Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

78 245. országos Illés 1893, november 11-én, szombaton. Elnök: A tanácskozás be van fejezve, következik a szavazás. A kérdés az lesz, t. ház, méltóztatik-e a pénzügyi bbotíság jelentése alapján az 1894 ik évi álla mi költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? Ha a t. képviselőház azt elfogadja, úgy a Helf) I«nácz t. képviselő úr és társii, valamint a Horánszky Nándor t képviselő úr és társai által beadott határozati javaslatok elesnek. Amennyiben azt nem méltóztatnának elfogadni, a határozati javaslatokra külön teszem fel a kérdést. Méltóztatnak a határozati javas latok felolvasását kívánni? (Nem!) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e az 1894-ik évi állami költségvetési előirányzatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, méltóztassanak feláll ini. (Megtörténik.) A ház többsége a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. A beadott határozati javaslatok ezzel mellőzve vannak. T. képviselőház! A mai napirendre nem volt kitűzve a részletes tárgyalás; méltóztassék hozzájárulni, hogy az a hétfőn reggel 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzessék; még pedig első lesz a belügyi tárcza költségvetése, auienynyiben az első füzet kisebb tárczái az egyes miniszter urak távolléte miatt nem lennének tárgyalhatók. Méltóztatik ezt elfogadni? (Helyeslés.) E szerint hétfon reggel 10 órakor tartunk ülést, a melynek napirendjén lesz a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása. T. ház! Napirend szerint következik Issekutz Győző t. képviselő úr interpelíácziójának megtétele. Issekutz Győző: T. képviselőház! (Nagy gaj és mozgás.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Csendet kérek. Issekutz Győző *. T. ház ! A közéletben felmerülő jelenségek, a közélet terén elért eredmények, a közmííködés által felidézett hatások annyiban eltérők a magánélet megnyilatkozásaitól, hogy míg ez utóbbiak csakis az egyén, vagy vele összefüggő társad'üom és család tekintetében birnak jelentőséggel, és így a magánügy jellegével, az egyén belső világát, és a külmeg figyeléstől elzárt kör szentélyét megillető diskreeziót követelik abban a pillanatban, mihelyt a magánember cselekvősége, működése megszűnt, addig a közéletben szereplő egyének már nem a személy, nem egy elzárt társadalmi kör, hanem a köz tekintetében ténykedvén, cselekvésük nem az egyén, hanem a kor szempontjából bir jelen tőséggel, ezen cselekvés hatása nem szűnik meg a működés megszűntével, és így a működés hatásának következményei gyakran és legtöbbször oly irányban és időben követelik a közfigyelmet, midőn a magántevékenység az elől már elzárva lenne. (Az elnöki sséket Perczel Dezső alelnök foglalja él.) És nem lehet kitérni a közügy terén felmerülő jelenségek elől gyakran még akkor sem, midőn oly sajnálandó eseményekkel állunk szemben, melyekre a feledés fátyolát a magyar közélet reputácziója és a politikai morál szempontjából borítani vajmi kívánatos lenne; nem lehet főleg akkor, midőn egy hatalmi politika rendszerének gyászos eredményével kapcsolatosan és nyilvánosan oly tények említtetnek, melyek valódiságuk esetén hazánk közviszonyainak oly fokú stílyedését igazolnák, melyet elnézni hazafiúi bűn lenne, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) s mely a hatalmi rendszer politikája által megtámadottnak tűnteti fel még azon egyetlen intézményt, melyhez eddig ily irányban még a gyanú sem férkőzhetett, s melyet a politikai immoraliiástól megóvni hazafiúi kötelesség. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De nem lehet kitérni a jogosult bírálat kötelessége alól már azért sem, mert a magyar közélet terén — egy hatalmi politika évtizedes rendszere által a legmagasabb testűlet a törvényhozás termében — a legdíszesb állások egyikére beültetett politikai egyéniség tényeivel kapcsolatosan — a demoralizácziónak oly súlyos vádjai emeltetnek nyilvánosan miniszterek, tehát az állam végrehajtó hatalmának képviselői, bírói testületek, tehát egy jogállam alapját képező intézmények ellen, — a mely vádak tisztázása a magyar közélet reputácziója érdekében'elmúlaszthatlan kötelesség. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) És még növeli e kötelességérzetet a kér dés tisztázására nézve azon határozat, mely e tekintetben a magyar közélet rovására, de tagadhatlanúl fenforog akkor, midőn elvitázhatlan tény, hogy hónapokon által csakis intakt jellemek, kipróbált és garantirozott egyének által elfoglalható bizottsági elnöki és képviselőházi alelnöki székben láttuk bennülni azon politikai egyént, kinek tényeiből ma miniszterek és bíróságok ellen vádak meríttetnek, és láttuk benn ülni és láttuk bizalmi nyilatkozattal bátorítva akkor, midőn már ellene a közvélemény hangosan emelte fel szavát, és akkor, midőn tettei miatt a nyilványosság előtt vádolva, sőt bünügyileg is panaszolva lett. A hatalmi politika rendszere még ekkor sem ejtette el, e rendszer szavatol is a magyar közéletre ebből háramló következtetésekért, és e'.ső sorban e rendszernek kötelessége az ezen látszatból merített vádakat tisztázni, a magyar közéletet és a politikai morált a további meghurczoltatástól megmenteni és a bizonyítás útját