Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-265

ÍM 166. trttifo* Mén 1898. ioeiember 6-in, k«ld*a, határozati javaslatomat benyújtanám, engedje meg a t. ház, hogy még egy rokon tárgyról, a szőlő regenerácziójáról néhány szót szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a sikere ma a t. pénzügyminiszter úr kezébe van letéve, mert ez, mint már említettem, mindenekelőtt pénzkérdés. Hivatkoznak Francziaorgzágra, hogy ott az államnak sokkal kevesebb támogatásával a franczia közönség győzelmesen befejezte ezt a művet, a mennyiben az idén már 50,000.000 hektoliter bor volt a termés. T. ház! Francziaországban tudvalevőleg a köznép vagyonilag erős, nálunk pedig kivált az a nép, melynek elpusztult a szőlője, szegényebb a templom egerénél. A t. pénzügyminiszter úr tárezája pedig duzzad a fölösleges millióktól, és míg a t. miniszter úr expozéja alkalmával nagylelkűen szórta a milliókat, egyet ide, egyet oda: addig a szőlő regenerácziójáról teljesen megfeledkezett. A szegény emberek érdeke pedig az első dolog, de a látszat azt mutatja, hogy a t. miniszter úr a szegény embert megveti, (Mozgás jobbról.) hogy atyáskodó szíve azt kitagadja, és csak a milliomosokban telik a gyönyörűsége. (Ellenmondás jóbbról.) Ám hazudtolja meg ezt a látszatot a t. miniszter úr; adja meg a szegény népnek azt, a mit megérdemel; ne zárja ki a szőlő regenerácziójának lehetőségét, változtassa meg a törvényt, és fogadja el az én határozati javaslatomat, amely következőképen szól (olvassa): » Úta sítj a a ház a pénzügyminisztert, hogy nyújtson be még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot az Í891 : I. törvényczikknek o]yképeni módosítása iránt, hogy a fillosera által elpusztult szőlők összes hátralékos dézsniaváltságai töröltessenek.« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Méltóztatik kívánni, hogy a határozati javaslat még egyszer fölolvastassák. (Halljuk! Halljuk!) Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Papp Elek jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Simonfay János ! Simonfay János: T. képviselőház! A szóban levő kérdést országos fontosságúnak tartom, és azért igen óhajtottam volna, hogy a t. miniszterelnök úr, illetve pénzügyminiszter úr véleményét a benyújtott határozati javaslatra vonatkozólag megismerni szerencsés lehettem volna. Azt hiszem, hogy ha a t. miniszter úr ezen határozati javaslathoz, mely, szerintem, igazságos, jogosult és szükséges, a maga részéről készségesen hozzájárul, az én felszólalásom talán fölösleges is lett volna, így azonban, hogy a t. miniszter úr erre nézve nem nyilatkozott, nem tartom fölöslegesnek, hogy a határozati javaslat elfogadása ezéljából bizonyos, általam tapasztalt dolgokra a t, ház figyelmét felhívjam, és ez által a határozati javaslatnak úgy a ház, mint a t. kormány részéről való elfogadhatását én is indokoljam. (Halljuk! Halljuk!)) Határozottan merem állítani, t. ház, hogy a szőlődézsmaváltságnak további fentartása teljesen jogosulatlan, annak jogi alapja már nincsen, mert azt tudjuk, hogy a szőlődézsmaváltság a szőlő jövedelmére lett kivetve. A szőlő jövedelméből történt ugyanis a tized megválHa az uradalmak bírnák a szőlőket, mint azelőtt, akkor is, minthogy a szőlők jövedelme elveszett, kétségtelen, hogy elveszett volna &z a tizedjövedelem is. A hol hiányzik az alap, ott nincs helye semminemű követelménynek, vagy járandóságnak. Ezen szőlődézsmaváltságnak fentartása tehát merőben jog- és igazságellenes. De másrészt szükségtelen és méltánytalan az állam részéről e szőlődézsma-váltságnak tovább fentartása és követelése azért is, mert az állam már teljesen megkapta a magáét; azt a kölcsönt, melyet ezen szőlődézsma-váltság közvetítésére fordított, e váltsági díjakból már régen bevette. Ezen állításom igazolásául felhozom azt a tapasztalatomat, hogy azon szőlődézsma-váltsági részletek, melyek az egyeseknek kiadott szőlődézsma-váltsági íveken számszerint 44 részletben lettek megállapítva, már egyesek által régen, több évvel ezelőtt befizettettek. Ennek daczára, nem tudom, mily alapon, újabb kivetés történt, illetve újabb számítás következtében azok, kik már szőlődézsma-váltsági kötelezettségüknek ezen alapon eleget tettek, újból összeírattak; a váltsági íveket az adóhivatalok újból bekövetelték, és újabb járulékok írattak terhükre elő, melyeket most pótlólag követelnek. Ez csak oly módon történhetett, én legalább nem tudom másként elképzelni, hogy egyeseknél az állam valószínűleg elvesztette szőlődézsma-váltsági követelését, és az így elveszett követelés az ugyanazon községbeli szőlődézsmaváltság-kotelezettek terhére íratott elő. Ámde ez, szerintem, merőben jogosulatlan eljárás volt, mert minden egyes váltságkötelezett csak a saját szőlőjét váltotta meg, nem egyszersmind a másét is, és így, a mennyiben az állam egyiknél-másiknál követelését elvesztette, annak megtérítését a többiektől nem követelheti. Ezen szőlődézsma-váltság további fentartása, miként előttem szóló b. Andreánszky Gábor t. képviselőtársam felemlítette, a szőlők regenerácziójára is fölötte hátrányos, sőt azt lehet mondani, annak teljes megakadályozását fogja maga után vonni, mert pl. — én általában veszem a dolgot, s következtetek azon vidékről, a melyet én ismerek, s melyet képviselek — Baranyamegyében 44.000 katasztrá-