Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-272
872. országos ülés 1898, äe8?.etrter 14-éa, csütörtökön. 2§S Elnök: Okolicsányi László képviselő úr félreértett szavainak helyreigazítása ezímén kér szót. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Méltóztassék megengedni, miután a Képviselő úr engem egyenesen aposztrofált, hogy a 67-iki törvény nem komoly, kijelentem, hogy az igenis komoly; de, hogy mi értendő a közös hadsereg alatt, erre nézve méltóztassék elolvasni gr. Andrássy Gyula utolsó beszédét, ott megtalálja annak magyarázatát. (Zaj a baloldalon.) Madarász József: Az nem törvény! (Úgy van! a szélső haloldalon.) Elnök: Okolicsányi László képviselő ár felreértett szavainak helyreigazítása ezímén kér szót. (Halljuk! Halljuk!) Okolicsányi László: T. ház! Szavaiul értelmének helyreigazítása ezímén kérek szót (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr válaszában azt hozta fel, hogy mikor a magyar miniszter összeállítja a magyar hadseregben szolgáló önkéntesek tiszti vizsgáiról szóló kimutatást, akkor azt kell feltételeznie, hogy azok a fiatal emberek mindnyájan tudnak magyarul, vagyis, a mint monda, azok mind magyar anyanyelvűek. De akár így, akár úgy mondta a t. miniszter úr, aemmiesetre sem válaszolt arra, a mit én hoztam fel. Nem az fontos, hogy tudnak-e azok magyarul, hanem hogy tudnak-e németül, mert azt méltóztatott mondani, hogy a hadseregben a magyar nyelv tanítása megbontaná a hadsereg egységét. Pulszky Ágost: Nem igaz\(Zaj és mozgás a baloldalon.) Okolicsányi László: De azt mondta a miniszter úr. Ázt hiszem, az a fontos kérdés, hogy a német anyanyelvűek mennyiben vannak előnyben a magyar anyanyelvűek felett, és ha a t. miniszter úr üres óráiban statisztikával foglalkoznék, akkor nemcsak ily statisztikai kimutatásokat állíthatna össze, hanem azt is tudná, hogy Magyarországban a lakosságnak óriási százaléka, — fájdalom. — nem magyar anyanyelvit (Ügy van! Úgy van! bal felöl.) Elnök: Nagy István képviselő urat illeti a zárszó. (Halljuk! Halljuk!) Nagy István: T. ház! Mielőtt röviden élnék a zárszó jogával, csak arra vagyok bátor felkérni az igen t. honvédelmi miniszter urat, hogy lenn ekegyes csak egy-két szóval is nyilatkozni, vájjon határozati javaslatomat elfogadja e, vagy sem? (Felkiáltások bal felöl; Elfogadja!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem! Hagy István: A t. miniszter úr azt mondotta beszéde elején, hogy gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam is beismerte, hogy e javaslat a véderőtörvény folyománya. Én sem tagadtam ezt egy árva szóval sem, sőt azzal kezdtem beszédemet, hogy a t. miniszter úrnak e javaslatban foglalt követelményei legalitás szempontjából nem kifogásolhatók. (Úgy van! bal felől.) Azt mondja továbbá a t. miniszter úr, hogy az említettem, úgynevezett szelid nyomásra nincs szüksége, mert ő az ország érdekében úgy is meg tesz mindent, a mit szükségesnek lát. Engem is elvitt, t. ház, igazságérzetem odáig, hogy számtalanszor elismertem, hogy a t. honvédelmi miniszter úrnak — kiben igen jó adminisztrátort tisztelek — a honvédség katonai tekintetben történt fejlesztése körül nagy érdemei vannak. Egészen más kérdés azonban, vájjon meg vagyok-e elégedve azzal az iránynyal, mely a honvédségnél a nemzeti szellem tekintetében uralkodik, és őszintén megmondom, hogy e tekintetben nem vagyok megelégedve, mert itt előbb bizonyos retrográd lépés észlelhető. (Úgy van! a baloldalon.) Volt alkalmam arról is meggyőződni, hogy az a vád, melylyel a t. honvédelmi miniszter úr a hazai ifjúságot támadja, hogy tudniillik nem lép elég nagy számmal a katonai pályára, nem egészen alapos. Egyszer magam voltam tanuja annak, hogy a véderőbizottságban az ülés megnyílta előtt egyik tagtársunk a t. miniszter úr nak figyelmébe ajánlott egy kitűnő .fiatal embert, kit HZ illető protegált, hogy az egyik katonai intézetbe felvétessék, a mire a t. miniszter úr azt mondotta: »Barátom, szívesen megtenném, ha lehetne; de annyira túl vannak jegyezve a rendelkezésre álló helyek, hogy lehetetlen mindenkinek helyet szorítani.* Magam is voltam abban a helyzetben, hogy szerettem volna érdemes fiatal embereket ily nevelőintézetekbe bejuttatni ; kérdést tettem tehát a honvédelmi minisztérium megfelelő szakosztályában, de háromannyi volt a folyamodó, mint a hely. Hogy a középiskolákat végzett ifjak nem aktiváltatják magukat nagyobb számban az önkéntesi szolgálat befejeztével, annak egyszerű oka az, mert Magyarországon, a hol van annyi bátorságunk, hogy az iskolákban a magyar nyelvű oktatást honosítottuk meg, a magyar ifjú a gyakorlati katonai életben annyi nehézséggel találkozik, hogy az egy évi szolgálatot tökéletesen megelégeli. (Úgy von! bal felől.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A tapasztalat az ellenkezőt mutatja! Nagy István : A legutóbbi időből tudok ese tet, hogy egy fiatal ember aunyira vágyódott a katonaélet után, hogy már két hónappal előbb az egész adjuszfirungot megszerezte, fejére tette a csákót, tükör elé állott, és így gyönyörködött önmagában, most pedig még csak két hónapja szolgál, de a tapasztalt nyelvi akadályok foly36*
