volna: »A földbirtok használatáról és a mezőrendőrségről«, a mi az első fejezet czímének felelne meg, mert a javaslatnak főbb rendelkezései csakugyan ezekre vonatkoznak, és ha a czímet ily módon megváltoztatjuk, ezzel legalább hallgatag el van ismerve- hogy mindazon többi kérdések, melyek megoldásra várnak, külön törvény által lesznek megoldandók, míg a törvényjavaslat így könnyen azon tévhitet keltheti, hogy általa a mezőgazdaságra vonatkozó törvényhozási akezió immár ki van merítve. Azért a részletes tárgyalás folyamán azon kérést leszek bátor a t. házhoz intézni, hogy a törvényjavaslat e/ímét hozza összhangba a tartalommal, és a helyett, hogy az a mezőgazdaságról szól, szóljon a mezei földbirtok használatáról és a mezei rendőrségről. (Helyeslés bal felöl.) Ha az imént felsorolt hiányok daczára, mi gazdák, a kiket ez a törvényjavaslat épen az általam előadottaknál fogva ki nem elégít, azt mégis elfogadjuk, teszszük ezt egyedül azért, mert ismerjük azon hosszú vajúdást, mely nyolcz évi tevékenység után is csak ezen javaslatot volt képes létrehozni, és mert ezen törvényjavaslatban találunk némely helyes intézkedéseket, különösen annak a mezőrendőrséggel foglalkozó részében; mert szükségét látjuk ezen sziikkeretfí törvény alkotásának is, és ennek el nem fogadásával nem akarjuk elodázni, bizonytalan időre elhalasztani, ezen törvényjavaslat üdvös intézkedéseinek életbeléptetését. (Helyeslés bal felöl.) Ezen indokokból hiányai daczára a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés bal felől.) A törvényjavaslat első szakasza megállapítja azon általános alapelvet, hogy mezei földbirtokát kiki szabadon használhatja és földbirtokának használatában csakis ezen törvényben foglalt intézkedés által korlátoztatik. Elfogadom a törvény ilyetén szövegezését, de szükségesnek látom, hogy mindazon korlátozás, a melyhez a földbirtok használatát kötni akarjuk, magában a törvényjavaslatban benn legyen. Mint az egyéni szabadságnak, a szabad mozgásnak minden téren és így a gazdaság terén is feltétlen barátja, a korlátozást csak ott és azon határig tartom indokoltnak, a hol és a mely határig ezt a korlátozást magasabb állami vagy nemzetgazdasági érdekek szükségessé teszik. Ebből kiindulva, minden oly korlátozást, mely nem annyira ezen szükségnek felel meg, hanem inkább az állami gyámkodás jellegével bír, nem tartom szükségesnek és elfogadhatónak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyetértek mindazokban, a miket a 2. §. rendelkezésére, a nyomásos gazdálkodásra, nézve előttem szóló képviselőtársaim, különösen Lits Gyula és Vásárhelyi László elmondtak. De mégis, mivel hazánk vidékei oly különböző természetűek, — különösen a felső vidékek, a hol a birtokok egyrészt még tagosíttatlaaok, ha pedig tagosítva vannak, az hat-tíz dűlőben történt, — szükségesünk tartom, hogy a nyomásos gazdálkodás lehetősége jövőben is meglegyen. Nem áll ennek útjában Lits Gyula és Vásárhelyi László t. képviselőtársaim érvelése, a mennyiben ily esetekben megengedi a lehetőséget ily kivételes intézkedésekre, azért hozzájárulok ahhoz, hogy az általános elv oly fogalmazásban vétessék fel a törvényjavaslatba, a mely ezen nyomásos gaz-