Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-279
279. országos ülés 189*. j anuár 20-án, szombaton. 375 hogy a liberalizmus hangzatos jelszavai alatt egyének, a kik, midőn a liberalizmus legerősebb, legsarkalatosabb jogainak, alapjainak megvédéséről van szó, mindig azokkal tartanak, a kik ezen jogoknak minél szűkebb korlátok közé szorítását kívánják. (Igás! Úgy van! a bxl- és szélsőbalon.) A mentelmi bizottság jel«ntése, de még inkább annak t. elnöke nagyon kerüli azt, a mi a legfőbb ebben az ügyben, kerüli azt, a mi a bűnvádi feljelentésben van, a melynek alapján az egész vizsgálat megindult; nem érin tette ugyanis a jelentésben azt, a mi ágy a sorok között megvan, mert hát a tényeket mégis egészen eltagadni nem lehetett, nevezete sen, hogy a »Pesti Napló«-ban közzétett bizonyos hivatalos sürgöny miatt a földmívelésügyi minisztérium bűnvádi panaszt emelt, és felkéri a kir ügyészt, hogy a lűnvádi vizsgálat megindítása iránt ismeretlen tettes, valamint a »Pesti Napló« felelős szerkesztője, mint bűnrészes ellen a törvényes lépéseket indítsa meg! Tehát a való tény szerint a földmívelésügyi miniszternek ezen feljelentése volt a kiindulás alapja, és a házkutatásnak az alapja, és az egész vizsgálatnak is ez volt az alapja. Ebben a feljelentésben a felelős szerkesztő ellen a bűnvádi eljárás megindítása nem azért lett kérve, — mert ilyen inkonzekvencziát és irráczionábilis dolgot a miniszterről fel sem lehet tenni, — hogy a »Pesti Napló« felelős szerkesztőjét azért kívánja vizsgálat alá venni, mert valaki hivatalos titkot közölt, hanem azért, mert azon hivatalos titkot, mint felelős szerkesztő, közétette. Itt kezdődik azután a sajtójognak erőszakos megsértése, és itt kezdődik a mentelmi bizottság elnökének és a mentelmi bizottságnak azon helytelen eljárása, hogy csak azért, mert ellenzékről van szó, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) csak azért, mert a kormány által a nemzeti érdekek megsértése közben elkövetett tényeknek felfedezéséről van szó, csak azért, mert érzékenyen érintette azon kulissza-titkoknek a felfedezése, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon,) hajlandó volt Magyarország legsarkalatosabb jogát odadobni zsákmányul, hogy igazságot adjon az igazságtalanságnak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igénytelen felfogásom szerint tarthatatlan a mentelmi bizottságnak az álláspontja, de még tarthatatlanabb a mentelmi bizottság elnökének felfogása. Csakugyan rövid parlamentáris működésem alatt is már megbotránkozással tapasztalom, hogy a kormánypártnak par excellence jogászai hajlandók ilyen, jogi szempontból tisztán álló kérdéseket összebonyolítani csak azért, hogy azokból pártállásuk erősítésére érveket kovácsoljanak. A mentelmi bizottság t. elnökének egyik legerősebb érve az volt, hogy Polónyi képviselő úr felfogása helytelen, mert ő szerinte az által sértetett volna meg a mentelmi jog, hogy a vizsgálóbíró Ábrányi Kornél képviselőt íróasztalától erővel eltávolította, pedig — úgymond — a mentelmi bizottság előtt levő iratokban szó sincs az erőszak alkalmazásáról és Ábrányi Kornél erre nézve nem is tett nyilatkozatot. Ezzel szemben hivatkozom a bizottság jelentésének arra a tételére, a hol Ábrányi Kornéi panasza így van idézve: »Mikor én még mindig nem távozva el asztalomtól, azt kérdeztem: ha pedig innen el nem megyek, fog-e ellenem erőszakot alkalmazni, azért, hogy engem onnan erőszakkal is eltávolítson? A vizsgálóbíró erre kijelentette, hogy a vizsgálat követelményeihez képest erőszakot is foa: alkalmazni.« Én jogi szempontból fogom fel a kérdést, és kérdem, hogy Chorin képviselő úr, ki ma az ország kiváló jogtudósai közé soroztatik, az »erőszak« név alatt jogi szempontból csak fizikai erőszakot, csak betyárkodást ért-e ? Hát tisztességes úri ember nem lehet-e erkölcsi erőszak hatása alatt ? Chorin Ferencz: Ezt egy szóval sem mondtam. Issekutz Győző: Nem áll-e be erőszak ott is, a hol egy hivatalos] orgánum kijelenti, hogy esetleg erőszakkal is fog élni, hogy rendőrökké!, testileg fogja az illetőt bántalmazni ? Ily jogi felfogást nem lehet osztani, ilyenből nem lehet érvet kovácsolni. A képviselő úr említi, hogy a vizsgálóbíró a főszerkesztő helyiségében is elrendelte ugyan a kutatást, de ő ezzel nem látja megsértve a mentelmi jogot, mert hisz a kutatás bírói határozaton alapúit, melyet végre kellett hajtani. Csakhogy a mentelmi jog megsértése már ott kezdődik és ebben van a súlypont, midőn egy bírói határozat elrendeli, hogy egy képviselő lak-, vagy dolgozó helyiségében, a vele szorosan össze függő házjog megsértésével, házkutatás eszközöltessék. Igaza van a mentelmi bizottság t. elnökének, hogy azon határozat végrehajtása a mentelmi jog megsértését nem involválja, de involválja azon körülmény, hogy azon határozat meghozatott, mielőtt a mentelmi jog felfüggesztése tekintetében a ház határozata ki lett volna kérve. (Élénk helyeslés abaloldalon.) Ez jogi szempontból kétségbevonhatlanúl áll. A t. képviselő úr a mentelmi jog megsértésének fenforgása ellen azzal is érvel, hogy arról azért sem lehet szó, mert a vizsgálóbíró hatáskörében jár el. Lássuk hát ezen jogi érvelését is? Az 1880 : XXXVIi. tcz. 7-ik §-a világosan kimondja, hogy az 1848 : XVIII. tcz.-ben, a sajtótörvényben körülírt ügyekre vonatkozó minden-