Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-277
277. országos Ülés 18*4. január 16-án, kedden. 385 Kérem a t. házat, méltóztassék e javaslatot a szokott módon kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás végett a közoktatásügyi és pénzügyi bizottságokhoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: Ha méltóztatnak hozzájárulni, a törvényjavaslat ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni, és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közoktatásügyi és pénzügyi bizottságnak adatik ki. Fel fog olvastatni az indítványok és interpellácziók könyve. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványok könyvében nincsen újabb bejegyzés. Elnök: Méltóztatnak tudomásul venni. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Az interpellácziók könyvében a következő újabb bejegyzés van; 1894. jan. 16-án Molnár József interpellácziója a vidéki pénzintézetek segélyezése tárgyában a pénzügyminiszter úrhoz. Elnök: Az interpelláló képviselő úr interpelláczióját, a szokásnak megfelelőleg, az ülés végén fogja megtenni. T. ház! A napirenden levő törvényjavaslat tárgyalásának megkezdése előtt, a házszabályok 154. § ára való hivatkozással, Herman Ottó képviselő úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Herman Ottó: T. ház! Magyarország főés székvárosa a tegnapi napon tan uja volt egy gyülekezetnek, melyet ba kis mértékkel akarnánk mérni, ez valósággal azt jelentené, hogy a ki teszi, nem ismeri fel a helyzetet, sem pedig nem tudja eléggé megbecsülni és latolni, hogy mit jelentsen az, midőn egy valósággal hatalmas vallásfelekezet megmozdul és ország-világ előtt ünnepélyesen deklarálja, hogy mi az ő hite, mi a szándoka, mit tart a világ folyásáról. B. Andreánszky Gábor: Joga vau hozzá! Herman Ottó: Ez a gyűlés, t. ház, arczulattal egyenesen a magyar törvényhozás képviselőháza felé volt fordulva. Ezt tagadni nem lehet. És épen, mert a képviselőház felé volt fordítva, én, mint a képviselőház legcsekélyebb tagja, de a ki vindikálom magamnak azt, hogy a vallási és felekezeti dolgokban megőriztem magamnak a teljes elfogulatlanságot .... B. Andreánszky Gábor: ismerjük! Herman Ottó : . . . bátorságot veszek magamnak a következők kijelentésére. (Halljuk! Halljuk!) Senki sem becsüli nagyobbra Magyarországjelenlegi katholikus legfőbb pásztorát, mint én. Becsülöm azért a jelszaváért, melyet választott, midőn kimondta, hogy az '6 jelszava »Pax«. De a ki a békét akarja a jelenlegi viszonyok közt, annak csekély véleményem szerint kétszeresen akarnia kell egyszersmind az igazságot is: mert a Pas és a Veritas együvé tartozik. Elismerem annak a beszédnek fenkölt voltát; csupán csak egyetlenegy tételére kell megjegyzést tennem. És ez az, midőn Magyarország legfőbb bíboros főpapja kimondja, hogy-a kath. egyház nem követel magának ma többet, mint a mit 1790/91-ben a katholikus egyház a protestáns egyháznak adott. Hát, t. ház, először konstatálni kívánom azt, hogy én, mint e törvényhozásnak régi időktől fogva tagja és mint a magyar társadalom meglehetős ismerője, nem ismerek sem e teremben, sem e termen kivűl embert, a ki ki merte volna mondani azt, hogy ő a magyar katholikus egyházat jogaitól meg akarja fosztani. A másik dolog, a mit konstatálnom kell, az, hogy nem a katholikusok adták meg 1790/91-ben a protestánsoknak, a mi őket megillette, mint e haza gyermekeit, hanem eltekintve minden békekötéstől, megadta azt nekik a törvényhozás igazságérzete, (Helyeslés.) és azt az igazságérzetet nagyra tartotta a nemzet azóta is megingathatlanúl mind a tegnapi napig. T. ház, azt hiszem, hogy ezt erről a helyről konstatálni kell. (Helyeslések a jobb és szélsőbalon.) A második, a mire nézve megjegyzést kell tennem az, hogy a katholikus autonómia tekintetében intésül felhozatott az, hogy a katholikusok olyanok, mint a kötetlen homok, a melyet a szél ide-oda szórhat, és nem kell hozzá más, mint jó római cement, hogy az gránittá alakuljon, és ellentál]jon minden támadásnak. T. ház! Nem tartom most sem időszerűnek, sem kötelességemben állónak, hogy én bizonyos cementeket itt analizáljak, de kimondom lelkiismeretem szerint, hogy én minden felekezetre és minden polgárra nézve Magyarországon csak egy cementet ösmerek, a melyből gránitot lehet alkotni: ez a tiszta magyar hazafiság és a magyar szabadságszeretet cementje. (Igás! Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) Egy harmadik megjegyzést is kell tennem, t. ház, felhozatott, hogy az állam legfőbb oszlopa a tekintély és az engedelmesség. T. ház! A tekintély és az engedelmesség már az emberi józan ész definicziójánál fogva is határozottan abszolutisztikus elv. Madarász József: És szolgai! Polónyi Géza: Elégedjék meg vele, hogyha nekünk tetszik! (Élénk mozgás a szélsőbalon.) Hentaller Lajos: Másnak is van joga nézetét nyilvánítani! Herman Ottó: Magyarország úgy, mint ma áll, nem fekteti a maga erősségét másra, mint a jogból és igazságból merített meggyőződésre. Legvégül kimondatott az, t. ház, hogy eltekintve minden autónomisztikus és más törekvésektől, szükség van arra, hogy a jövőben a
