Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

392 280. országos ülés 1894. január 22-én, hétfőn. kutatást végeztek, az immunitás megsértése nincsen. És most kötelességem a másik körülményre, a melyre a fő- és egyedüli súlyt Polónyi képviselő úr helyezte, megmondani véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi képviselő úr azt mondta, hogy nem erre helyezi a súlyt, hanem ami, hogy abban a helyiségben az illető képviselő, midőn a bíró a kutatáshoz akart fogni, azt mondta, hogy nem fogja megengedni a kutatást, és a bíró akkor erőszak alkalmazását helyezte kilátásba. Polónyi Géza: A saját asztala mellől! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Igenis, a saját asztala-mellől. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbalon: A mikor azt mondta, hogy képviselő vagyok és nálam van, a mit keresnek! Zaj.) Akkor azt mondta a vizsgáló-bíró, hogy: »E1 fogom önt távolítani, mert nekem jogom van abban az asztalban kutatást eszközölni*. Polónyi Géza : A mikor már megmondta, hogy nála van! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Először nem mondta meg, mert az előtte való nap történt az, hogy a bíró előtt magához vette; de akár mondta meg, akár nem, a bíró azt a vizsgálati cselekményt teljesíti, a melyet jónak lát. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Hosszantartó, zajos mozgás és ellentmondás a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Ez az igazi liberalizmus! Ilyeneket mondani az igazságügyminiszteri székből! Zaj. Elnök csenget.) Nincs e világon jogász, a ki elvitatná a vizsgáló-bírónak ezt a diskreczionális jogát, a mikor a jogos házkutatás gyakorlásában van. (Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Jogos !) Mert ha nem jogos, akkor egyáltalában ne beszéljünk. (Élénk mozgás a bal- és szélső balo

1 dalon.) Nem lehet, hogy a bíró akárkinek a nyilatkozatával eltéríteni engedje magát cselekményétől, mert hiszen akkor elég volna a vizsgálóbíró előtt azt mondani: »ne kutasson itt, mert a mit keres, itt van nálam, nem ott, aholkeresi«. Volt szerencsém mondani, hogy ez nem tesz különbséget és pedig azért, mert a bíró nem tartozott ezt elhinni, vagy nem elhinni, és egyáltalában a bíró nem köteles elhinni minden nyilatkozatot, a mely őt kötelessége teljesítésétől eltérítené. (Igás! Úgy van! jobb felől.) De Ábrányi Kornél személye ellen személymotozást teljesíteni nem volt joga, a mit nem is kísérlett meg, mert ahhoz, hogy ilyen személymotozás történjék, már igenis a ház előleges enge délye lett volna szükséges. A tettenkapás szempontját itt ez alkalommal mellőzöm. Már most, t. ház, abban, hogy a vizsgálóbíró úr azt mondta: »én önt el fogom onnan távo lítani, mert nekem jogom van azt a vizsgálati ewelekményt végezni, hogy megnézzem, ott van e a keresett írat, vagy bűnjel abban az asztalban, és ha nem engedelmeskedik, erővel fogom innen eltávolítani«, nézetem szerint a vizsgálóbíró teljesen jogfral cselekedett. (Élénk ellenmondás a balés szélsőbalon.) Mert két dolgot ne zavarjunk össze, t. ház, t. i. a személyben való letartóztatást és az eltávolítást onnan, a hol az illető egy birói eljárás jogtalan akadályát képezi. Hiszen a mi törvényeink erőhatalom alkalmazását megadják egyeseknek, megadják hatóságoknak is bizonyos körülmények között, és az erőhatalom alkalmazására nézve adott esetekben a képviselőt immunitás nem fedi. Mert méltóztassék csak arra gondolni: hisz a büntetőtörvény megengedi, hogy a ki másnak lakásában jogosulatlanul bent akar maradni, azt az illető onnan eltávolíthassa, vagy rendőrrel eltávolíttathassa, az pedig személy elleni erőszak alkalmazása nélkül nem megy. Hát azt hiszi-e a képviselő úr, hogy előbb a háztól kell kikérni azt az oda behatolt képviselőt s addig a rendőr nem nyúlhat hozzá? (Derültség jobb felöl.) Sőt többet mondok. Ott van egy bál, egy hangverseny, egy házi mulatság ; egy képviselő ott illetlenül viselkedik, zavarja a mulatságot, fölkérik, tessék elmenni, nem megy, hozzányúlni pedig a képviselő urak szerint nem szabad még a rendőrnek sem, hanem előbb a háztól kell engedélyt kérni. (Élénk derültség jobbról.) Vagy gondoljunk arra a harmadik esetre, a hol nem magánszemélyről van szó. Pl. a bíróság előtt folyik a nyilvános tárgyalás. A hallgatók között egy képviselő zavarja a rendet és csendet. Megintik: »tessék kimenni!« nem megy ; megfenyegetik, akkor sem megy. Hát már most őt onnan nem lehetne eltávolítani, mert erőszakot ellene alkalmazni nem szabad a képviselőház előzetes engedelme nélkül. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Tetten érték!) De azt mondhatják: »Igen, csakhogy mindez esetekben a képviselő valami bűnös cselekményt követett el, vagy kihágást, vagy vétséget, és mert azt követett el, legalább a hivatalos közeg úgy ítéli, igenis eltávolíthatók. Hátmikor a bíró a vizsgálati cselekményt foganatosítja és ellenszegülnek, akkor nem szabad neki. a hivatalos közegnek úgy ítélnie, hogy ez itt büntetendő cselekményt követett el, aktualiter, tettleg nincs-e' rajta kapva a tetten, és nem szabad-e az illetőt eltávolítania? (Egy hang a szélső baloldalon: De el!) Ha tehát ez úgy áll, akkor legyenek szívesek megengedni azt is, hogy az a bíró, a ki a házkutatásban magát feltartóztatni nem engedte, hanem azt mondta: »nekem josrom van itt e cselekményt végezni, és a ki erőszakkal ellenszegül, elfogom erőszakkal távolítani! »hogy az a bíró, mondom, helyesen, jogosan járt el. (Élénk helyeslés jobb felől.)