Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

386 280. országos ülés !8»4. jannár 22-én, hétfőn. Bocsánatot kérek, ha netán oly kifejezést alkalmaztam volna, a mely miatt a t. túloldal neheztelhetne. (HaUjuk! Halljuk!) A magyar törvényhozás e tekintetben nem ismerhet pártfelfogást, és kérdem önöktől, ha önök ott lettek volna, a mikor Ábránvi Koméi képviselő úr megvédelmezte azt a diszkrecziót, a melyet a szerkesztőség őriz, nem ugyanazt tették volna-e mindannyian, a mit ő? (Tetszés bal felől.) Ha akadna önök között csak egy is, a ki nem így járna el, higyjék meg, azzal leszámolt volna a tisztességes közvélemény. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Lehet itt pártérdekből ítélni, de a lelkiismeret szavával e dolgot elítélni nem lehet. (Úgy van! Úgy van ! bal felől.) Azt kérem tehát önöktől, nem Ábrányi Kornél képviselő úr, de a sajtószabadság érdekében, becsüljék többre a jogot és sajtószabadságot bárminő pártszempontnál, még a miniszteri kegymosolyuál is. (Helyeslés a baloldalon. Derültség jobb felől.) Herodot irta egykor, hogy a legyőzött melittaiak a korkyraiakhoz fordultak, és jogaikra hivatkoztak. A korkyraiak pedig azt mondották : »mi vagyunk az erősebbek, mi vagyunk a győztesek*. És amidőn a melittaiak erre azt felelték: »de minekünk jogaink vannak«, a győzi) hatalmasok azt mondották: »mi megvetjük a jogot«. De még a korkyraiak sem mentek annyira, mint az most történik, mert csak a jogot vetették meg, nem pedig a szabadságot. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Kérem önöket, t. ház, mert itt a sajtószabadság kérdése is érintve van, ne alkossunk annak megkerülésére preczedenst. A sajtószabadság nevében kérem önöket; nem, tovább megyek, és mint a sajtó egyszerit munkása, könyörgök, védelmezzék meg a sajtószabadságot és bélyegezzék meg ítéletükkel e legelső vakmerő kísérletet. (Élénk helyeslés bal felől.) »Principiis obsta«, ezért nem fogadom el én a mentelmi bizottság javaslatát. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Hentaller Lajos jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Azokat a közszabadságokat, a melyek egy nemzetnek, egy országnak legnagyobb értékét képezik, minden pártnak egyformán meg kell őriznie, hogy azok a pártérdekek harczába bele ne vitessenek. Ezen kardinális jogok egyike a sajtószabadság, másika pedig a képviselők immunitása. Lehet a pártszenvedélynek az egyik pártot a másikkal szembeállítani, lehet, hogy a pártküzdelem alatt egyes képviselők egyeseken vagy pártokon keserves sebeket ejtenek; lehet, hogy a sajtószabadsággal egyik vagy másik visszaélve, vagy azzal élve, a másik párt ellen erős támadásokat intéz de ezeknek bekövetke zése nem jogosít fel senkit, a ki a hazafiságra szintén igényt tarthat, hogy itt a pártnak érdekét tekintse, nem pedig a haza közérdekét, a mely a közszabadság megóvása és megvédelmezésében fekszik. (HélyslSs bal felöl.) Én, t. ház, a szőrszálhasogató jogászi felfogásokba belemenni azért sem tudok, mert én részemről azzal a készültséggel, sőt—megvallom— azzal a hajlammal sem birok, hogy ott, a hol az érzékek és felfogások tisztán és világosan megmagyaráznak nekem valamit, az egyes szakaszokban feltalálható tételekbe kapaszkodva, saját magara józan felfogásával és jó lelkiismeretemmel szemben keresek támpontot, hogy az ellenfelét legyőzzem, (Helyeslés bal felöl.) T. ház! Az előttem szólott t. képviselőtársaim minden irányban megvilágosították a kérdést, megvilágosították azt úgy jogi szempontból, valamint abból a szempontból is, hogy ezen preczedens egyszersmind preczedens lenne, arra is, hogy a magyar sajtótörvény, az ország egyik legfőbb kincse, megkerííltessék. Bármilyen intencziók vezéreljék is a ház bármely részét, ennél a kérdésnél méltóztassanak megállani, és azt semmi körülmények közt sem megengedni, hogy a pillanatnyi pártluirczok hevében a sajtótörvény áldozatul dobassák, (Helyeslés balról.) sőt az sem engedhető meg, hogy valakinek jogosult gyanúja támadjon arra nézve, mintha egyesek vagy, többen, mondjuk: jóhiszeműen, a pártharczok tüzében, a felizgatott kedélyek nyomása alatt akarják az első komoly támadást, — mert habár előbb is voltak támadások, de azok ily komoly jellegűek nem voltak, — a sajtó ellen intézni, a minek azonban beláthatlan következményei lehetnének. Magát a tényt hosszasabban fejtegetni nem akarom, esik arra kívánok hivatkozni, hogy nem csak az olyan természetű u. n. hivatalos titkot, a mely miatt most a sajtótörvény megkerülésével akarnak fellépni, hinem enné! még síilyosabb természetű hivatalos titkot is közzétesznek minden országban, a melyekben a sajtószabadságot tiszteletben tartják, a nélkül, hogy valaha akár FrancziaoMzágban, akár Angliában, akár más országban valakinek eszébe jutna azért, mert oly dolgot tett közzé, a mely közérdekű és a melynek közzététele senkinek, tehát az államnak sincs ártalmára, a sajtótörvény megkerülésével bárkit is üldözőbe venni. Ilyesmi eddig egyetlen egy országban sem történt, Magyarországon sem. Elhiszem, hogy teljes jóhiszeműséggel jártak el s nem a sajtótörvényt, hanem amaz alárendelt hivatalnok hibáját, vagy bűnét nézték, meg nem gondolva, hogy egy kisebb bűnös üldözése miatt a nemzet legszentebb jogát veszélyeztetni nem szabad. Pedig ha valahol, az ily nagy jog meg.