Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-261

261. országos filés 189S. ooTember 80-áii»osüt5rt5kSn» iö neveltetés mellett — alapos kiképeztetésben, mi végből a megfelelő összegek az 1895. évi állami költségvetés megfelelő rovatába okvetlenül felvétessenek«. Bátor vagyok határozati javaslatomat a t. ház becses figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kívánja a t. ház, hogy felolvastassék a határozati javaslat? (Halljuk!) Bernáth Dezső jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mivel Nagy István t. képviselőtársam hasonló tartalmú határozati javaslata alkalmából a múlt évben én voltam szerencsés a t. házban javaslatot tenni, és talán az én nyilatkozatom és akkor tett Ígéretem volt oka annak, hogy a t. képviselő úr akkor beadott határozati javaslatát vissza vonta: jelenleg, midőn megújítja e határozati javaslatot, kénytelen vagyok röviden annak érdemére, és akkor tett Ígéretemre vonatkozólag nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Már akkor kinyilvánítottam azt, hogy t, képviselőtársamnak, lmgy úgy fejezzem ki magamat, alapintencziójával ellentétben nem állok, a mennyiben azt az álláspontot foglaljuk el, hogy igenis, gondoskodnunk kell arról, hogy a honvédtisztek árvái, a mennyiben arra rászorulnak, valamely hazai intézetben megfelelő nevelésben részesíttessenek. De ezt a czélt ne téveszszük össze az eszközökkel. Én, t. képviselőtársam határozati javaslatának azon részével, hogy e végből egy külön nevelőintézet állíttassék fel, sem akkor nem értettem egyet, sem most nem értek egyet, mert vannak különböző nőintézeteiuk, ha nincsenek, kell, hogy legyenek, és helyesebb lesz ily nőképző intézeteket felállítani, mint egy egészen új, külön intézetet létesíteni. De t. képviselőtársam határozati javaslata tulajdonképen ezt csak kilátásba helyezi; annak diszponáló része nem is erre vonatkozik, hanem arra, hogy a meglévő nőképző intézetekben gondoskodjanak a honvédtiszti árvák neveléséről. Ebben vele egyetértek, de nem érthetek vele ismét egyet azon módra nézve, melyet ajánl, hogy ez alapítványi helyek létesítése által történjék, mert nem látom be azt, hogy, ha egy czélt akarunk elérni, a rendelkezésünkre álló eszközöket oly fokozottabb mérvben kelljen felhasználni, midőn kisebb mértékben is elérhetjük a czélt, hogy alapítványi helyeket kreáljunk, akkor, midőn az évi kiadások közt igénybe vehetünk bizonyos összeget a nélkül, hoery a tőkét megadjuk, hogy ugyanazt a czélt érjük el. (Helyeslés.) A nélkül tehát, hogy a javaslatba hozott módozatokat általában helyteleníteni tudnám, nem szeretném a kezünket megkötni. A czélra nézve egyetértettünk, egyetértett tavaly a honvédelmi miniszter úr is, és most a képviselőház előtt csak az iránt kívánok némi felvilágosítást nyújtani, hogy miért nem vettünk fel már az 1894. évi költségvetésbe bizonyos összeget ezen czél elérésére, a mit akkor kilátásba helyeztünk. Nem tettük azért, mert nem a költségvetési kiadások során, hanem az egyébként rendelkezésünkre álló jótékonyczélú összegek felhasznál lása által kívánjuk e czélt elősegíteni. A t. honvédelmi miniszter úrnak már is egy bizonyos, viszonylag nem jelentékeny tőkeösszeg áll rendelkezésére a jótékony czélú állami sorsjátékból, a mely felhasználható ily katonai ezélokra, A kormánynak szándéka, hogy ezen öszszegek felhasználata mellett engedélyezzen oly évi dotácziókat, a melyek felhasználásával a czél el lesz érve a nélkül, hogy költségvetésünkben e czímen külön hiteleket kelljen előirányozni. Ép azért, daczára annak, hogy Nagy István t. képviselőtársam határozati javaslatának érdemére nézve vele egyetértek, a módozatokra nézve nem értek egyet; de mivel azt hiszem, hogy már a jövő tanévtől kezdve módunkban lesz egy-két ilyen árvának elhelyezése által a kívánalomnak megfelelni, kérem mellőzni a határozati javaslatot, egyszerűen mint fölöslegest, a mely később oldaná meg a czélt, mint azt mi szándékozzuk. Engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal más kérdésekre vonatkozólag is nyilatkozzam. Beadatott két határozati javaslat. Az egyik, melyet Bolgár Ferencz t. képviselő úr nyújtott be, azt czélozza, hogy a közös hadseregből átvett tisztek külön is kimutattassanak. Tóth Ernő képviselő úr határozati javaslata pedig a honvédségnek műszaki csapatokkal és tüzérséggel ellátását hozza javaslatba. Nem kívánok most e határozati javaslat érdemére nézve nyilatkozni, és pedig azért sem, mert alig néhány hó választ el bennünket attól az időköztől, a midőn e javaslatra, különösen a honvédségnek műszaki csapatokkal való ellátása tekintetében oly értelemben nyilatkoztunk, hogy, a mint ez e házban többszörösen kinyilváníttatott, nem elvi akadályok és nehézségek azok, a mi miatt nem akarjak a műszaki csapatokat létesíteni, hanem egyszerűen először pénzügyi kérdés, másodszor a szisztematikus eljárás kérdése. Nem ignorálható az, t. ház, hogy 1892-től kezdve úgy szerveztük a közös hadsereg tüzérségét, hogy a honvédség műszaki szolgálata e részben teljes kielégítést nyerjen a territoriális szisztémának megfelelően. A törvényhozásnak