Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-277

340 277. orsaságes ülés 1894. január 16-án, kedden. papír-emisszió akár az állam részéről, akár valamely bank részéről ezen kamatot ez alkalommal még nem biztosíthatná, s kár lenne az akcziót ezen a téren is spekuláczió tárgyává tenni, különösen még most, a míg az elemeknek és a kereteknek, úgyszólván, megválasztásáról s az alapoknak lefektetéséről van a szó. Ha látjuk, hogy a kellő elemek tódulnak és a jó elemeknek kellő elhelyezést az ezen összeg keretén belül megindított akczió nézeteiben sem lennénk képesek adni, akkor elérkezik az ideje annak, hogy vagy a kereteket nagyobbítsuk, vagy más alapokat válaszszunk ki és más formákat nyújtsunk ennek a ezé Inak elérésére, annyival is inkább, mert ha megteszszük ezen összegnek a keretében és az állam által a törvényjavaslatban előszabott akeziókban a szükséges tapasztalatokat arra nézve, hogy mik kellenek még e tekin tétben, azt hiszem, akkor még biztosabban haladhatunk előre és így azt hiszem, ha most nem is felel meg minden várakozásnak, ezen törvényjavaslattal, ha minden igény e tekintetben kielégítve nem is lehet, de legalább nem koczkáztatunk semmit, és biztos alapon haladunk, s megtartjuk a szabadságát a törvényhozásnak a kellő tapasztalatok után a további lépésekre; s akkor azután lehet tágítani a keretet, lehet tágítani az alapot magát is, de a kezdet nehézségeivel szemben egész biztosan és szolidan csak úgy haladhatunk, ha megmaradunk azon az alapon és abban a keretben, melyben a törvényjavaslat mozog. Kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadni. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző: Mülek Lajos! Mülek Lajos: T. ház! Minden lépést, bármily téren történjék is 455, ha az állam megerősödésére vezet, örömmel kell üdvözölnünk és fogadnunk. Vannak kérdések, a melyek túlemelkednek a pártpolitika szíík keretén, és már önmagukban véve is oly jelentőségűek, hogy, bármely párthoz tartozzék is valaki, azt elfogadni és annak életbeléptetését előmozdítani kötelességének ismeri. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a törvényjavaslat, bármily szűk keretben mozog is, és bármennyire nincsenek is arányban az eszközök a nagy elvvel, a mely abban le van fektetve, mindamellett, mint az agrar-politika terén az első tulajdonképeni érdemleges, kezdeményező lépés, minden párt részéről bizonyos mértékben megelégedéssel fogadtatik, és én a magam részéről a párt megbizásából, a melyhez tartozom, kijelentem, hogy azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Nem szándékozom ez alkalommal kiterjeszkedni a törvényjavaslatnak szűkkörüségére és az abban lefektetett eszközök csekély voltára; hiszen ezt a javaslatnak eredeti indokolása, a szakbizottságok jelentései, de az igen t, előadó urak is a maguk részéről hangsúlyozták és konstatálták. Azt hiszem, az igen t. miniszter ár sem fogja megtagadni, hogy ez nagyon kicsiny kezdeményező lépés Nem akarok kiterjeszkedni a telepítési kérdés fontosságára sem, csak hivatkozom arra, hogy a helyes telepítési politika hívatva van a népesedési nuktuaeziónak helyes irányt adni, s ott, a hol túlnépesség van, levezetni a túlsók lakosságot oly vidékekre, a hol épen a népesség gyérsége miatt munkaerőben van hiány, és a hol azoknak a szenvedései megszűnvén, életképes, munkabíró telepeket lehet alkotni. Nem akarok arra sem kiterjeszkedni, hogy a helyes telepítési politika van hivatva bizonyos mértékben a tőke és erőveszteséget előidéző kivándorlásnak elejét venni (Ügy van!) és bebizonyítani a kivándorlók előtt, hogy itt a szülőföldön is meg tudják keresni mindennapi kenyerüket. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezenkívül a telepítési politika hívatva van az agrár munkáskérdésnek is bizonyos mederben békésebb megoldására, mert a munkáskérdés a kenyér körűi forog, és ha a kenyeret a föld útján meg tudjuk nekik adni, önmagától szűnhetik meg ez a munkáskérdés i^. Legnagyobb jelentősége van azonban a helyes agrár- és telepítési politikának a magyar nemzet kulturális missziója szempontjából, (Úgy van!) mert az, a mi ma történik, hogy egyes községekből egyes rajok mennek ki a külföldre vagy idegen helyekre, helytelen, mivel azok elvesznek a magyar államra, elvesznek Magyarországra nézve, mert azok az idegen elemek közt elvesztik jelentőségüket, beolvadnak azok közé, a nélkül, hogy rajok nézve is hasznos polgárok lennének, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezeken van hívatva segíteni a helyes telepítési politika, és midőn annak ezen nagy hivatását kidomborítom, akkor érezzük a jelenlegi törvényjavaslat szűkkörűségét leginkább. De talán nem is lehet rossz néven venni, hogy a földmívelésügyi kormányzat, ez idő szerint, kedvezőbb javaslattal nem állt elő, mert a teleju'tési politikának számos feltétele és számos nehézsége is van. (Úgy van !) Első sorban hiányoznak a szükséges statisztikai adatok. A statisztikai adatoknak oly értelemben való átdolgozása nélkül pedig, mely a birtokviszonyokat, azoknak telekszám szerinti megosztását, a lekötött vagyon nagyságát, azoknak arányát a szabad vagyonhoz tárgyalja, helyes, az egész vonalat átölelő telepítési politikát nem is lehet képzelni. De van még egy másik nehézség is, és ez a pénz. Addig, mig az európai államok és köztük hazánk is, folytonosan a szuronyos békének