Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-265

365. országos ülés 1893. dcczember 5-én, kedden. 137 velünk barátságban, állami szövetségben álló államok sajtójában is a legkisebb mértékével találkozunk. (Helyeslés bal felől.) Már pedig a nagy közönségnek a sajtó a tájékoztatója, s ha a külföldi sajtó oly tájékozatlan a mi viszonyainkról, ha oly kevés jóakarattal viseltetik irántunk: akkor kétségtelen, hogy még nagyobbnak kell lenni a nagyközönség tájékozatlanságának, és még kisebbnek a nagyközönség jóakaratának. Hogy ez így van, arról volt alkalmam magamnak is személyesen meggyőződni. A 80-as évek elején megfordultam a német birodalom több országában. Az időbe esett ez, midőn szász testvéreink látták el a sajtót napról-napra panaszaikkal. Lefestettek bennünket, mint barbár, erőszakos népet, mely jogaiktól akarja ők^; megfosztani, és a legtörvénytelenebb fegyverekkel kiirtásukra, elnyomásukra törekszik. A német közönség ezen napról napra felhozott és senki által meg nem czáfolt vádakat készpénzűi elfogadta, és bármely körben fordultam meg, még az ottani közéletben irányadó egyének is rögtön a szász kérdést kezdték tárgyalni. Az én érveimnek vajmi kevéssé sikerült őket jobb meggyőződésre juttatni; de mikor elolvasták a nemzetiségi törvényt, melyei több példányban magammal vittem, akkor álmélkodtak a magyar nemzetnek az idegen ajkó nemzetiségek iránt tanúsított, szerintük túlságos szabadelvűsége felett, és csodálkozásuknak adtak kifejezést, hogy Magyarország nem tartja érdemesnek ezen vádakat megczáfolni. Azóta Jetiint a szász kérdés a napirendről, de itt vannak a panszlávoknak, a románoknak a panaszai, a kik szintén éktelen vádakkal árasztják el a külföldi sajtót, s alig emelkedik itt-ott egy-egy gyenge hang a mi védelmünkre. Mindez a miatt van így, mert kormányaink nem helyeztek kellő súlyt a külföldi sajtóra, s a mennyiben súlyt helyeztek is arra, törekvésük odairányúlt, hogy a külföldi sajtóban rólunk megjelenő czikkek a kormány politikáját igazolják, és a szabadelvű párt érdekeit szolgálják. (Igaz ! Úgy van ! bal felöl) Csak egyben látom jelenségét annak, hogy a kormány kiváló nagy súlyt helyez a külföldi sajtóra, s ez a jelenség abban áll, hogy a Magyarországra nézve aktuális, közfontosságú s tisztán minket illető kérdések rendszerint a »Neue Freie Presse«-ben látnak legelőször napvilágot; (Úgy van! bál felöl.) már pedig, ha tekintetbe veszszük, hogy mi kisebb és gyengébb állam vagyunk, hogy az európai államok között faj szerint egyedül állunk, hogy Ausztriával való viszonyunk rendezése is legújabb keletű, akkor kiváló érdekünkben állana az, hogy a külföldét a mi politikai yiszonyaink, közjogi helyzetünk, államjogi törekvéseink, e ránk nézve fontos és KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XV. KÖTET. aktuális kérdések iránt felvilágosítsuk, a mi csak úgy eszközölhető, ha a sajtóját a magunk részére megnyerjük. Úgy hallom, hogy újabban küld a kormány közleményeket a külföldi sajtónak. (Halljuk! Halljuk!) Nézetem szerint azonban ezzel nem lehet a kitűzött czélt elérni, hanem befolyással, tekintélylyel bíró egyéneket kellene külföldre küldeni, kik összeköttetéssel bírván, az ottani sajtóhoz tartozó egyéneket megnyernék, és kellő felvilágosítások megadása útján ezek által kellene a mi érdekeinket a külföldi sajtóban előmozdítani. (Helyeslés bal felöl.) Ezzel rámutattam a kormánynak egyik mulasztására, lássuk most ténykedését. (Halljuk!) Sajtóirodánknak egyik nagy tevékenysége rejlik abban, hogy a vidéki sajtót nemcsak hirekkel, de politikai vezérczikkekkel is ellátja. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ezeknek a czikkeknek az a tendencziája, hogy az ellenzéket, különösen annak vezérférfiait rossz színben tüntessék fel, törekvéseiket úgy felfelé, mint lefelé gyanúsítsák, őket népszerűtlenekké tegyék, és a kormánypártot és annak vezérembereit kiemeljék és dicsőítsék, szóval a kormány és pártja mellett mesterségesen hangulatot csináljanak. (Úgy van! bal felöl.) Egy pár ily szemelvényt leszek bátor felolvasni. Az egyik lap azt mondja: »A nemzeti párt ép oly bizonytalan a kitűzött ezélokra vonatkozólag s ép oly ingatag magatartásában és taktikájában, mint egyáltalán kezdettől fogva mindama fejlődési állapotokon keresztül volt, a melyeken az évek folyamán átment. E párt kétség nélkül hazafiassággal van eltelve s nagy politikai talentumokat foglalt magában, különösen vezére gróf Apponyi Albert elsőrangú szónok s magával ragadó temperamentummal biró debatíer; csakhogy államot nem lehet szép szavakkal és villámló haraggal kormányozni és a nemzeti pártnak hiányzik a kormányképesaég első alapfeltétele, az államférfiúi mérséklet és körűitekintés.« Más helyen: »Rendes és korrekt parlamenti és pártviszonyok között nincs ok arra figyelmeztetni, a mi rendén való dolog, de a mi ellenzéki pártjainkkal szemben, melyeket mindig személyes motívumok dirigálnak, jogosult és helyén levő annak kiemelése, hogy ime, az országgyűlés új ülésszaka megnyílt és a kormány azonnal beterjesztette a jövő évi költségvetést.* Más helyen: »Napokon át tart az ellenzék szóháborúja s pazarolja a munkára szánt drága időt a fix-fizetés potya pénze mellett. Naponként négy-öt ezer forintot a levegőbe 18