Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-281

28f. országos filés 1S94. jannár 23-án, hedden. 413 hasem lehet bizonyítani; tutijuk ezt mindnyájan, erre tehát esak következtetni lehet. Ha azonban valaki fáradtságot vesz magának és elolvassa az aktákat, egy nagyon furcsa jelenséget fog bennük találni. (Halljuk! Halljuk!) Az a tiszt viselő ugyanig, a ki a földinívelésügyi minisztérium képviseletében volt, — már hogy micsoda jogon, azt nem tudom, — kikérdeztetvén, azt mondta, hogy midőn elküldték a feljelentéssel az ügyészséghez, arra is utasították, várja meg mig együtt elmennek házkutatást tartani a »Pesn* Napló«-nál. Sokat elhiszek, de azt mégsem, hogy abban a minisztériumban próféták is ülnek, a kik előre tudták, mily értelmű végzést fog hozni az a vizsgálóbíró. Ebben látom nyomát annak, hogy a vizsgálóbíró másoktól kaphatott utasításokat. De e szelíd nyomásnak van egy másik, világos jelensége is, mégpedig a bizottság jelentésében, mely szerint »a vizsgálóbíró kijelentette, hogy neki utasítása van az ott levő képviselők immunitását nem respektálni.« Ezek után esak nem kell bizonyítani, hogy a dologba oly kezek is avatkoztak, melyek beavatkozását a törvény nemcsak nem helyesli, hanem egyenesen tiltja. A kérdés tehát ágy áll, hogy a bűnnek tényálladéka, melynek fenforgását állítják, máig sincs bizonyítva; folyton bűnöst hajszolnak, nem tudom, a bíróság, vagy ki, a nélkül, hogy egyáltalán tudnák, követtetetí-e el bűn vagy sem ? Ha azonban bűn egyáltalán fenn nem forog, természetesen a bűn elősegítéséről sem lehet beszélni s így magától megdől az az egyik dolog, a melyért Ábrányit kikérik. (HelyesUs a szélsőbalon.) De föltéve, elfogadjuk Chorin képviselő úr s a bizottság többségének álláspontját. így is helyes-e az a konklúzió, hogy Ábrányi Kornélt ki kell adni? Szerintem még akkor sem helyes. Mert mondjuk, hogy a vizsgálóbíró törvényes hatáskörében ment el a szerkesztőségbe és tartott házkutatást, — de hisz ennek senki sem állott ellen! Azt pedig még a t. miniszter úr sem mondta, hogy a vizsgálóbíró jogosítva lett volna arra, hogy Ábrányi Kornél személyét kutassa ki. Már pedig Ábrányi Kornélnak csak az a nyilatkozata inkrimináltatik, hogy »a ki az én személyemhez hozzányúl, azt lelövöm.« De a vizsgálóbíró az akták szerint idáig el sem ment; a személyes motozásra neki az eljárási szabályok szerint külön végzést kellett volna ho?nia, de nem hozott. Ennélfogva az a szándoka, hogy személymolo'ást tartson, neki nem is volt, legalább tettekben ezen szándéké nem nyilvánult. Ebből önként következik, hogy a büntető-törvénykönyv 165. §-ának tényálladéka nem forog fenn, mivel pedig Chorin Ferencz t. képviselőtársam maga is beismeri, hogy minden egyes alkalommal, midőn képviselőnek kiadatásáról van szó, szorgosan megvizsgálandó, vájjon azon vétség, tárgyi tényálladék fenforog-e, a miért a vizsgálóbíró valakit kiadatni kér, vagy sem? Mert magában abban, hogy a bíróság valakit kikér a háztól oly cselekedetért, mely a bütitetőtörvénykönyv szerint nem büntetendő, foglaltatik politikai zaklatás ténye. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Minthogy az én meggyőződésem szerint, mely azon iratokon alapúi, melyek itt a ház előtt feküsznek, sem az egyik, sem a másik inkriminált vétség tárgyi tényálladéka fenn nem forog: én zaklatást látok a megkeresésben, és képviselőtársamat ily kö.íílmények közt soha ki nem adom, (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Még azt akarom megemlíteni, hogy úgy az igazságügyi miniszter úr tegnap, mint ma Chorin Ferencz t. képviselőtársam egyre azt hangoztatták, hogy hiszen a bíróság azért felmentheti t. képviselőtársunkat, és a kiadásnak nem természetes következménye még az elítélteted. Ez iga/, ámbár figyelmeztetem a t. képviselőházat, hogy ezen specziális esetben a tárgy és az alanyi tényálladék egy és ugyanaz. Ha nem volt jogos az ellenállás, van tárgyi és alanyi tényálladék, ha jogos volt, amint szerintem jogos is volt, nincs meg egy sem. E tekintetben is sántikál az igen t. képviselőtársam okoskodása, (Úgy van.' bal felöl.) mert maga a kikérés ily esetben már zaklatás. Felemlítette az igen t. miniszter úr azt is, hogy kár volna azilumot teremteni ezen országban, mert, ha annyira kiterjesztetnék a képviselők mentelmi joga, az nem volna más, mint azilum. (Halljuk! Halljuk!) Én csak azt vagyok bátor erre megjegyezni, hogy ha az igen t. miniszter úr arról a helyről még soká tesz olyíéle nyilatkozatokat, mint a minőket a tegnapi napon tett, — adja az isten, hogy ne soká tehesse, — (Derültség a baloldalon.) bizonyára nagyon okadatolt lesz az az indítvány, hogy ebben az országban azilumot kell teremteni a hatóságok túlkapásai ellen, (Helyeslés a szélsőbalon.) hogy az ártatlan emberek, kiket meghurczolnak, ez azilumban megvédessenek, mert az igazságügyminiszter úr ugyan soha meg nem védi őket. ( Ügy van! bal felöl) Ezek azok az indokok, a melyeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a kisebbség véleményét határozattá emelni. (Élénk helyeslés a bal- és széhö baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T.ház! (Hulljuk! Halljuk!) Szerintem is nagyon helyesen adta elő Chorin Ferencz t. képviselő úr azokat az indokokat, a melyek a mentelmi bizottságnak irányadóul szolgáltak, De nézetem szerint más magában a t. képviselő úr előadásában van eb-