Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-280
394 28 °- »*•"*><>» »iés 1804. január 22-én, hétfőn. — hogy egyedül a házmotozás az, melynek tekintetében a bűnvádi eljárás 69-ik §-a a vizsgáló bírót a formák megtartására oly szigorúan kötelezi, hogy, ha meg nem tartja, a 199-ik szakaszba ütköző házi jog megsértését követi el. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Mit mond a bűnvádi eljárás 69-ik szakasza? Azt mondja: Ha a vizsgálóbíró házkutatást rendel el, mikor a házba belép, köteles a házkutatást elrendelő végzést a házi gazdának, vagy a cselédeknek, vagy ha ezek nincsenek jelen, a szomszédoknak felmutatni s azokkal közölni, s csak akkor, miután ez megtörtént, van joga a házba belépni. (Igaz! Ügy van ! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Mi történt a jelen esetben ? Az, hogy a bíró a »Pesti Napló« szerkesztőségébe behatolt, ott a szerkesztőségi tagokkal semmiféle végzést sem közölt, s minden határozat, minden végzés nélkül házkutatást akart foganatosítani. Ez az egyén tehát nem volt bíró, nem volt hivatalos közeg, s így a mint Ábrányi Kornél t. képviselőtársam is mondotta, joga volt őt onnan egyszerűen kiutasítani, kidobni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Ezt az igazságügyi miniszter úr nem fogja elcsavarintani, mert ez a tiszta igazság. Minthogy én, t. ház, a mint mondám, még bővebben akarok foglalkozni ezzel a tárgygyal, most csak egyszerűen a miniszter úr kívánságának akartam szíves készséggel megfelelni, hogy kimutassam, hogy most az egyszer a törvényt elcsavarintotta. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha a t. miniszter úr úgy fogja fel, és úgy mondja el, a, hogyan kell, lehetetlen, hogy azon következtetést vonja le, hogy ez esetben a törvény alap ján, és az igazságnak megfelelően hozta meg a vizsgálóbíró a házkutatást elrendelő végzést. Minthogy pedig törvénytelen volt a végzés, törvénytelen volt a házkutatás: önként következik, hogy Ábrányi Kornél t. képviselőtársam mentelmi joga a legdurvábban megsértetett. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Különben, miként ismételve mondottam, még bátor leszek ezen kérdéssel talán ma, vagy holnap nagyon bőven foglalkozni, (Derültség a szélsőbalon.) addig is ajánlom Polónyi Géza t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadásra. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal felől.) Elnök: Az igazságügyi miniszter úr kíván szólani. Polónyi Géza .* Jó lesz lemondani! Közbeszólások a szélsőbalon: Hiába csavarint már! Nagy zaj.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egyenesen csak azt akarom megjegyezni, hogy beszédem bevezetésében megmondtam, hogy csak az október 13-ikán történt eseménynyel foglalkozom, mert csak arra nézve emeltetett az a panasz a képviselőház előtt, hogy a mentelmi jog megsértetett; az október í2-én történtekre most nem is reflektáltam, midőn a képviselő úr ennélfogva czáfolatában az október 12-ikéu történt dolgokból okoskodott, akkor nyilván beszédem tartalmával ellentétben olyanokkal vádolt, a melyekre nézve már eleve kijelentettem, hogy mindaz, a mit mondok, csak az október 13-ikától történt dolgokra vonatkozik. Ez az, a mivel helyreigazítani akartam szavaim azon elfordítását, a melyben a képviselő úr részesített. (Helyeslés jobb felől.) Hentaller Lajos jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak igen röviden és természetesen kizárólag a most tárgyalás alatt levő 547. sz. jelentéssel kívánok foglalkozni, ámbár már előre is kijelenthetem, hogy Olay Lajos t. képviselőtársamnak (Halljuk! Halljuk!) azon felfogásá1 an, mely szerint az október 12-ikén a törvény által előírt formaságok mellőzésével történt házkutatást törvénytelennek tartja, osztozom és az Ábrányi Kornél képviselő úr ellen felmerült második mentelmi eset megítélésénél erre a szempontra is súlyt fektetek. (Helyeslés a baloldalon.) Most azonban csak arról van szó, a mint azt az ígazságiigyminiszter úr helyesen megjegyezte, vájjon az október 13-ikán történt házkutatás alkalmával megsértetett-e Ábrányi Kornél t. képviselőtársunk mentelmi joga, igen vagy nem? A kérdésnek a sajtószabadsággal összefüggő részére nem óhajtok kiterjeszkedni; azt a megjegyzést azonban nem mellőzhetem, hogy tisztázottnak a kérdés ez oldalát egyáltalán nem tekinthetem a t. igazságügyminiszter úr felszólalása által sem, mert tény az, hogy a fold mívelésügyi miniszter úr feljelentése folytán nem csupán az ismeretlen tettes, hanem a »Pesti Napló* szerkesztősége ellen is indíttatott meg az ügyészség által az eljárás. Már most, bár nem tudom preczize, hogy mely tény által jutott a »Pe*ti Napló« szerkesztősége azon gyanúba, mintha bűnrészes volna hivatalos titoknak ismeretlen tettes által állítólag elkövetett darálásában : a sajtószabadság szempontjából legalább is gyanúsnak tartom azt, ha a szerkesztőség ellen egész általánosságban megjelzett bűnrészesség ügyében nem a sajtóbírósághoz, hanem más bírósághoz folyamodik. (Igaz! Úgy van! bal felől.) De — mondom — a kérdés ez oldalának a megítélése is a tényállásnak teljes és bővebb ismeretét tenné szükségessé, és minthogy a sajtószabadságot érintő minden kétely — gondolom, e tekintetben egyetértünk — közszabad-
