Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-245
2 245. or-zái;"1 Illés 18!>3 november 11-én, szombaton. intézkedéseket a miniszter úr már megtette, lehet, hogy azt fogják interpelláezióm ellen felhozni, hogy magán úton kell vala megelőzőleg a t. miniszter úrnál informácziót szereznem. Mindkét felelettel már előre számoltam, és mégis a kérdés feltevését szükségesnek tartottam a következő okokból: A birói függetlenség, a birák erkölcsi színvonala az országnak oly féltett kincse volt minden időben, hogy ez ellen intézett támadás és ez ellen felhangzó vád a törvényhozás termében a vele való foglalkozást már akkor is megköveteli, hogy úgy a bírói kar, mint az ország közérzfílete megnyugtatást nyerjen arra nézve, miszerint e kar függetleuségét pártérdeknek nem tekinti és pártczélokra felhasználni a képviselőház nem engedi. Viszont e kar függetlensége megköveteli ily jelenségek közepette a törvényhozás foglalkozását a kérdéssel, mert a jeleztem törvények, melyek e kar helyzetét az alaptörvények meghozatala után a kormányhoz függőbb viszonyba hozták, szükségessé teszik minden jelenséggel szemben a törvényhozás érdeklődését, hogy, ha netalán jönne oly miniszter, ki pártpolitikájával ínég e kar erkölcsi értékét is aláásni merészkednék tanúiságot merítsen arra nézve, hogy a magyar közélet jelen sötét korszakában is, hol minden intézmény kortespolitika hatalmi czéljainak szolgált alapúi, a bírói kar ellen irányuló legkisebb gyanúsítás esetében a törvényhozás a kérdéssel foglalkozni, a birói függetlenség akár a hatalmi politika nyomása, akár a nyilvános megtámadások terrorizmusa ellen megvédeni alkotmányos kötelességének tekintette. (Helyeslés a bal- és szélső balo J dalon.) És végül szükségesnek tartottam e kérdés feltevését még azért is, hogy jelezzem: hogy azon súlyos bántalom tekintetében, mely hazánk közéletét a fenforgó esetben érte a párt, melyhez tartozni szerencsém van, semmi szolidaritást sem érez, nem vállal, és ebből kifolyólag a kormánypárt tegnapi szónokával szemben, ki e párt létjogát megtagadta, kijelentsem, hogy már e szolidaritás hiánya a párt létjogát a hatalmi politika rendszerével szemben biztosítja. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezek után vagyok bátor az igazságügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót intézni: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Inteipelláczió a t. igazságügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak a »Pesti Napló« politikai napilap 1893. évi 299. számában *A magyar Panama epilógusa« ezím alatt, Kolozsvárit 1893. október 23-áiól keltezett és gróf Klebersberg Zdeuko aláírásával megjelent hírlapi czikkről? Van-e tudomása, hogy ezen czikkben az Összkormány, majd az igazságügyminiszter, és később a belügyminiszter urak külön-külön is bünpalástolással, a kolozsvári kir. törvényszék egyik bírája hamis vizsgálati jegyzőkönyv felvételével, a kolozsvári kir. törvényszék és ügyészség, valamint a kir. ítélőtábla és kir. főügyész ség, úgy a budapesti állami rendőrség bünpalástolással és kötelességük megszegésével vannak nyilvánosan vádolva? Meg van-e a miniszter úr győződve, hogy ily nyilvánosan és figyelemre méltó helyről emelt súlyos vádakat hallgatással mellőzni, és a mélyen megrendült közérzületet ezen vádak hatása alatt hagyni a magyar állam reputácziója^érdekében nem szabad? Meg van-e a miniszter úr győződve arról, hogy a kormány, mely ellen ilyen súlyos vádak nyilvánosan emelvék, nemcsak önmagának, de a magyar állam tekintélyének is tartozik azzal, hogy alkalmat nyújtson a vádak bizonyítására, egyúttal teljes elégtételt szeiezzen a vádak alaptalansága esetén a benne megsértett állami legtöbb végrehajtó hatalomnak? Meg van-e a miniszter úr győződve arról, hogy a magyar igazságszolgáltatás reputáeziója megköveteli, hogy a magyar birói karnak egyik megnevezett tagja és két bírói testülete ellen .emelt vádra, nézve a bizonyítás útja megnyittassák, egyúttal elégtételt keresve a vádak alaptalansága esetén a megsértett közhivatalnoki tekintélynek? Meg van-e a miniszter úr győződve, hogy a jogbiztonság érdekében ily eljárás a budapesti állami rendőrség ellen emelt vád tekintetében is kívánatos ? Ha meg van győződve, — a mint azt a miniszter úr magas állásából folyó erkölcsi kötelességének felismerése mellett feltételeznem kell, — úgy kérdem a miniszter urat: Tett-e, vagy szándékozik-e lépéseket tenni arra nézve, hogy a sajtóügyi felelősségre vonás által, az ezen vádak alatt mélyen megrendült közérzííletnek, azon biztosítás nyújtassák, hogy a vádak bizonyítására az út megnyittatik, és ez úton a való tény kideríttetik ? Elnök i Az igazságügyminiszter kíván szólni. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Talán megengedi a t. ház, hogy erre az interpelláczióra rögtön válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Bevezetésül csak annyit kell mondanom, t. ház, hogy teljesen alapnélkűli a t. képviselő úrnak az a panasza, a melyet nem interpellacziójában, hanem beszédében hozott fel, hogy íme, 18 nap eltelt már azon hírlapi czikk megjelenése óta, és mégis hivatalos nyilatkozatot nem nyertünk arra nézve, hogy az illető büntetőügyi megtorlás iránt a
