Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-279

279, országos ülés 1894. január 20-án, szombaton. 373 Foglalkoznom kell tehát ezen két tulajdonképeni ellenvetéssel, a melyek nézetem szerint tévedésen alapúinak. Mit mond a büntető törvénykönyv 479. §-a ? Azt, hogy: »Egy évig terjedhető államfogházzal büntetendő azon közhivatalnok, a ki hivatali állásában tudomására jött hivatalos tárgyalást, meghagyást, tudósítást, vagy pedig hivatalos minőségben kezéhez jött iratot, tudva, hogy tartalmuk hivatali titkot képez, akár az állam, akár magánosok ártalmára másokkal közöl vagy közzétesz.« (Nyugtalanság a hátoldalon. Felkiáltások: Vagy közzétesz !) A közlés ténye tehát megállapítja a bűncselekményt. A legelső kifogás az, hogy itt nem köztisztviselőről van szó, hanem egy közönséges Írnokról. Először is a földművelésügyi minisztérium, midőn az iratok elsikkasztása, vagy jogtalan közlése történt, nem tudta> hogy a minisztériumban alkalmazott közhivatalnokok közül melyik követte el a hivatali titok sértését, s mindössze csakis annyit tudott, hogy azt tényleg nem követhette el más, mint olyan, a kire hivatalos titok őrízése bízva volt. Ámde téved t. képviselőtársam, midőn azt hiszi, hogy egy irnok a bűncselekményt nem követhette el. Polónyi Géza: Egy szót ! sem szóltam erről! (Zaj.) Chorin Ferencz: Nem Polónyi Géza képviselő úr, hanem a kisebbségi vélemény foglalkozik ezzel. A büntetőtörvénykönyv 461. szakasza szerint mindenld, a kire az állam közigazgatásiteendők teljesítését bízza, ezenfunkczió tekintetében köztisztviselőnek tekintendő', és ha azt mással közli, vagy közzéteszi, büntetendő cselekményt követ el. Különben sajátságosnak tartom Polónyi Géza úrnak azon elméletét, hogy ismeretlen tettes ellen bűnvizsgálatot indítani nem lehet, mert e szerint ha hivatali titkot képező okiratot ellopnak, és a tettes nem tudatik, a minisztériumnak nem lehet a vizsgálatot megindítani addig, míg a tettes felfedezve nincs. A minisztérium helyesen járt el, midőn ismeretlen tettes ellen tette a feljelentést, mert az illető okiratok többek őrizetére voltak bízva, s ha csak hamis vád veszélyének nem akarta magát kitenni a miniszter, más eljárást nem követhetett. Tehát ismeretlen tettesek ellen indíttatott meg az eljárás oly cselekmény alapján, mely a büntetőtörvény 479. §-ába ütközik. Azt hiszem, hogy ez az eljárás törvényes és helyes volt. Most következik az eljárás második része. Az, hogy ezen irat a »Pesti Napló«-ban jelent meg, kétségtelen volt, jogosan fel lehetett tehát tenni, hogy a jogtalan közlés a »Pesti Napló« szerkesztőségével történt. A bíró tehát elrendelte a bűnjelek kutatását a nevezett szerkesztőségben. Azt állítják, hogy a bíró törvénytelenül járt el, mert neki ezt csak sajtóvétség és nem közönséges vétség gyanánt lehetett volna üldöznie. Azt hiszem, hogy ez az egyedüli súlylyal biró ellenvetés gyökerében helytelen. A vád nem az ellen irányúit, a ki a »Pesti Napló«-ban megjelent czikket irta, nem üldözi azt, ki nyomtatvány útján közzétette a hivatalos iratokat, hanem üldözi egyszerűen azt a hivatalnokot, a ki az állam iránti állásából, megbízatásából folyó kötelességeit megszegte. Hiszen a »Pesti Napló« szerkesztősége el sem követhette, mint Polónyi Géza képviselő úr mondta, a bűncselekményt, ezt csak közhivatalnok követhette el. Üldözte tehát azt az embert, a ki a hivatali titkot pénzért, vagy pénz nélkül elárulta a »Pesti Napló«-nak; hogy mi ezerből, az a tényállás megállapítására teljesen közönyös. Egészen más lett volna, ha a kormány üldözte volna a titoknak sajtó útján való közlését vagy közzétételét, akkor méltán panaszkodhattak volna a képviselő urak a sajtószabadság megsértéséről, de midőn az illető tisztviselőnek az a ténye lett üldözve, a mely semmi vonatkozásban nem állott a »Pesti Napló«-ban megjelent czikkel, akkor a sajtószabadság nagy elvével takarózni és a mögé bújtatni akarni egy közönséges bűncselekményt, nézetem szerint nem lehet. (Egy hang a hal oldalon : Liberális felfogás !) Liberális felfogás az, hogy a sajtószabadság az őt megillető téren törvényes biztosítékkal és védelemmel bírjon. De, hogy a sajtószabadság ürügye alatt közönséges bűncselekmények lepleztessenek, az meg nem engedhető. (Helyeslés jobh felől. Zaj a haloldalon ) Ezen eljárás tehát a mentelmi bizottság meggyőződése szerint helyes és törvényes volt. Azt hiszem, hogy a kérdésnek minden czímével foglalkoztam és ha a t. ellenzék a tényállást higgadtan s minden pártszenvedélytől menten fogja tekinteni, akkor be fogja látni, hogy a fenforgó esetben a bíróság részéről a sajtószabadság megsértése nem czéloztatott, hogy a bíró eljárása egészen megfelelt volt a törvényeknek, mert törvényes hatáskörében járt el, a mikor a »Pesti Napló« szerkesztőségében a bűnjelek megszerzését elrendelte, e czélból házkutatást tartott, és jogával élt, a mikor a szerkesztőség minden szobáját, minden Íróasztalát, azt is, a melynél ifj. Ábrányi Kornél képviselő úr ült, átkutatta, hogy a bíróság az általa szükségesnek tartott bűnjel birtokába jusson. Ebben sem a mentelmi jog megsértését, sem a sajtószabadság megkerülését nem látom. (Helyeslés jőbhfelöl.) A sajtószabadság nagy jog, a melyet a