Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-282

282. országos ülés 1894. január 26-An, pénteken. 421 kezzünk azt az idegességet, a mely,, úgy látom, mindnyájunkat eltölt, a mennyire lehet, legyőzni. (Helyeslés jobb felől.) Ne gyanúsítsuk egymást, higyjünk egymásnak férfiasan adott szavában mindaddig, míg az ellenkezőről határozottan meg nem győződtünk. Becsüljük meg egymást, mert ba mi magunkat meg nem becsüljük, akkor mások sem fognak bennünket megbecsülni. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Ezt kívántam elmondani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Hock János képviselő úr kíván szóbuú. Hock János: T. ház! Minthogy lírányi képviselőtársam egyenesen provokált a felszólalásra, engedje meg a t. ház, hogy röviden nyilatkozhassam. (Halljuk!) Én minden tévedésért, a mit belátok és beismerek, nyíltan a ház előtt is van bátorságom megkövetni. De ezt a jelen esetben felhozott dolgot, mivel nem elvi eltérésből származik, hanem egy történelmi természetű kérdés, csak bizonyítás útján lehetne tisztázni. A t. képviselő úr felemlít egy tanút, a kinek én a hitelességét teljesen elismerem, de az a tanti negatív tanú, a mennyiben a képviselő űr arra hivatkozik, hogy nem hallotta. Urányi Imre: Nem ! Azt mondja, hogy nem mondottam; egész határozottan beszél. Hock János: Bocsánatot kérek, itt két embernek a szava, tehát az erkölcsi mértéke forog szóban arra nézve, hogy egy esemény megtörtént-e, vagy nem. Ezzel szemben csak hitelt érdemlő tanuk bizonysága lehet döntő. Én szintén felemlíthetek tanukat, kik ezt a dolgot hallották, a kik a Farkas Balázs képviselő úr elbeszélése folytán, a mely a »Magyarország«ban megjelent, nem engemet vádolnak tévedéssel, hanem vádolják talán őt. Megengedem, hogy itt sértést Urányi úr nem akart elkövetni, mert ahhoz animadverzió kell; megengedem, hogy a pillanat felhevíílésében a képviselő úr nem öntudatosan vonta bele az Ábránvi névét. S azt a férfias nyilatkozatot, a melyet itt tett, hogy sérteni nem akart, mindenkinek, a ki lovagias érzékkel bír, helyesnek kell tartania, és el kell fogadnia. Én szintén elfogadom; de hogy a tény hisióriai előadása az én előadásom és nem az ő előadása ellen szólana, (Nyugtalanság a jobboldalon.) erre nézve csak egyetlenegy érvet fogok említeni. Ha a t. ház beleegyezik, én a legnagyobb elégtételt fogom neki megadni, s a ház előtt nyilvánosan meg fogom követni, ha juryszeríüeg fogjuk a dolgot megítélni és a tanúvallomás kideríti, hogy kinek van igazsága. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, t. ház, én magam is hozzájárulok ahhoz, hogy az ilyen kérdéseket, melyek személyi eltérésnek, sokkal idegesebben tárgyalják azok, a kik benne érdekelve vannak, mint a ház nagy többsége. Ismétlem, miután a képviselő úr kijelentette, hogy ezt nem akarta mondani, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem azt mondta!) vagy egyáltalában kijelentette, hogy Ábrányi Kornél nevét szóba nem hozta, nyilatkozatát elfogadom ténynek, s vele szemben többé semmiféle megjegyzésem és helyreigazításom nincs. (Zaj) Olay Lajos: T. ház! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Gondolom, a kérdés ezzel be van fejezve, és valóban nem tudom, miféle czímen kíván a képviselő úr szólni. Olay Lajos: Engedelmet kérek, hogy a dologban, mivel Farkas Balázs t. barátom nincs jelen, az általa előadottak után csak egy rövid megjegyzést tehessek. A nélkül, hogy az ügyet elmérgesíteni akarnám, ezt kötelességemnek tartom igen t. Urányi képviselőtársam érdekében is, daczára annak, hogy ő az ellenpárton van, minthogy a tisztesség kérdését nem tartom pártkérdésnek. Farkas Balázs t. barátom és képviselőtársam nekem határozottan azt mondta, hogy Urányi Imre képviselőtársam, midőn vele beszélt, Ábrányi Kornél személyéről szó sem volt, tisztán és egyedül a szerkesztőségek azon hibáját kárhoztatta, hogy ilyen hivatalos titkokat egyáltalán megvesznek. Tehát Farkas Balázs tanusitványa nem negatív, hanem határozottan pozitív alakban igazolja, hogy Ábrányi személyéről szó nem volt. Ezt Farkas Balázs barátom nevében és érdekében, úgy Urányi t. képviselőtársam érdekében is kötelességemnek tartottam elmondani. (Helyeslés.) Ugron Gábor: T. ház! En a.felvetett kérdésnek személyi oldalával nem akarok foglalkozni, hanem úgy látszik, hogy itt, mint egy közérvényű elv említtetik fel, hogy a szerkesztők és hírlapírók nincsenek jogosítva megszerezni a hivatalos titkokat. Bocsánatot kérek, Magyarországnak kormánya parlamentáris kormány, és a nyilvánosságnak ellenőrzése alatt áll. Mikép fogja a sajtó ellenőrzési kötelességét teljesíteni, ha nincs jogosítva megtörtént tényekről az adatokat megszerezni? Mikép fogja igaz állításait megvédelmezni, ha azokkal szemben félhivatalosan a valótlanságok és meghazndtolások jönnek, daczára annak, hogy a dolog úgy van, a mint a sajtó állította ? A minisztériumoknak olyanoknak kell lenni, mintha üvegfalak közt laknának. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Egy parlamentáris kormánynak nincsenek titkai, és nem szabad, hogy titkai legyenek. (Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon. Ellenmondasok jobb felől.) A kormányzás, a nyilvánosság ellenőrzése