Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-266

156 tenni. Nevezetesen a fogyasztási és italmérési adók biztosításával a pénzügyigazgatóség any­nyira el van foglalva, hogy ma, az év utolsó havában a harmadosztályú kereseti adó sehol végérvényesen megállapítva nincs. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem áll! Horváth Géza: Már pedig első hivatása a pénzügyigazgatóságnak mégis ezen ügyek el­látása. A harmadosztályú kereseti adóról szóló törvényekre, noha a pénzügyminiszter úr által kibocsátott s nagy figyelemmel készült emlék­írat szerint úgyis csak rövid életűek, legyen szabad némi észrevételt tennem. Többféle, nagyon szerencsétlen intézkedéseken kívül tartalmazza ez a harmadosztályú kereseti adótörvény az úgynevezett minimális tételek intézményét, hol az állam egyenesen ráfogja valakire, hogy, mert annyi lakbért, iizlethelyiségi bért fizet, kell annyi jövedelmének lennie. Ez magában véve képtelenség. De azután a legnagyobb kép­telenség az, hogy a pénzügyigazgatóság által kiküldött előadók ezen az alapon kiszámítván a minimális tételeket, ők maguk nem bizonyítanak semmit, hanem visszamentünk arra a korszakra, a melyben — ha nem csalódom — Kálmán király eltörölte azt, hogy a vádlottnak kellett magát tisztáznia, a helyett, hogy a vádló bizo­nyítana. Nálunk még mindig ez a rendszer van, nálunk az adózó kénytelen bizonyítani azt, hogy nincs annyi jövedelme, tehát negatív bizo­nyítékot kellene szolgáltatnia, a mi magában véve, képtelenség. (Igaz! Úgy van! a seélső hal­oldalon.) Én nem csodálkozom ezen, mikor a pénzügyi kihágásoknál nálunk még mindig a régi harminczad-szabályokat alkalmazzák. A t. miniszter úr, ha nem csalódom, a múlt héten értesítette a hivatalokat, hogy ennek új kiadása — a régi hibákkal együtt — fog megjelenni. Ennek egyes szabványában az is bennevan, hogy ez a pénzügyi hatóság jövedéki kihágási ügyekben erőszakkal elővezettethet bárkit, annak jogossá­gát pedig el nem ismerhetem. (Zaj a szélső bal­oldalon) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Jövedéki kihágás esetén! (Egy hang a szélső baloldalon: Khinában is így van!) Horváth Géza: Ott nem lehet így! Á pénzügyigazgatóság hatáskörébe utalja a törvény a tőkekamat-ädó előírását is. Ha sok részről és sok helyen történt visszaélés, a legnagyobb vissza­élés itt történik. (Igát! Úgy van! a szélsőbal felől.) A törvényhozás nagyon tévedt akkor, mi­kor a tőkekamat- és járadékadó kivetését az adókivető bizottságoktól elvonta, és rábízta a pénzügyigazgatóságokra; mert eltekintve attój, jezemfeef 6-án, gzeräán. hogy az egyszerű falusi ember a legtöbb eset­ben azt se tudja, miért szabják ki rá, már magában véve az a körülmény, hogy néhány forint bekeblezett követelés után kiszabott ille­tékért, vagy adóért felebbezni kell, rendkívül igazságtalanná teszi ezen egész eljárást, míg azelőtt, ha a fél a vonatkozó bírósági vég­zéssel a kivető bizottság előtt megjelent, mel­lőzve lett ezen adó kiszabása. De főleg az által lesz ezen kiszabás súlyossá és igazságtalanná, hogy, az útadótörvény szerint, az útadó minimuma 1 forint 20 krajczár, és ha valakire 30 krajczárnyi tőkekamatadó vettetik ki, már 1 forint 20 krajczár útadót fizet, ezért lesz kétszeresen sújtva. Igaz, hogy ezt meg­lehet felebbezni, t. ház, de hát az a felebbezés rendszerint többe kerül, mint a kivetett adó összege. Hogy milyenek az állapotok, mutatja, — ámbár lehet, hogy ez bizonyos tekintetben az élhetetlenség vádját fogja ellenein felidézni, — az én esetem is; saját 189i-iki tőkekamat' adóm is ezelőtt két hónappal lett elintézve, és megtörtént velem, ki adókivető bizottsági elnök voltam 12 évig, hogy 72 forintnyi illetéktelenül fizetett tőkekamatadót most kapok vissza. Mit csináljon ily körülmények között a szegény falusi ember!? Pedig, megvallom, nem a közege­ket akarom bántani, a jóakarat náluk megvolt. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Tetszett-e vallomást adni ? Horváth Géza: Adtam minden évben vallomást, tudom a törvényt; de hiszen nem is csoda, hogy ilyenek az állapotok, t. ház! Ismerek egy pénzügyigazgatóságot, hol tizenegy fogalmazószakban eljáró tisztviselőre 3, mondd három 80 krajczáros díjnok esik, a ki másol, úgy, hogy meglehetős humoros ember lévén a pénzügyigazgató. . . Hoitsy Pál: Az is van? Horváth Géza: .. • minden egyes tőle bekö­vetelt végzést sürgősnek jelezvén, ilyenforma megjegyzésekkel látta el az aktákat a sürgős­ség fokozata szerint: »azonnal«, »sürgős«, »rögtön«, »mindjárt«, »még ma«, a legsürgő­sebben meg már épen az volt: »már tegnap.* (Zajos derültség.) Szatírája ez a pénzügyi közigazgatásnak. Valóságos szatírája az eljárásnak az, melylyel a tőkekamat-adó és egyéb ily adók behajtatnak. (Egy hang a jobboldalon. Lehet fölebbezni!) Ter­mészetesen ; de nagyon kevés vigasztalás azután az, hogy fölebbezés folytán visszakapja a jog­talanul fizetett adót, ha ugyanis nincs kincstári tartozása, de még ezért is újra kell folya­modni. Én tehát, t. ház, mindaddig, a mig ezen pénzügyi és adótörvények érvényben vannak, 2«8. országos ülés 1898,

Next

/
Thumbnails
Contents