Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-273

320 278. országos ülés 1898 deessember 18 éu, péateken. letet adott volna ki, mely ellen a magyar korínánynak esetleg föl kellene szólalnia, A mi a t. képviselő úrnak azon kérdését illeti, hogy szándékozik-e a magyar kormány intézkedéseket tenni a tekintetben, hogy Magyarország az ipar terén is a hadsereg számára való szállításoknál az öt joggal megillető arányban részesíttessék, van szerencsém a következőket megjegyezni. (Bálijuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ágy a jelenlegi hadügyminiszter, mint annak hivatalbeli elődje, úgy az én hivatali elődöm, mint a magam hivatalos megkereséseinek a magyar ipar figyelembevétele tekintetében mindig a legnagyobb előzékenységgel igyekezett megfelelni, állíthatom, hogy azon gondos utánjárás után, melyet a kereskedelmi minisztérium mindig teljesített, ma körülbelül ott vagyunk, hogy — még egynémely részlettől eltekintve — a hazai ipar körülbelül abban a szállítási arányban részesíttetik, a mely a közös költségekhez való hozzájárulás aránya szerint a magyar ipart megilleti. (Helyeslés jobb felől.) Várady Károly: Körülbelül!? Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Mikor milliókról van szó, utóvégre az utolsó ezer forintra nem lehet tekinteni. Egyébként mereven elválasztani bizonyos szükségleteket, és ezeknek fedezését olyként állapítani meg, hogy minden egyes czikknél a szállításnak 70°/o-a Ausztriában fedeztessék, 30°/o-a pedig nálunk, nem lehet, de, nézetem szerint, nem is czélszeríí. Ez gyakorlati nehézségekbe is ütközik, de, nézetem szerint, közgazdaságilag sem indokolt. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy épen a mi érdekünkben sem fekszik ez a merev elválasztás, mert mi bizonyos közgazdasági czik kéknek nagyobb mennyiségben való előállítá sara természetes előnyeinknél fogva inkább vagyunk hivatva, úgy, hogy azt az esetleges hiányt, melyet talán némely szükségleti czikkeknél az arány felmutatna, pótolni lehet és pótolni fogjuk is tényleg azokkal a nagyobbjnérvíí szállításokkal, a melyeket más czikkeknél teljesítünk, így tény az, hogy pl. az élelmi czikkeknél 30°/o-nál nagyobb arányban részesíttetik a hazai termelés a szállításban. Kérem tehát a t. képviselőházat és a t. képviselő urat is, méltóztassék tudomásul venni azt, hogy a magyar kormány kiváló gondot és figyelmet fordít arra, hogy a hazai ipar érdekei a hadügyi szállításnál is méltó és kellő figyelemben részem'tteasenek, (Helyeslés jobb felöl.) és ágy, a mint eddig tettük, ezután is figyelemmel kísérjük ezt, ebben az irányban a szükséges tájékozódást magamnak mindig megszerzem, és a hol annak szükségét látom, ott a magam részéről a kellő lépéseket, úgy, mint eddig, ezután is meg fogom tenni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nevezetesen intézkedtem, hogy arra nézve is tájékozást szerezzek magamnak, hogy azok a czikkek, a melyek a hadsereg saját regiejében állíttatnak elő, minő arányban állíttatnak elő a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén, és minő arányban itt, vagyis, hogy ilyen műhelyei a közös hadügyi kormányzatnak milyen számmal vannak amott, és milyen számmal itt. Mihelyt erre vonatkozólag a kellő adatok rendelkezésemre fognak állani, és arra a meggyőződésre fogok jutni, hogy hasonló műhelyek Magyarországon nincsenek, vagy, hogy nagyobb számmal, vagy kizárólag csak Ausztriában vannak, a magam részéről kötelességemnek fogom tartani ebben az irányban is megtenni a szükséges lépéseket. (Helyeslés jobb felöl.) Kérem tehát a t. képviselőház it, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök : Mülek Lajos képviselő urat illeti a szó. Mülek Lajos: T. ház! Interpellácziómat azért intéztem az igen t. miniszterelnök úrhoz, mert az annak alapját képező átírat tényleg a közös kormánytól jött a kereskedelmi miniszter közvetítése mellett, és így egész illetékesnek tartottam és tartom a miniszterelnököt arra, hogy e tekintetben a sérelmekre első sorban az ő figyelmét felhívjam, és azoknak, a mennyiben a sérelmek tényleg fenforognak, az orvoslását ez úton kapjam és kérjem. Nekem aztán tökéletesen mindegy, hogy az igen t. miniszterelnök úr, vagy pedig a kereskedelemügyi miniszter úr adja meg a választ, mert czélom ezen válasz kinyerése és ez által a sérelem szanálása. Nagyon sajnálom, hogy daczára annak, hogy teljes elismeréssel vagyok a t. miniszter úr ügybuzgalma iránt, és köszönettel veszem azt a különben is tudott körülményt, hogy ő a lehetőség határai közt elkövet mindent a magyar ipar érdt kében, mindennek daczára én a választ tudomásul nem vehetem, mert bármennyire keressük is e sérelmes átiratban a mentséget a közös hadügyminiszter úr részére, nem lehet megtagadni azt a két körülményt, hogy ő először bizonyos forgalmi eszközök előállításánál a hazai gyáripart mereven és egészben mellőzi, és e mellőzés indokaként a saját házi kezelésre hivatkozik, minden adatigazolás nélkül. Ezen házi kezelés czíme alatt . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak a képviselő urak megfelelőleg, nyíltan hozzászólani ez ügyhöz nagyon szívesen veszem. Ezen hasi kezelés czíme alatt — ismétlem — még nincs rendén, hogy a hazai ipar azon egészséges ver-