Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

244. oisaiigos iilés 1S98. november 10-én, pénteken. 55 Előrebocsátom azt, hogy úgy értettem a t. elnök úr indítványát, hogy az csak a költség­vetés tárgyalásainak tartamára szól, tehát nem egy állandó intézkedést czéloz. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: De miért? Új dolog! Kinek a javára?) Én engedelmet kérek, egész nyugodtan hallgattam meg Szederkényi Nándor t. barátom felszólalását, tehát én is kérhetek annyit, hogy rövid felszólalásomat meghallgatni méltóz­tassanak. (Helyeslés jobb és bál felöl.) Egy körtílménynyel minden képviselő, mikor mandátumot vállal, számolni tartozik és ez az, hogy a lehetőségig kötelességszeríüeg részt vesz a ház tárgyalásain s itt tartózkodik, mikor a házban tárgyalások folynak. A magyar képviselő­ház ugy van konstituálva, hogy annak körül­belül 130—150 tagja olyan, a ki körülményeinél fogva kénytelen arra, hogy időközönként haza utazzék gazdaságának vezetésére. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Félkiáltások: Hiszen teheti!) Én igazán nem tudom, hogy mikor én e ténykörülményt, — mert úgy tudom, hogy igy van, — itt felemlítem, miért okoz ez meg­ütközést a t. képviselő uraknál? (Zajos felkiál­tások a szélső baloldalon; Tessék hazamenni!) En egy tényt konstatáltam és ebből akarom levonni konzekvencziámat, (Helyeslés jobb és bal felőh) ez pedig az, hogyha lehetséges, — a mint azt előbb is mondottam, — hogy ezek a képviselők össze tudják egyeztetni képviselői állásukból kifolyó kötelességök teljesítését azzal, a mi őket más életviszonyaik folytán egy időre innét el­hívja: mért ne teljesítené a ház ezeknek ezt a méltányos kívánságát? (Zajos félkiáltások a szélső­halon: Hisz ez meg van! Hazamehet mindenki!) Én e tekintetben ugyanarra a méltányos­ságra hivatkozom, melyre Szederkényi Nándor t. barátom hivatkozott, és miután a ház tár­gyalásai ez által csorbát nem szenvednek, mert azt a négy órát, a melyet a hétfői ülés a mai beosztás szerint kitesz, a keddi, szerdai, csü­törtöki és pénteki üléseken a ház pótolja, mél­tóztassék megengedni, én, mint e ház régi tagja, merem állítani, ez sokkal inkább fog ered­ményhez vezetni. Én hozzájárulok a t. elnök úr indítványához és ugyanazon méltányossági okok­ból, melyeket Szederkényi Nándor t. barátom hangoztatott, kérem a t. házat, hogy ezt el­fogadni méltóztassék, (Helyeslések a baloldalon. Nagy zaj a szélsőbalon.) Schóber Ernő jegyző: Wekerle Sándor miniszterelnök! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: A vita nincs bezárva!) Én ebben a kérdésben állást nem foglaltam (Helyeslés a szélső baloldalon.) sem itt, sem másutt, mert nem volt szerencsém azon előtanácskozmányban sem részt venni, a melyet, úgy tudom, különböző pártok tagjaiból a t. elnök úr e czélból összehívatott. Én csak arra akarom a t. házat kérni, méltóztassék a kérdést a köl­csönös méltányosság alapján elbírálni. (Általános helyeslés.) Mert méltóztassék megengedni, hogy úgy az egyik, mint a másik kívánalomnak meg lehet egyéni szempontból a maga teljes jogosult­sága. (Általános helyeslés.) Ily kérdések felett vitatkozni is alig lehet, (Úgy van!) mert ilyenek az egyéni tetszéstől, az egyéni ízléstől és az egyéni körülményektől vannak föltételezve s én azért tartózkodni is fogok attól, hogy akár az egyik, akár a másik irány mellett itt szót emeljek. (Általános helyeslés.) Csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy itt nem a munkaidő meg­hosszabbításáról, hanem másnemű beosztásáról van a szó, jelesül azért, hogy héttőn esetleg bizottsági ülések legyenek tarthatók egész nyu­galommal és a délelőtti órákban, másrészt, hogy — azon az előértekezleten erről is szó volt — azon í. képviselőtársaim, a kiket magánkörűl­ményeik arra utalnak, hogy a hét egy vagy két napját távol töltsék, megfelelhessenek magán­kötelezettségeiknek és feladataiknak is s e czél­ból legalább két napig távol lehessenek a fő­várostól. Miután egyik párt sem foglal az egyik, vagy másik nézet mellett együttesen állást, hanem itt is, ott is a legellentétesebb nézetek fognak érvényesülni, a leghelyesebb lesz, ha méltóztatnak egyszerű szavazással (Élénk he­lyeslés.) akként dönteni, hogy először is ha­tározzon a t. ház a felett, kíván-e hétfőn ülést tartani, vagy nem? Természetesen azon feltétel alatt, hogy ha hétfőn nem tartatnék ülés, az ülések azután kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken egy órával meghosszabbíttassanak. Hanem, miután úgy tudom, hogy még e tekintet­ben is két nézet van, hogy tudniillik, a kik 5 órai üléseket akarnak, azok egy része ÍO—3-ig, másik része pedig életrendjükre való tekintettel 9—2-ig óhajta az ülések tartását, méltóztassanak másodszor határozni a felett, vájjon azokon a napokon 10 —3-ig, vagy 9—2-ig tartassék-e ülés. (Élénk helyeslés.) Kun Miklós: T. képviselőház! (Élénk fel­kiáltások : Szavazzunk! Szavazzunk! Felkiáltások a jobboldalon: Eláll! Nagy zaj.) Ugron Gábor: Holnapra fogjuk halasz­tani a vitát! Nem tűrünk terrorizmust senkitől sem! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, mél­tóztassanak csendben lenni. Kun Miklős: T. képviselőház! Kérem a t. házat, méltóztassék nekem megengedni, hogy mondandóimat holnap mondhassam d.(Zajos helyes­lés a szélső baloldalon. Nagy zaj és mozgás.)

Next

/
Thumbnails
Contents