Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-266

154 266. országos ülés 1898. deczemner 6-án., szerdán. Horváth Géza: Azt hiszem, hogy ez nem helyes, mert egyáltalában joga sincsen követelni már az illetéket. Kiszabják tehát az illetéket, de miért? Azért, mert az a rendelet, ha nem csalódom, 1883-ban 38.833, vagy nem tudom, mennyi szám alatt, elég az hozzá, hogy — sok nyolczas és hármas van benne — megszabja azon kisebb fegyelmi büntetéseket, a melyek az illető pénzügyi tisztviselőt a jogtalan illetékkiszabásért, vagy a kincstár érdekeinek könnyelmű figyelmen kivííl hagyásáért éri, soha alkalmazást nem nyer. Húsz esztendei működésem alatt, a mely — sajnos — többször hozott összeütközésbe pénzügyi közegekkel, sokszor megpróbáltam, hogy ezen rendelet alkalmazását kérjem, de hiába. Az van többek közt ezen rendeletben, hogy merőben alaptalan, vagy másodszori illetékezésért az illető közeg büntettetik. Nos, hát én a rendelet ezen szakaszára mindig hivatkoztam, de ennek hatása sohasem volt; hanem a mikor aztán meglehetős erős hangon volt tartva a felébbezésetn, akkor a pénzügyi igazgatóság nem terjesztette azt fel, hanem elintézte a maga hatáskörében. De azt is mondhatják, hogy az alaptalan illetékkiszabásokra ott van a felebbezés rendes útja, a felsőbb fórumok, úgymint a pénzügyi igazgatóság és a pénzügyi biróság. Ez igaz, de ezen jogorvoslat használatára utalással úgy vagyunk, hogy »ignotos fa-Ilit, notis estderisui«. Nevezetesen az adóhivatali ügykezelés valami olyanféle intézkedést tartalmaz, a mely szerint az adóhivatal az illeték-kiszabási javaslatokat köteles előzetesen a pénzügyi igazgatósághoz, egy annak kebelében alakított illetékfeltílvizsgáló, vagy nem tudom, milyen czímen működő bizottság elé terjeszteni. Már most, mikor megvizsgálta a felsőbb hatóság kiküldött, ideiglenesen alkalmazott bizottsága, akkor állíttatik csak ki a fizetési meghagyás, és ugyanahhoz a pénzügyi igazgatósághoz megy első felebbezésbeu a dolog. Már pedig hogy tehető fel, hogy az a pénzügyigazgatósági tisztviselő megváltoztassa egy már előzetesen helybenhagyott határozatát? Ebből azután az következik, hogy minden egyes illetékügyben a sérelmes fél kénytelen ügyét a pénzügyi bírósághoz felterjeszteni. Készséggel elismerem, hogy, mióta a pénzügyi bíróság működik, a kiáltó igazságtalanságok bizonyos mértékben orvosoltattak. Az is igaz, hogy, a mennyiben ebbe a chaoszba rendszert hozni lehet, jobb ügyhöz méltó buzgalommal megkísérelte ezt a pénzügyi bíróság, de méltóztassék meggondolni, hogy minden egyes kérdésben nem lehet a pénzügyi bírósághoz felebbezni. Nagyon sok ember inkább elszenved néhány forintnyi jogsérelmet, semhogy az újr pesti pénzhamisítók eljárásához hasonlóan 20 krajczárt 25-ért vegyen meg. Annyi igaz, hogy a szerencsétlen emlékű illetékkiszabási hivatalok megszüntetésével valami haladás és javulás e téreo történt, de az adóhivatalok nincsenek abban a helyzetben, hogy az illetékkiszabásnál mindig a létező viszonyokra való tekintettel járjanak el, mert mindig fejük fölött lóg a Damokles kardja, és az illetők hivatalos állása forog koczkán. A mi az első fokon működő pénzügyi hatóságokat illeti, az adóhivatalok számát szaporítandónak tartom, főleg pedig ott, a hol bíróságnak van székhelye, a hol tehát tetemes öszszegek folynak be a járásbíróságokhoz, és a pénzkezelésért a felelősség oly egyéneket terhel, a kik pénzkezeléssel megbízva nincsenek. Már pedig, ha látjuk, hogy az illetékekből befolyó jövedelmek évről évre növekednek, azt hiszem, már a kényelem szempontjából is meg lehetne hozni azt az áldozatot, hogy még egy pár új adóhivatal állíttassák fel. A un már a bélyegtörvényeket illeti, erről nagyon röviden kívánok szólani. Feltétlenül illik erre azon jellemzés, a melyet előbb voltam bátor kifejezni, kapcsolatban az illeték-törvé nyekkel, csak azt teszem még hozzá, hogy ez még' igazságtalanabb, és ha lehet, szerencsétlenebb, zavarosabb rendelkezéseket tartalmaz, mint a másik. Csak egy példát idézek erre nézve; a perrendtartás 580. §-a alapján a folyamatba teendő hagyatéki eljárásoknál alkalmazandó bélyegnél négyféle bélyeg dívik. Egy helyen 36 kr., másik helyen 50 kr., máshol, mivel hirdetmény kibocsátásáról van sző, 1 frt, s másutt megint, mert az eljárás eredményeként tulajdonjogbekeblezés történik, 1 frt 50 kros bélyeget kell használni. Ha több példát nem is idéznék, már ez is eléggé jellemezné a bajokat. S a kérdés a mai napig eldöntve nincs. Igaz, hogy a pénzügyminiszter úr már régebben kilátásba helyezte azt, miszerint az illeték- és bélyegtörvényeknek összegyűjtése, kodifikálása és átdolgozása iránt intézkedni fog. Azonban őszintén megvallom, egyrészről nem tudom, hogy a pénzügyminiszter úr ígéretei hányadik kötetének«melyik lapján volt szíves feljegyezni, hogy mikor kerül rá a sor; másrészről úgy vagyok vele, hogy bizonyos aggodalom tölt el, mert minden egyes reform teherfelemeléssel jár, s azt hiszem, hogy az illeték- és bélyegtörvények átalakítísa ugyanezt fogja maga után vonni. De egyébként akármilyen legyen ez az átalakítás, kell, hogy ez az erkölcstelen leletezési és bírságolási eljárás, mely alapját képezi a törvénynek, valaha megszűnjék. A legnagyobb jogtalanság, hogy az állam saját polgáraitól, a tisztviselők által sem