Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-264
iM, országos Illés 1898. deeiemüier 1-én, hétfon. 99 quencziát vonni a jelenre. Ezt kívántam megjegyezni. Elnök: A tanácskozás be van fejezve. A tétel nem támadtatván meg, méltóztatnak a 74.627 frtot megszavazni. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Országgyűlés. Bendes kiadások: III. fej. 1—4. czím és VI. fej. 1. czím. Kiadás : A főrendiház kiadásai 60.130 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A képviselőház kiadásai: 1,658.495 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): A magyar delegáczió kiadásai: Dologi kiadások 6000 frt. Bernáth Dezső jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. ház! A királyi udvartartás és a kabinetiroda tételeinél lefolyt vita is élénken bebizonyította, hogy a t. kormány azon a téren, a melyen valami nagy akadályokra nem talál, a hol az illető tétel nincs összekapcsolva a hatalmi érdekekkel, meglehetős szabadon haladt előre, azonban azon közjogi intézményeknél, a melyek a felséges udvart érintik, már sokkal szelídebben, félénkebben, mozog. így pld. a polgári házasságról szóló szombaton beterjesztett javaslatnál erősen hangsúlyozza a minisztérium, hogy minden állami intézményt a nemzet erkölcsi felfogásának kell áthatnia. Ez a nagy elv a belügyi kérdéseknél, úgy látszik, alkalmas, helyes a minisztérium előtt, azonban ha közjogi kérdések merülnek fel, akkor e magasztos elvet nem találjuk a minisztérium felfogásában. A delegáczió, a közös minisztérium és a közös hadsereg intézménye ellen pártunk fennállása óta mindig tiltakozott, mert az a meggyőződésünk, hogy a nemzet fejlődése és ezredéves jogaink nem engedik meg, hogy legyen egy intézmény, a mely a nemzet testéhez nem illik, a nemzetszellemével semmi tekintetben meg nem egyeztethető. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Á függetlenségi és 48-as pártnak mindig az volt álláspontja, hogy megvédje minden alkalommal Magyarország törvényhozási és kormányzási függetlenségét; és ezen álláspont alapját képezte egyrészt a nemzet ezredéves története, és az 1791 : X, és XILik, valamint az 1848 : III. tcz. Még ma is azon meggyőződésben vagyunk, hogy a delegácziók és a közös intézmények úgy a magyar közjogot, mint a magyar törvényhozásnak és kormányzatnak függetlenségét sértik. De kétségtelen, t. ház, hogy ezen intézmények a magyar kultúrának egységét és azon erős állami kötelékeket is sértik, a melyek minden országban a legerősebbeknek tekintetnek, sértik a nyelvközösség és a művelődési egység kötelékeit, Ezenkívül, t. ház, a delegáczió az alája rendelt németnyelvű közöahadsereggel a nemzetben és az országban a legnagyobb germánizáló góczpontokat képezi, pedig törvényeink, az 1791 : XVí. tcz., 1832-iki, 1836-iki, 1840-iki és 1848-iki törvényeink mindenütt a magyar államnyelv kizárólagosságát állapították meg. Ezenkívül ezek az intézmények okozzák azt, hogy bennünket Ausztriával egységes politikai testnek tekintenek; ezek okozzák, hogy a külföld egy követtel képviselteti magát mindkét államnál helyesebben mondva, csak egy államnál képviselteti magát. Ezek az intézmények okozzák, hogy újabb időben a Lustkandlek és Grossingok nagyon elszaporodtak. Beöthy Ákos: Azok Magyarországon vaunak leginkább! Várady Károly: De itt is terjednek. Ezen intézmények Ausztriában a legtévesebb közjogi irodalmat teremtették. így pl. Brachelli azt mondja, hogy a delegáczió és a közös intézmények új államot létesítenek, Biedermann szerint ezen intézmények által »Staatenstaat« támad központi szuverén főhatalommal, a melynek úgy Ausztria, mint Magyarország egyformán alárendelvék; Ulbrich véleménye,hogy »Gesammtstaat« létesül; Dantscher »főparlament«-nek nevezi Ausztria és Magyarország delegáczióját, sőt hosszasan értekezik az osztrák-magyar császárról, s ugyancsak ő az, a ki a bécsi egyetemen azt a non sens dolgot, az osztrák-magyar közjogot előadja. Beöthy Ákos: Schvarcz Gyula meg azt mondja, hogy reál-unio van! Várady Károly: Mindezek élénk ellentétben állanak a magyar nemzet ezredéves érzelmeivel, hagyományaival és törekvéseivel. De ha már megvannak, legalább a főfeltételeknek, a teljes paritásnak kellene érvényesülnie, azonban a magyar politikai történelem azt bizonyítja, hogy 25 év óta a paritás nem érvényesült, és valószínűleg sohasem fog érvényesülni. Ha rövid pillantást vetünk a delegácziók működésére, azt találjuk, hogy az egyes parlamentek által kiküldött bizottságot, a delegácziót a közös miniszterek egyáltalán nem respektálják, sőt a bizottság határozataitól is eltérnek, megtagadják azoknak végrehajtását, ellene is szegülnek azoknak, így pl. meggyőződhetünk erről annál a határozatnál is, a melyben a delegáczió inti a közös minisztereket, hogy tartsák be az előirányzatot. Nagyon érdekes, hogy, a mikor a delegáczió utasította a közös hadügyminisztériumot, hogy a magyar katonai akadémia iránt tegye meg a kellő lépéseket, a közös hadügyminiszter válasza az volt, hogy ezt az igényt a közös minisztertanácsban vissza kellett utasítani, mert nem volt beigazolva a harmadik katonai akadémia felállításának szüksége. Mindebből kitűnik, hogy a közös miniszterek nem veszik figyelembe a delegáczió határozatait. A mi pártunk álláspontja az, 18»
