Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-272
278. országos ülés 1893. deczember 14-én, csütörtökön 293 a melyik 1868, gondolom, október 14 ikén kelt? Egy ily legfelsőbb kéziratról van tudomásom, rie igen lekötelezne a t. igazságügy miniszter úr, ha megmondaná, vájjon erre a kéziratra hívatkozott-e, vagy melyikre ? Ha egyiket sem :\karja megmondani, azt mondaná meg, melyik felelős miniszter által lett ellenjegyezve, mert én olyan legfelsőbb kéziratot, a melyik a czím meghatározásáról szól, és erre nézve megállapodásokat és utasításokat, szóval határozatot tartalmaz, a melyet felelős miniszter írt volna alá, nem ismerek. Egyet ismerek, de ez nincs felelős minis'.ter által aláírva. Már pedig, t. képviselőház, az 1848: III. tez. érteimében olyan legfelsőbb kéziratra, a melyet a Budapesten székelő miniszterek egyike alá nem irt, hivatkozni nem lehet. H;i tehát a miniszter úr egy ilyen kéziratra hivatkozott, hivatkozását alkotmányosnak nem tartom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig egy másra hivatkozott, méltóztassék azt megnevezni, hogy utána nézhessek, mert én" csak egyetlen egy ily kéziratot ismerek, az pedig alkotmányos magyar miniszter által ellenj egyezve nincs. Nem fogadom el a szakaszt. (Edyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Felkiáltások: Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vita be van zárva. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. Láz! Röviden csak két megjegyzést kívánok tenni. Az egyik az, hogy bizonyos elhomályosító törekvések ellenében ismétlem, hogy az »osztrák-magyar monarchia« ugyanannyit jelent, mint >a monarchiának mindkét állama.« Ez az egyik, a mit még egyszer konstatálok. A másik vonatkozik a t. képviselő úr azon megjegyzésére, hogy én egy királyi kéziratra hivatkoztam. Sajnálom, hogy nem figyelt, mert megmondtam, hogy az a kézírat utasítást tartalmaz a külügyminiszter és a külügyi közegek részére, hogy a monarchia dualisztikus alkotásának megfelelőleg minő czímzéseket használjanak. Ez a rendelet igenis, ellen van jegyezve az akkori külügyminiszter, Reuss által, a ki közös miniszter lévén, alkotmányunk értelmében szintén felelős, és az intézkedés a külügy körébe esvén, a rendelet általa van ellenjegy ezve. Andrássy egy emlékiratát is említettem. A kik az akkori időben történteket ismerik. — pedig könyvben is meg van már írva, — tudják, hogy a czímkérdés hosszas tárgyalások eredménye volt, és ezen ezímkérdésben Andrássy is tett felterjesztést. Én tehát erre a különben is közkézen forgó könyvekben is olvasható felterjesztésre hivatkoztam, mint a mely a czímkérdés keletkezésével és elintézésével kapcsolatban áll. Azt hiszem, hogy a t. ház e tekin tétben is tökéletesen fel van világosítva. (He lyeslés jobb felől.) Kun Miklós: T. ház! Szavaim helyreigazítására kérek szót. Én csak egy kéziratról tudok, a mely Reusshoz van intézve, ezt pedig semmiféle miniszter, sem magyar, sem közös ellen nem jegyezte. (Az elnöki széket Perczel Dezső alelnök foglalja el.) De, ha egy Bécsben levő közös miniszter ellenjegyezte volna is, minthogy azoknak tudtommal Magyarországon kormányzati hatalmuk nincsen, de különben is az 1848 : III. tcz. világosan megkívánja a rendeleteknek Budapesten székelő miniszterek egyike által aláírását, az idézett rendeletet olyan törvényes okiratnak nem tekinthetem, a melyre a magyar parlamentben, mint kútforrásra, vagy tekintélyre hivatkozni lehetne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik e a IX. czikket elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a IX. czikket elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Perczel Béni jegyző (olvassa a X. czikket). Elnök : Kíván-e valaki szólni ? (Senkisem !) A czikk elfogadtatik. Perczel Béni jegyző (olvassa a XI. czikket, mely észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök: T. ház! Ezen törvényjavaslat úgy általánosságban, mint részleteiben le lévén tárgyalva, gondolom, méltóztatik hozzájárulni, hogy a holnapi ülés napirendjére tűzessék ki. Napirend szerint következik a csendőrtiszti állomány kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 516.) és a véderőbizottság erre vonatkozó 531. számú jelentésének tárgyalása. Kérdem, t. ház, méltóztatik hozzájárulni, hogy a jelentés az általános tárgyalás alapjául olvasottnak tekintessék ? (Igen !) Olvasottnak tekintetik. Az előadó úr kíván szólni. Münnich Aurél, a véderőbizottság előadója: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A csendőrség fontos s különleges hivatása anynyira ismeretes a t. ház minden tagja előtt, hogy nem érezhetem magamat hívatottnak annak bővebb fejtegetésére, csupán azon körülményre vagyok bátor hivatkozni, hogy a csendőrség épen ezen fontos miszsziója folytán a tiszteknek, sőt az alantas tiszteknek is oly fontos és önálló hatáskörük van, hogy nagyon kívánatos, hogy a csendőrtisztek kiegészítése arravaló, szakszerűen kiképzett férfiakból történjék. A csendőrség tisztikarának kiegészítése eddüí azon tanfolyamban történt, melyet az 1883. XXXIV. törvény czikk a Ludovika akdémia kebelében létesített »szabadságolt állományú tisztképző tanfolyam« czíme alatt. Minthogy azonban az 1890. évi XXXIII.
